Szükségleteink helyes kifejezése

39

Ha február, akkor házasság hete. Gondoltam, beszéljünk egy házasságnál is általánosabb, minden társas kapcsolatot érintő fontos kérdésről: hogyan fejezzük ki szükségleteinket?
Célunk az őszinteségen alapuló kapcsolat kialakítása. Azt látom, hogy sokan azért feszültek, egymással szemben azért türelmetlenek, azért nem képesek egymást elfogadni, mert vagy nem beszélnek, vagy nem megfelelően beszélnek szükségleteikről. Enélkül bizony elakadhat őszinteségünk.
Legtöbbször, amikor kölcsönös kapcsolatban vagyunk és kommunikálunk, szükségleteink és alapigényeink is megjelennek. Amikor beszélgetünk, egyben kérünk is egymástól. Talán egyszerűen csak együttérzést. Vagy szeretnénk meggyőződni arról, hogy szavainkat megértették. Vagy esetleg őszinteségre vágyunk: szeretnénk tudni házastársunk őszinte véleményét a gondolatainkról. Vagy egy olyan cselekedetet kérünk tőle, ami reményünk szerint válasz lesz egyik fontos szükségletünkre.
Kapcsolatunk sokat javulhat, ha egymástól alázattal és szeretettel merünk kérni, elvárásainkról beszélni. De az elvárásokról beszélhetünk helytelenül is. Helytelen, ha kerülgetve, sejtetve juttatjuk kifejezésre szükségletünket vagy éppen követelést követelésre halmozunk. Ellenálláshoz, veszekedéshez vezethet. Még jobban elmérgesíti a kapcsolatot. Elvárásunk kimondása csakis abban a formában lesz helyes, ha az nem követelés. Bizalmat ébreszthetünk a házastársunkban, ha kimondott kérésünkhöz hozzátesszük, hogy csak akkor kívánjuk kérésünk teljesítését, ha azt szabadon és örömmel kész teljesíteni. Ezzel tesszük világossá, hogy itt egy kérésről és nem egy követelésről van szó.
Elvárásainkat fejezzük ki pozitív formában. A negatív kérések nem fognak célt érni. Azt érdemes elmondani, hogy mit kérünk, és nem azt, hogy mit nem. A negatív kérések hajlamosak ösztönös ellenállást kiváltani. Az elvárásainkról akkor beszélünk helyesen, ha pozitív kérést fogalmazunk meg. Vegyünk egy példát. Egy feleség szeretné, ha férje több időt töltene családjával és gyerekeivel. Helytelen, negatív kérés, ha annyit mond csupán: „Kérlek, ne tölts annyi időt a munkahelyeden.” Őszintébb, pozitív kérés, ha inkább ezt mondja: „Kérlek, tegyél meg mindent, hogy hetente többször egy teljes estét tölts a gyerekekkel és velem.” A pozitív megfogalmazáson túl fontos, hogy elkerüljük a homályos, elvont vagy kétértelmű kifejezésmódot. Ha kéréseinket tiszta, pozitív és megcselekedhető megfogalmazásban tálaljuk, akkor kiderül, hogy pontosan mit akarunk.
A kommunikáció tehát akkor éri el célját, ha minél pontosabban fejezik ki, hogy mit várnak el egymástól. Minél pontosabban fejezzük ki, hogy mit várunk el a másiktól, annál valószínűbb, hogy szükségleteink kielégülnek. Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy egy kimondott kérésünk után házastársunk mondanivalónkat vajon szándékunk szerint értelmezte-e, akkor vissza kell tudnunk kérdezni, hogy megbizonyosodjunk, nem történt-e valamilyen félreértés. Már az is elég, ha megkérdezzük: „Vajon érthető volt?” Máskor többre van szükségünk, mint egy „igen, értelek” visszajelzésre, hogy biztosak lehessünk abban, valóban megértettek minket. Ilyenkor megkérhetjük társunkat, hogy mondja el saját szavaival, mit hallott tőlünk. Ekkor alkalmunk nyílik újrafogalmazni mondandónk azon részét, amelyik eltért attól, amit mi óhajtottunk közölni.
Tudom, hogy a visszakérdezés furcsának és nehézkesnek tűnhet sokak számára. Akik gyakorolják, talán tapasztalják, hogy sok félreértést el lehet így kerülni. Hogy a szükségleteinkről, elvárásainkról való beszélgetés és a visszakérdezés gyakorlása segít abban, hogy egy keresztény házaspár a gyakorlatban is megélje, mit jelent egyetértőknek lenni és a félreértéseket a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölni. Az ilyen beszélgetéseknek az a hozama, hogy pontosabb és érthetőbb megvilágításba kerül, hogy ki milyen érzést él meg, ezáltal milyen szükségletét, alapigényét fejezte ki, mire van most szüksége, miben kér támogatást és bátorítást. Így nagyobb helye marad a nyugodt és beleérző figyelemnek is, amely által valóban még mélyebbé és meghittebbé válik egy házaspár kapcsolata.

Szénégető István plébános

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek