Tanítványból világbajnok

14

Vlagyimir Boriszovics Kramnyik

Vlagyimir Boriszovics Kram­nyik 1975. június 25-én született a krasznodari határterületen, az o­roszországi Tuapsze városában. Mű­vészcsaládból származik, apja festő és szobrász, művei megtalálhatók a krasznodari régióban, anyja pedig zenetanár. Négyéves korában a szüleitől tanulta meg a sakkszabályokat, ötéves korában kezdett el a sakkal foglalkozni a helyi úttörőpalotában. Hétévesen már első osztályú minősítéssel rendelkezett, nyolcévesen megnyerte Tuapsze felnőttbajnokságát. Tizenegy évesen lett mesterjelölt, és a krasznodari régió egyik legjobb játékosának tartották. Amikor a család Tuapszeból átköltözött Moszkvába, akkor Botvinnik sakkiskolájába került, ahol Kaszparov is foglalkozott vele. Hamar felfigyeltek rá, hiszen 1990-ben, alig tizenöt évesen a felnőttek orosz bajnokságán veretlenül ezüstérmet szerzett (a győztes Karlovval holtversenyben). 1991-ben a Szovjetunió utolsó, 64 résztvevős felnőtt nyílt bajnokságán a 16. helyen végzett, és ebben az évben Herszonban megnyerte az ifjú mesterek szovjet bajnokságát.

Nemzetközi szereplések

Első nemzetközi versenyén, 1989-ben ezüstérmes lett az U14-es világbajnokságon Veszelin Topalov mögött, de 1991-ben, tizenhat éves korában megnyerte az U18-as ifjúsági világbajnokságot. Az 1992-es év jelentette számára az áttörést: győzött Gausdallban a Troll Masters versenyen, holtversenyes első helyezést ért el Dortmundban és egyedüli elsőséget szerzett Halkidikiben. 1992-ben (16 évesen) Kaszparov javaslatára bekerült az orosz válogatottba a manilai sakkolimpián, és kimagasló eredményt (8,5 pont 9 játszmából) elérve járult hozzá a csapat olimpiai bajnoki címéhez. Egyéni teljesítménye alapján még két aranyérmet nyert, mint a legjobb első tartalék, és mint a mezőnyben a legjobb teljesítményértéket elérő játékos. Ezzel az eredményével egyidejűleg szerezte meg a nemzetközi mesteri és a nagymesteri címet. Ebben az évben Berlinbe költözött, mert innen gyorsabban eljuthatott a világversenyekre és játszhatott a német Bundesligában is. Kramnyik 2000 és 2007 között volt sakkvilágbajnok, tíz sakkolimpián képviselte Oroszországot, háromszoros olimpiai aranyérmes, 2013-ban Világkupa-győztes és sakkcsapat-világbajnok, 1992-ben Debrecenben Európa-bajnokságot nyert az orosz csapattal. Két alkalommal (2000 és 2006) ő kapta a sakk Oscar-díjat. Egyike annak a tíz sakkozónak, akiknek játékereje pályafutásuk során elérte a 2800 Élő-pontos határt, 2016 októberében legmagasabb pontszáma 2817 volt. 2006. december 30-án házasodott össze Marie-Laure Germon francia újságírónővel, két gyerekük született, mindannyian Párizsban élnek. Nagy meglepetésre 2019 januárjában, 44 éves korában bejelentette, hogy visszavonul a profi sakkozástól, és a továbbiakban a gyermekek sakkoktatásával foglalkozik.

Világbajnokjelöltek viadala

A Nemzetközi Sakkszövetség által szervezett FIDE-világbajnokság 1996-os ciklusában, 1993-ban Bi­elben rendezett zónaközi versenyén elért 9. helyével Kramnyik kiharcolta a jogot, hogy részt vehessen a világbajnok-jelöltek párosmérkőzésén. Az első körben 4,5–2,5-re legyőzte az izraeli Leonid Yudasint, a negyeddöntőben azonban 4,5–3,5 arányban vereséget szenvedett az izraeli színekben versenyző Borisz Gelfandtól. Ugyanebben az évben a párosmérkőzéses szakaszba kerülést megismételte a Professzionális Sakkszövetség által szervezett világbajnoki versenysorozaton is. Gröningenben bejutott a negyeddöntőbe, itt azonban – a később a döntőig jutó – Gata Kamszkytól 4,5–1,5 arányban vereséget szenvedett. Az 1999-es FIDE-világbajnokság Las Vegasban rendezett egyenes kieséses versenyén az előcsatározások során Szergej Tyivjakov és Viktor Korcsnoj ellen győzött 1,5–0,5-re, majd a bolgár Veszelin Topalovot verte 3–1 arányban. A negyeddöntőben azonban 4–2 arányban kikapott az angol Michael Adamstól.

Kaszparov trónfosztása

Mivel Kaszparov nem volt hajlandó az előírások szerint lejátszani a világbajnoki döntőt, a FIDE 1993. március 27-én megfosztotta címétől, ő pedig a FIDE-t fosztotta meg a világbajnokság rendezésétől. Létrehozta a Profi Sakkozók Szövetségét (PCA), Londonban 1993-ban Short ellen, 1995-ben pedig Anand ellen védte meg címét. Közben a FIDE sem tétlenkedett, kieséses rendszerű „felhígított” tornákon évente osztogatta a trónt. Az Anand elleni csatában Kramnyik is Kaszparov segítőtársa volt! A 2000-es klasszikus világbajnokság keretében Kaszparov kihívójának kiválasztására Kramnyik kvalifikációs mérkőzést játszott Alexej Szirovval. A mérkőzést elvesztette, azonban mivel Szirov és Kaszparov nem tudtak megegyezni a döntő feltételeiben, Kramnyik játszhatott a címért. A 2000 októberében Londonban rendezett 16 játszmás párosmérkőzésen Kramnyik elhódította a PCA „klasszikus” világbajnoki címét Garri Kaszparovtól, miután 8,5–6,5 arányban győzött. A 16 játszmára tervezett Garri Kaszparov (2849) elleni londoni PCA-döntőben 2000 őszén a korábbi tanítvány és szekundáns Vlagyimir Kramnyik (2770) a 2. és 10. partiban győzött, sötéttel az eddig elfelejtett berlini-védelemmel rukkolt elő és már 15 partiból elérte a cím elhódításához szükséges 8,5 pontot. Kramnyik „hangzatosabb” név volt Szirovnál, a döntő kétmillió font díjalappal zajlott. A kihívó a 10. partiban miniatűr alkotásban „leradírozta” mesterét.

