Táborok, táborozás…

83

[dropcap]É[/dropcap]rdeklődéssel olvasok, vizuális lehetőségeim szerint követem is ifjúságunk nyári táborozásait, a pihenésnek, kikapcsolódásnak ezen formáit. A „mi időnkben” ezekre objektív okok miatt (!) nemigen kerülhetett sor – de Isten látja lelkemet, szívből örvendek a maiaknak. Még csak nemes irigység sem motoszkál bennem, végül is már múlt vagyok, s a jelenben formálódó jövőnkre érzem kötelességemnek ráfigyelni. Annak idején mesterségem gyakorlása is ezt diktálta, feltételezte tőlem, s az ilyenektől, akik erre adták fejüket.
Na szóval, az ifjúsági és a diáktáborok ügye foglalkoztat. Azt hiszem, a pihenés szükségességét és a jól, eredményesen végzett munka után az ehhez való jogot nem sokan vitatják. De ha arra gondolunk, hogy ez aktív, kellő hozzáértéssel irányított, felelős célkitűzéssel szervezett kikapcsolódás, melyet a tábor arcéléhez kapcsolódó sajátos életvitel, tehát szabályok tiszteletben tartása jellemez, akkor két dolognak erősen örvendhetünk. Egyrészt a szervezők és vezetők ügybuzgalmának, akik változatos, hasznos, ugyanakkor csakugyan pihentető programokat vállalnak, hoznak emberközelbe, ilyenek realizálását tartják szem előtt, másrészt elismerésem, hogy a táborozások iránt érdeklődők, a tábor életét, a hosszabb-rövidebb ideig működő közösségi együttlét és a foglalkozások szabályait magukra vállalják. Mert bár pihenést eredményező formációkban való részvételről van szó, de bizonyos értelemben azt biztosító fegyelemről is. Ebbe természetesen jól és bőven beleférnek és benne is kell legyenek a túrázások, látogatások, bulik, baráti ismerkedések, beszélgetések stb. De az igazi és igazán hasznosan működő táborban éjfél után még nem szükségszerű a száz méterekre bömbölő zene, dübörgő dobrobaj, aki ahol akar ott tekereg látványa és egyéb negatívumok.
Az önként vállalt tábori élet fegyelme, programjának követése még nem militáris ízű és jellegű, de olyan jellemformáló erő, mely fiataljaink felnőtté alakulásában fontos és hasznos tényező lehet. Márpedig nekünk itt és most felelősségünk, de nagy szükségünk is van!

Borsodi László, nyug. tanár,Csíksomlyó

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.