Szomszédolás

Erasmusos ízelítő

93

Nem mentem messze, de nem is kellett messze mennem, ahhoz, hogy tanuljak, megtapasztaljak valami mást, valami újat, megismerjem jobban önmagam. Az én erasmusos történetem ott kezdődik, hogy az ELTE-re jelentkeztem Pestre, és be is jutottam, de mégsem ott kötöttem ki, hanem Veszprémben a Pannon Egyetemen.

Miután kijutottunk Veszprémbe, az első nap Évikével háromszor tévedtünk el, Google-térképpel. Szóval, elég viccesen kezdődött, de lassanként kialakult. Veszprém – ahogy a köztudatban emlegetik: a királynék városa – gyönyörű hely, és ezen a gyönyörű helyen végre volt időm azzal foglalkozni, amit szeretek: olvastam, rajzoltam, fejlesztettem magam, sportoltam stb.
Igyekeztem kihasználni az ott töltött időt, és mindenféle új dolgot kipróbáltam. Az egyik kedvenc tevékenységem az időgazdálkodás képzés volt, jártam mászni teremben és sziklán is, táncoltam, énekeltem az egyetemi kórusban, karácsonykor fel is léptünk, jártam ifire egy kisebb csoporttal, és a kórházban is önkénteskedtem a gyerekosztályon egy bohóc társaságában. Mivel cserkész vagyok, megkerestük az ottani cserkészcsapatot, és csatlakoztunk hozzájuk, velük voltunk túrázni, egy országos cserkészprogramra is eljutottam, ahol eveztem 10 kilométert. Az egyetem túrázóival nemcsak nappal, hanem éjjel is voltam túrázni, és nemcsak ősszel meg tavasszal, hanem télen is. Természetesen az egyetemi bulik, kocsmázások is kaptak helyet bőven. Az első kocsmatúra a külföldi diákokkal volt életem legjobb angolórája. Szóval a tevékenységekből bőven kivettem a részem.
A sztori ott fordult egyet, hogy leadtam a hosszabbítási kérést, de visszamondtam pár hétre rá, és aztán megint meggondoltam magam az utolsó percben, végül csak maradtam Veszprémben még egy fél évig, habár már félig hazaköltöztem. Az első félévben bentlakásban volt a szállásom, a másodikban pedig kinnlakásban, és mindkettőt nagyon szerettem. A lakás közel volt az állatkerthez, ezért sokszor az oroszlánok üvöltésére ébredtünk, amit imádtam. Azt, hogy egy újabb félévet ott lehettem, újabb lehetőségnek tartottam. Az egyik nagy célom volt, hogy ha már ilyen közel vagyunk a határhoz, kiránduljunk is egy keveset, így jutottam el Pozsonyba egyszer és Bécsbe kétszer is. Ezenkívül voltunk Szegeden, Győrben, Siófokon, Szentkirályszabadján, Sárváron, a Bakonyban és még sok más helyen, de legtöbbet a Balatonra jártunk, mivel közel volt Veszprémhez.
Ez alatt az idő alatt nagyon sokat fejlődött az angoltudásom, a külföldiek közül pedig Edgar (mexikói), Duce (fülöp-szigeteki) és Mahammadék (egy jordániai és egy szír diák) volt a legjobb barátom, akikkel az mostani egyetemi kiránduláson (augusztus 20–26. között) is találkoztunk. Az ottani egyetem nagyon jó volt, ezért a szakmába is beleáshattuk magunkat, nekem személy szerint sok tárgyamat elfogadtak itthon is, aminek kifejezetten örültem. A pénz is elég volt, és még egy kevés maradt is.
Azt gondolom, hogy az Erasmus+ kiváló lehetőség, és én az életben nem fogom megbánni, hogy kihasználtam, ezért csak biztatni merek minden hallgatót: ne habozzatok, vegyétek a bátorságot és adjátok le a kérést. Nem győzöm hangsúlyozni, nem lesz még egy ilyen könnyen elérhető és minőségi lehetőséged. Az a legjobb benne, hogy kicsit elszakadtok az itthoni környezettől, ahol a szülők, barátok mindenben kisegítenek, amiben csak tudnak, de ott neked kell megoldanod a dolgokat, neked kell főzni, mosni, takarítani, cserébe viszont akkor mész, amikor akarsz és ahová csak akarsz. Megtanulod, hogyan kell spórolni vagy beosztani a pénzt stb. És csak egy utolsó jó tipp: utazzatok sokat, nézzetek szét a szomszéd országokban, vagy legalább a szomszéd városokban. Ha nem vagy bátor, akkor azért menj el, ha meg az vagy, akkor meg mire vársz?

Firtelmeister Mária, II. év, Szociológia szak

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.