Talpalni és talpon állni

54

Jócskán benne járunk szeptemberben, ám az elmúlt héten a hőmérők higanyszála kánikuláról „tudósított”, de az ország politikai, társadalmi életében is „forró” események zajlottak le az elmúlt napokban. A tanévkezdés, mint mindig, idén is lezajlott, tehát abban nem volt semmi rendkívüli, de némileg szokatlannak tűnt az államelnök, Klaus Iohannis gyakori közszereplése. Felizzott – akárcsak Európa-szerte – országunkban is a migránsok igen nagyarányú beözönlése kiváltotta „hangulat”. Bukarest főpolgármestere, Sorin Oprescu előzetes letartóztatásának „megerősítése”, illetve annak visszhangja stb. stb. Egyébként ez a hét sem ígérkezik eseménymentesnek, elég ha csak arra gondolunk, hogy kedden ismét tanácskoznak Brüsszelben az uniós tagálla­mok belügyminiszterei, s az sem kizárt, hogy a kötelező kvótával kapcsolatosan döntés születik, szerdán pedig a tagállamok kormányfőinek és államelnökeinek találkozójára kerül sor.

Kezdjük a végével, a hétvégével: pénteken Brassó-Pojánán megtartott közös sajtótájékoztatóján jelentette be a liberálisok két társelnöke, Alina Gorghiu és Vasile Blaga, hogy hétfőn (azaz a mai napon – sz. m.) a kormány ellen bizalmatlansági indítványt nyújtanak be, s annak ismertetésére a parlament szeptember 29-i ülésén kerül(ne) sor. Ez a szándék összefüggésbe hozható azzal, hogy hétfőre tűzték ki az első tárgyalási napot Dan Sova, Victor Ponta és bűntársaik perében. De erről még lesz szó…
Most pedig időrendi sorrendben: visszatekintve a múlt heti eseményekre óhatatlanul a szokásos tanévnyitóra kell utalnunk. Amint már említettük, semmi különös nem történt, talán csak annyi, hogy államelnöki minőségében első ízben vett részt ilyen ünnepi jellegű rendezvényen Klaus Iohannis. Târgoviște municípiumba látogatott el, s ott rövid beszédet is tartott, amelyben többek között bíráló megjegyzéseket is tett a hazai oktatási rendszer egyes vetületeire vonatkozóan. Amúgy erre a témára visszatért az ugyanaznapi sajtóértekezletén, majd szerdán a parlamentben elhangzott expozéjában is. Az általa elmondottakat összegezve arra a következtetésre juthatunk, hogy az államelnök fontosnak és időszerűnek tartja a hazai oktatási rendszer mélyenszántó és átfogó megreformálását. Ezzel előtte mások is megpróbálkoztak…

A kvóta lehet ilyen is, de olyan is…
A fél Európát elözönlő mig­ránsok, illetve a további várható beáramlások ügye majd mindegyik uniós tagállam csúcsvezetőit élénken foglalkoztatják, ilyen vagy olyan álláspontok fogalmazódtak meg (sokszor egymásnak ellentmondóak is), de a lakosság érdeklődése is hovatovább fokozódik, főleg annak okán, hogy majd mindenütt lehet számítani a migránsok befogadására. Az elmúlt héten Brüsszelben tanácskoztak a tagállamok belügyminiszterei, de érdembeli előrelépés, megegyezés nem született. Következésképpen arra vonatkozó döntés sem, hogy elfogadják-e vagy nem az Európai Bizottságnak ama javaslatát, miszerint adott kritériumok alapján megállapított migránskontingenst kötelező módon befogadnak országukba. A már sokat hangoztatott kötelező kvótarendszerről van szó. Az már köztudott, hogy Románia – akárcsak néhány tagállam – a kötelező kvótát elfogadhatatlannak tartja, de lehetőségei arányában hajlandó befogadni mintegy 1800 migránst. Tehát kvóta lehet, de nem lehet kötelező…
Időközben ugyancsak a mig­ráns­ügyhöz kapcsolhatóan újra lángra kapott a román és a magyar fél közti vita, viszály, amit most lényegében a magyar–szerb határon épült határzár, illetve annak meghosszabbítása a román–magyar határvonalon váltott ki. Mondott egy „nagyot” és keményet, sőt durvát Victor Ponta, s azon nyomban kapott egy, illetve több „méltó” választ is. Értelmetlen az ilyen sárdobálás, inkább a közös érdekeket, az uniós érdekeket kellene előtérbe helyezni. Amúgy megemlíthető az is, hogy Victor Ponta nem az egyetlen európai politikus, aki bírálta a magyar kormányt, mert szinte hasonló hangnemben nyilatkozott Ausztria kancellárja is, több német miniszter, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, sőt az ENSZ főtitkára is. Mindezt nem azért említjük meg, hogy mentséget találjunk Victor Ponta kirohanására. De térjünk vissza a kvóta ügyére. Az elmúlt hét végén felgyorsultak az események, főleg annak okán, hogy az Európai Parlamentben megszavazták a kötelező kvótarendszert. A Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) csütörtöki ülését követően, ha halkan is, de Klaus Iohannis államelnök kénytelen volt elismerni azt, amivel nem ért egyet: megtörténhet, hogy uniós szinten érvényt szereznek a kötelező kvótának. Hozzáfűzte azt is, hogy az események felgyorsulása okán holnap Brüsszelben újabb találkozón vesznek részt a tagállamok belügyminiszterei, és esetleg belekényszerülnek a döntéshozatalba a kvótarendszert illetően.

Talpra esett, talpon maradt
Kedden szinte meglepő módon ismét terítékre került a szenátus költségvetési-pénzügyi bizottságában Ilie Sârbu szenátor, a szociáldemokrata párt volt frakcióvezetője (aki egyébként Victor Ponta kormányfő apósa is) kinevezésének ügye a Számvevőszék alelnöki tisztségébe. Emlékeztetnénk: a politikai karriertől megválni kívánó Ilie Sârbu már hónapok óta kacsingat a szóban forgó bársonyszékre, ebben az „ügyködésében” támogatja őt pártja is, de a hónap elején a jelölése lekerült a bizottság napirendjéről, állítólag a DNA sugallatára, ugyanis ő is gyanúsított egy bűnügyi kivizsgálás alatt álló ügyben. Akkor úgy tűnt, hogy nem sikerül „talpra esnie”, pontosabban fogalmazva „belehuppannia az alelnöki karosszékbe”. Valami történhetett, mert szeptember 15-én újra napirendre tűzték azt a javaslatot, miszerint Ilie Sârbu foglalja el az említett tisztséget. És meg is született a kedvező döntés: 16 szavazattal, 10 ellenében kedvezően véleményezték Sârbu jelölését. Mellette szavaztak a szociáldemokrata párt és az RMDSZ honatyái, ellene a nemzeti liberális párt honatyái. Ez történt, amint már arra utaltunk, szeptember 15-én, majd a két ház másnapi, szeptember 16-i közös ülésén úgy döntöttek, hogy Ilie Sârbut kinevezik a Számvevőszék egyik alelnöki tisztségébe. A vonatkozó, 2015/39-es határozat villámgyorsan, azaz még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlöny 699-es számában. Annak értelmében Ilie Sârbu 2020. október 15-ig tölti be ezt a tisztséget (amúgy a mandátum időtartama 9 esztendő, de ez esetben egy 2011. október 15-én megkezdett mandátumról van szó). Amúgy a szenátor úr vígan nyugdíjba is vonulhatott volna, mert már betöltötte a 65. életévét, de miért is ne bóbiskolhatna ő is még 5 évig az egykori harcostársa, Nicolae Văcăroiu mellett, aki ugyan a 72. életévét tapossa már, de még 2 évig, azaz 2017. október 15-ig a Számvevőszék elnöke marad. Akkor majd esetleg mindketten ténylegesen nyugdíjba is vonulnak és gondtalanul tölthetik el nyugdíjaséveiket. Megtörténhet viszont, hogy nem így lesz, mert nem biztos, hogy sikeresnek bizonyul Ilie Sârbu „talpra esése”: a liberálisok részéről bejelentették, hogy az Alkotmánybíróságon fogják megtámadni a parlament kinevezési döntését. Azt nem közölték, hogy milyen alkotmányossági aggályok mentén, mint ahogy péntek estig nem is került sor a beadványnak az Alkotmánybíróságra való benyújtására…
Vannak olyanok is, akik esetében a valóban illő kifejezés a talpon maradás. Nemrégiben felszámolták a Közbeszerzés Szabályozási és Monitorizálási Országos Szakhatóságot (ANRMAP), s annak helyébe lépett a pénzügyminisztérium kötelékeibe tartozó Országos Közbeszerzési Ügynökség (ANAP). Minderről a 2015/13-as sürgősségi kormányrendelet, valamint a 2015/634-es kormányhatározat rendelkezett. Az egykori szakhatóság csúcsvezetőit felmentették tisztségükből, s a minap megalakult ügynökség élére Roxana Mînzatut, az európai alapokért felelős minisztérium egykori államtitkárát nevezték ki. Van egy személy, aki továbbra is talpon maradt, Hargita megye egykori prefektusáról Ladányi László Zsoltról van szó, aki a kormányfőnek szeptember 16-án keltezett 2015/212-es döntése értelmében az ANAP főtitkári tisztségébe neveztetett ki. Saját magának lett a jogutódja, lévén, hogy ugyanilyen tisztséget töltött be az ügynökség jogelődjénél, az ANRMAP-nál. Az viszont túlzás, amiről hírt adott az országos közéleti napilap, miszerint Ladányi „felel a romániai közbeszerzésekért”. Túlzás ilyesmit állítani annál is inkább, mert a minisztériumi vagy az ügynökségi főtitkári funkció, illetve feladatkör jobbára közigazgatási és nem szakmai jellegű.
Nehéz lenne arra a kérdésre választ adni, hogy Victor Ponta kormányfőnek sikerül-e „talpra esnie”, illetve „talpon maradnia”. Az viszont tény, hogy nem áll biztosan a lábán, s nem azért, mert hónapokkal ezelőtti lábműtétjét követően utólagos szövődmények léptek volna fel, hanem azért, mert csütörtökön a DNA vádat emelt Victor Ponta ellen. A kormányfőt adócsalásban, pénzmosásban és közokirat-hamisításban való bűnrészességgel vádolják. A vádemelés várható, feltételezhető volt, még akkor is, ha Victor Ponta az utóbbi hetekben több mindennel is megpróbálkozott: nemrégiben az Európai Unió Bíróságának egy olyan döntését próbálta meg benyújtani a vele szemben eljáró ügyésznek, amely ránézve is kedvezőnek bizonyulhatott volna, mármint Ponta meglátása szerint. Az ügyész viszont nem fogadta, az ügycsomót a DNA iktatójánál vették át, s úgy tudni, hogy az ügyészek szerint az nem tekinthető relevánsnak a Sova és Ponta, valamint bűntársaik elleni eljárás vonatkozásában. Azt megelőzően megpróbálta kiharcolni, hogy különítsék el az ő ügyét a „nagyügytől”. Sikertelenül… Közben az ügyészek kiderítették, hogy a Ponta védelmében benyújtott egyes okiratok plágiumgyanús személyi beszámolók. A vádemelés csak egy állomás a Pontával és társaival szembeni igazságszolgáltatási eljárásban. Míg jogerős és végrehajtandó ítélet születik, esetleg évek is eltelhetnek, de ettől függetlenül maga a vádemelés kétségtelen, hogy árt Victor Pontának kormányfői minőségében, de a kormánynak is, valamint a kormánypártnak is, mind politikai, mind pedig erkölcsi szempontból, tágabb értelemben pedig beárnyékolhatja Románia imázsát is. Igen, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni: az utóbbi 25 esztendő során nem volt egyetlen olyan európai ország sem, amely esetében a funkcióban lévő kormányfő ellen került volna sor vádemelésre. Nos, akkor mi lesz, mi lehet azzal a bizonyos „talpon maradással”? Jó kérdés. Sokak szerint a választ magának a kormányfőnek kellene személyesen megadnia. Klaus Iohannis államelnök is csak egy „jó tanácsra” szorítkozott, csupán annyit nyilatkozva csütörtökön este, hogy Ponta magáévá kéne tegye az általa még júniusban megfogalmazott javaslatot. (Tételesen nem utalt a júniusi javaslat tartalmára, de akkor azt „üzente” Victor Pontának, hogy ildomos lenne lemondásának benyújtására a kormányfői tisztségből.)

[box type=”shadow” ]Távirati stílusban

• Kedden délután megérkeztek országunkba az első migránsok, a Szerbia–Magyarország–Románia hármashatár tőszomszédságába azonosították be és ért tetten a két afgán férfit a határrendészet. Kiderült, hogy nem Romániába „igyekeztek”, hanem eltévedtek ugyanis ők Magyarországon keresztül akartak „továbbutazni nyugatra”. Amikor megtudták, hol vannak, sírni kezdtek, de nem örömükben… Miután megnyugodtak, őrizetbe kerültek és kezdetét vette a kitoloncolási eljárás. • Jó ideje hallani, illetve tudni arról, hogy privatizálnák a Román Postát. Egy 51 százalékos részvénycsomag eladása szerepel(t) a kormány tervei között, de az ajánlattevők nemigen tolongtak. 2014 szeptemberében jelentkezett a belgiumi Bi Post postai szolgáltató cég mint potenciális befektető. A tárgyalások azóta is folytatódtak, s azokat az eredeti tervek szerint szeptember 28-ig kellene finalizálni. Most azt hallani, hogy csak „kellett volna”, mert állítólag a belga cég visszalépett. Lévén, hogy pillanatnyilag nincsenek a láthatáron potenciális befektetők, valószínűsíthető, hogy a posta privatizálása legalább egy évvel kitolódik. • Meglepő értesülés szivárgott ki a hónap elején arra vonatkozóan, hogy Gabriel Oprea kormányfőhelyettes, belügyminiszter állítólag találkozott a volt államelnökkel, Traian Băsescuval. Nagyon nagy diszkréció övezte ezt a találkozót, sőt egyesek szerint valótlan értesülést kürtöltek világgá. Ám a múlt hét elején Oprea elismerte, hogy valóban megbeszélést folytatott az egykori államelnökkel, de részletekbe nem bocsátkozott. Csupán annyit nyilatkozott: „Együtt dolgoztam Traian Băsescuval, amikor védelmi miniszter voltam, tárgyaltunk nemzetbiztonsági problémákról is. Mindkettőnket foglalkoztat az. Nem mondhatom meg, hogy miről tárgyaltunk, de bármikor találkozhatok egy volt államelnökkel, hívják azt Iliescunak, Băsescunak vagy Emil Constantinescunak.” • Fortélyos eljárás nyomán tölti be Bukarest főpolgármesteri funkcióját ideiglenesen Ștefănel Dan Marin, a fővárosi tanács egykori tanácsosa. A hírek szerint a tanácsosok közül választották meg őt erre a tisztségre. Ez csak félig-meddig igaz, mert az előzetes letartóztatásban lévő Sorin Oprescunak két helyettese volt, az egyik a szociáldemokrata párt, a másik a liberális párt részéről. Tulajdonképpen a kettőjük közül kellett volna megválasztani valamelyiket titkos szavazással. Ám a politikai játék másképpen alakult: a rendkívüli közgyűlés időpontját némileg megelőzve benyújtotta lemondását a liberális főpolgármester-helyettes. Ilyenképpen pedig a helyébe kellett jelölni, illetve megválasztani egy főpolgármester-helyettest, nos, így lett Dan Marin az UNPR színeiben megválasztott tanácsosból főpolgármester-helyettes. Majd egy másik napirendi pont keretében a két főpolgármester-helyettes közül titkos szavazással választották meg ideiglenes főpolgármesternek Dan Marint. Mit is mondhatnánk? A mérleg nyelve mégiscsak az UNPR?… [/box]

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.