Szívből származó elhivatottság: Beszélgetés Antal Tibor népdalénekessel

910

Fotó: László F. Csaba

Ma este 19 órától kerül sor Antal Tibor és barátai lemezbemutatójára Csíkszeredában, a Szakszervezetek Művelődési Házában, amelyen több neves előadó is fellép: Szörényi Levente, Szalonna és bandája, Navratil Andrea és még sokan mások. Ezért lapunk felkereste Antal Tibor népdalénekest és zenetanárt, aki arról mesélt nekünk, hogyan indult el ezen a zenészi pályán, illetve arról is, miért pont ma mutatják be első lemezét.

− Miért épp a zenét választotta hivatasáként?

− Édesanyám volt az óvó nénim, így már óvodáskoromban felfedezték, hogy ügyesen dalolgatok. A Megéneklünk, Romániá­ban énekelgettünk a társaimmal, ezek után pedig zeneiskolába is kerültem. Nagyenyeden volt egy nagyon jó zenetanárnőm, Fórika Éva, aki sokat foglalkozott velem, folyamatosan próbálta a tudásomat fejleszteni. Időközben kaptam egy meghívást Szörényi Leventétől az Attila, Isten kardja című rockoperába, ahol én töltöttem be a pásztorgyerek szerepét. Ekkor tudatosult bennem, hogy komolyabban szeretnék a zenével foglalkozni, ez adta meg úgymond a végső lökést e döntés meghozatalában. Volt egy törés is a karrieremben, amikor édesapámat elveszítettem, ezért egy évvel később kezdtem el a főiskolát. Szerencsés embernek tartom magam, mert életem során végig nagyon jó tanárok vettek körül, akik nagyon sokat törődtek és foglalkoztak velem. Emellett nagyon jó osztálytársaim voltak, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot. Ők is nagyon sokat segítettek, támogattak, egyengették a zenei pályámat. A zeneakadémia elvégzése után pedig Berszán pap bácsi hívására hazajöttem, hogy zenét tanítsak az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban.

− Önszántából is itthon, Gyi­mesekben szerette volna kamatoztatni tanulmányait?

− Mindig is honvágyas voltam. Mindenhol szeretem, de az esetek nagy százalékában egy idő után haza húz a szívem. Ez már gyerekkoromban is megmutatkozott, nem tudtam sokáig távol lenni, kicsit mindig haza kellett jönnöm. Ezt talán a Jóisten is így akarta. Itthon a legjobb tudásom szerint próbálok azokkal a gyerekekkel foglalkozni, akiket rám bíztak. Viszont a gyerekeken kívül már felnőttekkel is foglalkozom. Kialakítottam egy 50 tagú férfikórust, ahol nemcsak az éneklés a lényeg, hanem az együtt eltöltött idő is, a kapcsolatok ápolása.

− Honnan jött az ötlet, hogy létrehozza ezt a férfikórust?

− Egy nap elmentünk a családdal Csíksomlyóra misére. Egy férfikar énekelt aznap, és akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy Gyimesben is jó lenne kialakítani egy ehhez hasonló kórust. Kisebb dalcsoportokat hoztam már létre az iskolában, viszont egy férfikórus megalapítása régi dédelgetett álmom volt. 2017. március 15-én Gyimesbükkben, az Ezeréves határnál már énekelt is a kar.

− Hogyan jellemezné ezt a közösséget? Milyen gyakran bővül a csapata?

− Sajnos ez mindig változó. Itt is probléma, hogy sok fiatal külföldön keresi a megélhetést, így néha lecsökken a létszám. Mindennek ellenére kijelenthetem, hogy egy családias közösséget alkotunk. Szoktunk kalákákat szervezni, besegíteni mindenkinek, akinek nagyobb munkája adódik. Próbálunk minél több időt együtt tölteni, hogy ápoljuk a barátságokat, kapcsolatokat, mivel sajnos a mai világban elég ritka az igazi összetartás.

− Miben leli leginkább örömét ebben a szakmában?

− Legnagyobb örömömet a gyermekeimben látom. Úgy veszem észre, hogy ők is viszik tovább azt, amit én elkezdtem. Nagy öröm az embernek, amikor látja, hogy szinte nem is kell őket tanítani, mert a vérükben van.

− Mi számít az ön számára a legnagyobb kihívásnak?

− A legnagyobb kihívás talán az, hogy mindig csúcson kell lenni. Figyelnünk kell arra, hogy minden fellépés alkalmával értéket közvetítsünk. Ne az legyen a lényeg, hogy gyorsan elteljen az a bizonyos előadás, hanem, hogy a közönség valamivel, egy erős élménnyel távozzon.

− Ma bemutatják első lemezét. Miért pont most?

− A tavaly lettem 40 éves, és akkor gondolkoztam el azon, hogy érdemes lenne egy lemezt készíteni. Annyi ügyes és értékes emberrel hozott össze a Jóisten, hogy vétek lett volna ne megosztani ezt a nagyközönséggel.

− Milyen dalokat, műveket hallgathat meg az, aki megvásárolja ezt a lemezt?

− Az első dal az Attila, Isten kardja című rockoperából van, amelyet gyerekként énekeltem. A diákkórusom és a Gyimesvölgye férfikórus is szerepel rajta, valamint a Heveder zenekarral elkészült anyagomnak egy része is. És még sok más meglepetéssel is szolgálni fog. Nagyon színes a paletta: az egyházi daloktól kezdve a rockoperáig minden megtalálható rajta. A legvégén pedig a gyerekeim is szerepelnek néhány népdallal.

− Akkor a lemezen szereplő cím is ezt a közös munkát is sugallja.

− Természetesen. Végül is ez egy közös munka, nemcsak az én érdemem, hanem mindenkié. Bár vannak, akikkel együtt dolgoztam és kimaradtak, mivel a lemez befogadóképessége is véges. Így csak azokat tudtam meghívni, akikkel sokkal több munka van a hátunk mögött.

− Vannak még további tervei?

− Lemezkiadásról konkrétan nincs, de további munkáról természetesen igen. Megtanultam Szörényi Leventétől, hogy sosem szabad hátradőlni és nyugodtan várni a sült galambot. Mindig újabbnál újabb ötletekkel kell előállni.

− Szörényi Levente is jelen lesz a lemezbemutatóján. Hogyan sikerült a magyar rocklegendát idecsábítania ?

− Ő írta a lemezen szereplő rockoperát és nem utolsósorban ő fedezett fel engem. Körülbelül két évvel ezelőtt megkeresett, és úgy gondolta, hogy eljön Gyimesekbe meglátogatni. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, azóta többször is ellátogatott már ide. Nagyon megtetszett neki ez a hely és nagyon jól érzi magát itt Erdélyben.

Szilágyi Dalma-Orsolya

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek