Találós kérdés…

34

Évek óta képtelenség „közös nevezőre hozni” a hazai alkalmazottak állományára vonatkozó számadatot, pontosabban számadatokat. Sajnos, számadatokról kell beszélnünk, mert a különböző illetékes intézmények (Országos Statisztikai Intézet, közpénzügyi minisztérium, munkaügyi felügyelőség stb.) által közölt statisztikai adatok közt esetenként nagy a különbség. Ezt sokszor és sokféleképpen próbálták megmagyarázni, de érdemben mindmáig nemigen sikerült…

Az alkalmazottak valós számát rögzítő adatnak megvan a maga nem kis makrogazdasági, társadalmi, de akár politikai jelentősége is, például a tekintetben, hogy milyen az arány az alkalmazottak és a nyugdíjasok tényleges száma között. De megvan a jelentősége a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási arányszáma tekintetében is, akárcsak a nemzetközi összehasonlító tanulmányok vonatkozásában. Egyelőre azonban mindenki magyarázza a saját bizonyítványát, s ilyenképpen pedig akár több tízezres különbözet is megmutatkozhat a különböző statisztikák között. Nos, a minap arról értesülhettünk, hogy nemcsak az alkalmazottak, valamint a foglalkoztatott személyek száma tekintetében vannak eltérések, ellentmondások, hanem a keresetek, a bérszintek tekintetében is. Mondjuk ezt annak okán, mert például a 2015-ös esztendőre vonatkozóan az elmúlt hetekben több számadat is jelent meg, igaz különböző forrásokból, a legmagasabb bérszintek rangsora tekintetében. A Capital gazdasági hetilap nemrégiben ilyen jellegű adatokat igényelt az országos adóügynökségtől (ANAF), valamint a munkaügyi felügyelőségtől (ITM). Amikor kézhez kapták a 2015-ös esztendei bérszintek toplistáját, igen nagy meglepetésekben volt részük több tekintetben is. Egyrészt eltérés mutatkozott a legnagyobb bérszintet elérő személyek által kifejtett tevékenységek tekintetében, másrészt a bérek kvantuma tekintetében. Az ANAF-tól származó közlemény szerint a múlt esztendőben a legnagyobb havi nettó bért, nevezetesen 1 300 000 lejt, egy, a nem veszélyes hulladékokat begyűjtő és értékesítő vállalatnál tevékenykedő személy érte el, a második helyre pedig egy számítástechnikai szakember került, havi 741 237 lejes nettó bérrel. Álljunk meg itt a felsorolással, és nézzük meg, mit tartalmazott a munkafelügyelőség toplistája. Nos, azon a jegyzéken első helyen egy professzionista labdarúgó szerepelt, akinek havi bruttó bérét 170 000 lejben jelölte meg a felügyelőség. Második helyre, havi 163 200 lejes bruttó bérrel egy lízingcég igazgatója került. Az érdekesség kedvéért megjegyeznénk, hogy a munkafelügyelőség tízes toplistáján három professzionista labdarúgó szerepel, de egyetlen számítógépes szakember sem és hulladékbegyűjtéssel és értékesítéssel foglalkozó cégben tevékenykedő személy sem, holott az ANAF listáján a listavezetőn kívül az első tíz között még egy ilyen van.

Magyarázni lehet
Ezek szerint valamelyik listával gond van, s az ANAF kétségbe vonja a munkafelügyelőség által készített toplistát. A hetilap tisztázó jellegű kérdést intézett a két intézményhez, mindkettő viszont azt állította, hogy korrekt információkat küldött, s azok a bizonyos bérszintek olyan személyek jövedelmét tükrözik, akik egyéni munkaszerződésük révén érték el a szóban forgó szinteket. Bővebb magyarázkodásba egyik intézmény sem bocsátkozott, azaz igen, az ANAF: az adóügynökség szerint a toplistán szereplő adatokat a munkáltatók által a 2015-ös esztendőben benyújtott 112-es űrlapban (a munkáltatói minőséggel rendelkező jogi és magánszemélyek, valamint a munkáltatókkal asszimilált entitások által benyújtott, a szociális hozzájárulásokra, a jövedelmi adóra és a biztosított személyek nyilvántartására vonatkozó beszámoló) szereplő adatok alapján állították össze. Ez mind szép és jó, de akkor végül is ki keresett havi viszonylatban a legtöbbet Romániában a tavaly? Már csak azért is, mert nem mindegy, hogy 1,3 milliárd lejről van-e szó vagy 170 000 lejről…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.