Tanulj, tinó…

61

A hazai tanügyi rendszerrel komoly bajok vannak. Ezt sokan sok helyen kimondták már. S ezek a bajok sokasodnak, ha a magyar gyermekekről van szó. Iskolásként tapasztaltam ebből sok mindent, de igazán nem éreztem át a problémák súlyosságát. Szülőként annál inkább. Már a legkisebb gyermekek is túl vannak terhelve, rájuk zúdul egy csomó újdonság, s arra idő nincs, hogy esetleg fokozatosan, számukra „emészthető” módon mélyüljenek el a tanulásban. Nem sok lehetőség van arra, hogy megszeressék mindazt, amit az iskola adhat nekik, pedig jó néhány évet töltenek el az iskolapadban, s mennyivel jobb volna, ha idegesség, félelem helyett, jókedvvel tennék ezt.
Milliószor hallottam, hogy mennyire rosszak a magyar gyerekek eredményei román nyelvből a különböző vizsgákon, s egyesek azt állítják, hogy a magyar gyerekek nem akarnak megtanulni románul, s hangoztatják azt is, hogy a szülők előítéletei tehetők felelőssé. Szemügyre kell venni például az első osztályos román tankönyvet, s kiderül, hogy mi az oka a rossz eredményeknek: már az alapoknál el van rontva minden. A könyv egyáltalán nem azt szolgálja, hogy a gyerekek megszeressék a román nyelvet s kedvük legyen megtanulni azt. Úgy tűnik, mintha nem az elején kezdődne, hanem egyből a közepébe cseppen az ember gyermeke. Rögtön annyi új szóval találkoznak, hogy egyszerűen nem tudják befogadni, s már néhány óra elteltével mondatokat kell megtanulniuk. Nem értik, hogy az ő miért ea és miért el, bonyolult az is, hogy miért van un és o, de lehetne sorolni hosszasan a példákat, amivel találkoznak a hétévesek, s nem tudnak mit kezdeni vele. A pedagógusok megteszik, amit az adott körülmények között lehet, de a tananyaggal haladni kell, s sok gyerek úgy lemarad, hogy azt már be sem tudja pótolni. S tudjuk jól, minden építménynek legelőször alapra van szüksége, ha az hiányzik, nem lehet magasra tervezni. Érdemes például összehasonlítani az elsős román- és angolkönyvet, szembetűnő a különbség. Az angol színes, játékos, képekkel teli, vonzó a gyermek számára, a román teljesen más, zsúfolt, sok szöveggel, kevés színnel. De mit is várhatunk, amíg olyan is megtörténhet, hogy a magyarkönyvet ékezetek nélkül nyomtatják ki és ráadásul a gyerekek kezébe adják. Hogy lehet elvárni a diáktól, hogy megtanuljon helyesen írni, ha a tankönyv is helytelen?

Lázár Hajnal

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek