Tavasz a piacon

42

Haromszeki_Eszter_webreaA tavasz hírnökének a hóvirágot szokták tekinteni, s bár számomra is jóleső érzés volt, amikor a nőnapra kapott virágokra tekintettem, de nekem valahogy mindig akkor kezdődik a tavasz, amikor a piacokon megjelenik a kofáknál a zöldhagyma meg a retek – talán mert a gyomromat is szeretem. No, nem az a zöldhagyma és aprócska retek, amelyik egész télen ott fonnyadozik az áruházak polcain, hanem az igazi, amelyiknek illata van, s amelyiknél csak az jobb, ami otthon a kertben termett. Egy kis jóindulattal még a közelgő szabadságharc ünnepével is össze tudom kötni a tavaszhozó zöldségeket, hiszen a piacok asztalai ilyenkor a magyar nemzeti színekben pompáznak, a megújulást hirdetve, mintha csak a városban kiragasztott plakátokat mintáznák.
Az idén – bár kevésbé volt kínkeserves a tél – még egy kellemes élményem kapcsolódik a várt zöldségekhez. Épp betértem a piacra, hogy beszerezzem az idei első kötés zöldségeket, ki is választottam a számomra leginkább tetszetősebb portékát. Az eladó tört magyarral magyarázta a szokásos árkedvezményt, amiért már alkudozni sem kell: két lej egy kötés a hagymából és a retekből egyaránt, de hármat ad öt lejért. Bólintottam, gyorsan elfogy. Először a hagyma került a zacskóba, majd jött a retek, és a szokásos kérdés, letépjék-e a leveleit. Ismét igennel válaszoltam, egyrészt nem kell hazacipelnem, másrészt úgyis a kukában végezné. Ekkor szólalt meg a hátam mögött álló néni, hogy ő kérné a zöld leveleket, kellene a tyúkoknak – magyarázta. Az eladó jóindulatúan az odatartott szatyorba tette a leveleket, majd az indulóban levő néni után szólt, s még egy kötés retekkel is megtoldotta az ajándékot.
Így tesz kétszeresen boldoggá az apró piros gumó, mert most valahányszor beleharapok, az ízén túl az is eszembe jut, hogy vannak még jóindulatú emberek…

Háromszéki Eszter

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.