Tanulni vagy tudni kell?

66

Ismét egyre több szó esik a tanügyi rendszerről, s főként annak hiányosságairól. Valami nagyon nincs rendben, az biztos. Túl sok időt töltenek a gyermekek az iskolában egy padban ücsörögve (gyakran helytelen testtartásban, sokszor nem megfelelő fényviszonyok között), közben pedig hatalmas mennyiségű információt próbálnak a fejükbe tömni, s főleg olyan információkat, aminek jelentős részét lehetetlen megjegyezni, ráadásul az is egyértelmű, hogy a legtöbb tanuló képtelen olyan sok ideig figyelni, mint azt elvárják tőle. De kell az érettségire, meg kell tanulni. Közben pedig rengeteg fontos dolgot nem tanulnak meg…
Persze a probléma nem mai, mi is elszenvedtük annak idején a rendszer hiányosságait. Én például jó tanuló voltam mindig, de a matek nem volt az erősségem, sokat kínlódtam vele, s visszagondolva, a hatalmas képletek helyett sokkal nagyobb hasznát venném most, ha alaposabban megtanították volna – mondjuk – a mértékegységeket. Az órarendünkben szerepelt a rajz és az ének is kötelező tantárgyként (számomra plusz stresszforrást jelentve). A rajzoláshoz tehetségem nem volt, rontotta is a médiámat az a jegy, amit azért kaptam, mert nem tudtam elég szépen lerajzolni a tábla elé állított osztálytársamat. A zenét, éneket szerettem, tetszett, amikor a klasszikus zenével ismerkedtünk, de amikor „felelni” kellett, pontosabban énekelni, az nekem nem ment. Kellemes ugyan a hangom, mondják, csak kellemetlen hallgatni.
De ezzel nem voltam egyedül az osztályban. Emlékszem, egyszer mindenkinek egyenként énekelni kellett egy választható dalt. Szenvedtünk mi is, de szenvedett a tanár is: huszonötször kellett végighallgatnia, hogy „Megfogtam egy szúnyogot…”

Lázár Hajnal

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek