Szülőház mentaszagban

73

Keddjét csikorgó ajtajából
fölfedeztem meg is szerettem
talpam alá árnyékot rakott
délben: szónokolni ne kelljen
pótkocsikra dobált fenyőfaágról
félcédulásan amúgy rekedten
keltve kelletlen pánikot
Heti vásár – borzolt patakzaj
elváslattak a küszöbök
tarkóm a tarka kábulatban
zsebemben ujjpercek ropognak
kérgesedő artériákkal
mit kezdjek zacchegyek mögöttem
kódorgok itt: vásott kölyök
Van valami a mentaszagban
hogy tűröm a harmonika zöld
billentyűjén ha torzul dallam:
nagyapám poharamba tölt
abroszfehér de hol az asztal
csurig az üveg alkonyattal
és nagyanya: muskátliföld
És rajzolódik gyatraságom
kerekítve tompítva gyúrva
tüdőtlen lénnyé alakultam
visszafelé görbült időben
északi kulcs északi záron
s magam gyűrűzhetetlen ujja
aranytalan mutatja múltam
Közel a teletalpú lábnyom
zsengén vár míg bukdácsolok
kaszák nyomában a mezőkön
rendek fényénél írva álmom:
jártam itt kéklő bömbölésként
s csecsemővé most nevelődöm
keddje kévékben párolog
Első hullott hajszálamat
ami még szőke volt
fürdőteknőm szilánkjait
vagy egy kanyar folyót
kerestem mintha Tróját
neutroncsapás utáni csöndben
állván az elveszíthetőben
Dőlésem szögét számítom
szülőházam a levegőben
Budvár s Csíkszentkirály között
segítsetek föl küszöbéig
belefér dőlésem szögébe
szögpercébe láng tej szőlőszem
s elásott köldökzsinórom

Botár Attila

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.