FIDE–PCA címegyesítés

Prága a sakktörténelem számára igazi jelképpé vált: ebben a városban született 1836 májusában az első hivatalos sakkvilágbajnok, Wilhelm Steinitz, 2002 májusában pedig a FIDE elnöke, Kirszan Iljumdzsinov a 13. és 14. világbajnokkal együtt írta alá „A sakkvilág egyesítésének határozatát”. Ugyanakkor felfüggesztették a történelmi vitát arról a kérdésről, kié a „Champion of the World” címének joga. Az egyesítés eredményeképpen a FIDE marad az egyetlen, kizárólagos joggal rendelkező szervezet, amely hivatalos világbajnokságokat rendez. Ez komoly, de szükséges visszalépés a világbajnokok részéről, de ma nem látható más módszer, amellyel komoly társaságok pénzét be lehet vonni a sakkba, és biztosítani lehet több száz profi méltó életét. „Minden valószínűség szerint a világbajnoki cím korábbi jelentősége és szimbolikus jellege a múltba vész – nyilatkozta a 13. világbajnok, Garri Kaszparov. Mit lehet tenni: az életmód lendületes felgyorsulása, az általános számítógépesítés és elüzletiesedés nagy hatással van a sakkra. Fejlődése új ütembe lép, az összegyűjtött eszmék gyakorlati megvalósítása és legfontosabb sporteleme a versengés lesz. Elképzelhető, hogy a Kramnyikkal 2000-ben vívott londoni mérkőzésem volt az utolsó, amely komoly változásokat hozott a játék megértésében”… Kramnyik 2004 végén sikerrel védte meg címét Lékó Péter ellen. Mérkőzésük a svájci Brissagóban döntetlennel zárult, Lékó 7–6 arányban vezetett, de Kramnyik megnyerte az utolsó, 14. játszmát, és a döntetlen (7–7) a világbajnoki cím megvédését jelentette számára. 2006 őszén a PCA klasszikus világbajnoki címét védő Kramnyik címegyesítő mérkőzésen megküzdött a bolgár Veszelin Topalovval, a FIDE-világbajnokkal. Miután a WC-sztoris 12 játszmás mérkőzés döntetlenre végződött, Kramnyik megnyerte a rájátszást (2,5–1,5), és ezzel ő lett a sakk egyetlen világbajnoka. Kramnyik 2007 szeptemberben vesztette el címét, amikor a világbajnokjelöltek versenyén az indiai Viswanathan Anand mögött csak a második helyet szerezte meg. Egy év múlva szintén Anand győzött (6,5–4,5), így Kramnyik nem tudta visszaszerezni a trónt. A világbajnokjelöltek 2013-as versenyének döntőjében Kramnyik holtversenyben Magnus Carlsennel végzett az első helyen, de a trónért Carlsen mérkőzhetett meg Ananddal.

Találkozásom Kramnyikkal

A budapesti Agro Szállóban 1996 novemberében rendezték a klubcsapatok Európa-bajnokságát, melyre a sakkokat én biztosítottam. Kramnyik csapata, az SV Empor Berlin két mérkőzés után nem jutott a legjobb nyolc közé, így csak a 9–16. helyért játszhatott tovább. Közölték Kramnyikkal, hogy nincs igény a játékára, nem tudják fizetni a napi tízezer márkás honoráriumot, de ha akar maradni, akkor a szállását és étkezését fizetik. Kramnyik a budai szállóban maradt, egy amatőrrel villámpartikat játszott, neki csak egy perce volt, az anyagilag tehetős osztráknak pedig öt. Az alig 20 éves, de már 2775 Élő-ponttal rendelkező orosz sakkzseni néhány győzelemmel a sakk-készletemmel biztosította a napidíját, a táblán megtett villámgyors lépéseit és észjárását alig tudtuk követni.

 

Kramnyik – Kasparov, Nimzoindiai védelem

1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 4.e3 0–0 5.Fd3 d5 6.Hf3 c5 7.0–0 cd4 8.ed4 dc4 9.Fc4 b6 10.Fg5 Fb7 11.Be1 Hbd7 12.Bc1 Bc8 13.Vb3!? (Kramnyik ezzel és a következő ártatlannak tűnő lépésével váratlan fordulatot készít elő.) Fe7 14.Ff6! Hf6 (Lásd az ábrát!) 15.Fe6! fe6?! (Kaszparovot talán csak a büszkesége akadályozta meg abban, hogy tanítványa áldozatát ne üsse le, 15…Bc7 16.Hg5 Vd4 17.Hf7 Fc5 tartja az egyensúlyt.) 16.Ve6+ Kh8 (16…Bf7 17.He5 nyer.) 17.Ve7 Ff3 18.gf3 Vd4 19.Hb5! Vb2?? (Döntő hiba, 19…Vd3 még küzdelmet ígér.) 20.Bc8 Bc8 21.Hd6 Bb8 22.Hf7+ Kg8 23.Ve6! Bf8 (23…b5 után 24.Hh6+ Kh8 25.Vg8+!! Bg8 26.Hf7 fojtott-matt jöhet.) 24.Hd8+!! Kh8 25.Ve7!! és Kaszparov feladta (1–0), mert 25…Be8 26.Ve8+ He8 27.Be8 alapsori matt, 25…Bd8 26.Vd8+ Hg8 27.Vd5 utáni minőséghátrányos állása pedig esélytelen.

 


Hozzászólások lezárva.