csütörtök, november 26, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Színesen fekete, feketén színes

Alig egy hete jelent meg – lapunk korábbi munkatársa – Bleeding Bride, azaz Miklós Réka gyer­gyó­szentmiklósi írónő második regénye. A Fekete fivérek után most
A téboly kertje című kötetet vehetik kézbe az olvasók. A mű nemcsak itthon, hanem Magyarországon is népszerű, noha a szerzőnő elmondása szerint nem ez volt az elsődleges célkitűzés. A kizárólag feketében megjelenő Bleeding Bride örömmel beszélt az alkotás folyamatáról, kitért az írás és a családanyai szerepkör összeegyeztetésére, emellett a névválasztás történetét is megosztotta lapunkkal.

– A Fekete fivérek után, egy hete megjelent a második regénye. A téboly kertje miben különbözik az előző műtől?

– Az első könyv leginkább az olvasók érzelmi világát célozza meg, nem bír nagy fontossággal a történet, a szereplők is gyakorlatilag névtelenek. Ezzel szemben A téboly kertje egy nem hagyományos értelemben vett krimi, sok szereplővel, rengeteg eseménnyel és megannyi élettörténettel. Szeretek ezekben a világokban elmélyülni. A téboly kertje történetét három éve, 2012 októberében találtam ki. Rengeteget agyaltam rajta: megéltem az eseményeket, és furcsán hangzik ugyan, de sokszor még a párbeszédeket is lefolytattam. Egy nagyon csekély részét akkor meg is írtam, de nehezen jöttek a gondolatok, azt hiszem, érnie kellett még a történetnek. Idén újra nekikezdtem, és 3-4 hónap alatt papírra vetettem.

– A téboly kertje nemcsak itthon, hanem Magyarországon is rendkívül népszerű lett. Számított erre?

– Hatalmas meglepetés számomra, hogy Magyarországon is van olvasói réteg, amelynek bejön Bleeding Bride. A Fekete fivérek megjelenését követően két év telt el, mire a regény a határon túlra jutott. Igazából nem volt célkitűzés a magyarországi népszerűsítés, nem gondolkodtam ilyen nagyban. Örülök, hogy sokaknak tetszik a könyv, azonban az igazi fogadtatása csak ezután következik, hisz még nagyon új, alig egy hete jött ki a nyomdából.

– Az ön esetében hogyan kell elképzelni az alkotási folyamatot? Éjszakai csend, cigarettafüst, laptop és energiaital, vagy ez másképp néz ki?

– A laptopot ki kell húzni az én esetemben, mivel én egyáltalán nem írok számítógéppel. Kézzel írom le papírra a történetet, nálam a kézirat tényleg a saját jelentésével bír. Sokan meglepődnek ezen, legutóbb a nyomdában is kellemes meglepetést okoztam a teleírt noteszemmel és a papírjaimmal. Van egy gimnazista lány, Jakab Tatár Edina, aki önkéntesen begépelte nekem A téboly kertjét elejétől a végéig. Ezúton is hálásan köszönöm ezt neki. Egyébként nagyjából tényleg így néz ki a sor: éjszaka, kóla, kávé, energiaital, ehhez pedig még hozzájön valamilyen valóság-show. Muszáj valami olyan menjen a háttérben, amire nem is kell túlságosan odafigyelni.

– Két évig ön is a Hargita Népe munkatársa volt. A jelenlegi tevékenysége mennyiben különbözik az újságírástól?

– Amikor a Hargita Népéhez kerültem, már túl voltam az első könyvemen. Ameddig napilapos újságíróként tevékenykedtem, nem igazán volt lendületem arra, hogy a saját fikcióimmal is törődjek, ráadásul a két stílus nagyon távol áll egymástól: nem úgy írunk újságcikket, ahogy történetet, ez pedig nagyon sok fejtörést okozott nekem az elején. Túlságosan elsztorizgattam a cikkeket, majd ez megtörtént fordítva is, a regényem írása közben sikerültek túlságosan tényszerűre az események. Úgy érzem, pihenésre volt szükségem ahhoz, hogy egyik műfajból át tudjak váltani a másikba.

– Mennyire lehet összeegyeztetni az írást a családdal?

– A családom ehhez mindig pozitívan viszonyult, kezdve a szüleimtől el egészen a páromig.
Az ötéves kislányom, amikor legutóbb hazatért a nagyitól, látva a papírtengert, rákérdezett, hogy: „Anya, te most könyvet írsz?” Amikor válaszoltam, hogy igen, ugrándozni és kiabálni kezdett örömében, nagyon aranyos volt. Ő még szinte fel sem fogja, hogy ez mivel jár, de nagyon jólesett.

– Akárhol megjelenik, kizárólag fekete ruhákban lehet önt látni, sokan pedig a Bleeding Bride név eredetére is kíváncsiak. Mesélne a stílus kialakulásáról, amely ennyire egyedivé tette?

– Azt hiszem, ki kell találnom valami nagyon frappánsat a névválasztásra, mert az igazi történet nem olyan izgalmas. Még 2005-ben írtam egy verset, melynek a címe az volt, hogy Vérző Menyasszony, azaz angolra fordítva Bleeding Bride. Az internetes közösségi oldalak térhódításával nem akartam a saját nevemet használni, így Bleeding Bride-ként regisztráltam. Mára szinte eggyé váltam ezzel a névvel, a legtöbben Miklós Rékát nem ismerik, Bleeding Bride-ot azonban igen. Az öltözési stílusommal kapcsolatban, azt hiszem ötödikes koromtól járok kizárólag feketében, mivel akkor kaptam először fekete ruhákat, a szüleim addig nem igazán támogatták ezt a fajta nézetemet. Sokak szerint azért van, mert depressziós vagyok. Ha egy színes ruhát kellene felvennem, azt hiszem, akkor lennék depressziós. Szeretem a feketét, aki pedig ismer, annak ez nem jelent problémát.

– Mit üzen azoknak a fiataloknak, akik az írói pályát választanák. Megéri?

– Arra semmiképp ne gondoljanak, hogy ebből megélhetnek. Nem kell a megélhetésre hajtani, mivel akkor mellészakad egy rakás gond, és az írás elveszíti valódi varázsát. Fontos lenne, hogy olvassanak és írjanak sokat, azonban úgy érzem, kevés hangsúlyt fektetnek manapság ezekre.

– Tervben van a folytatás? A téboly kertje után lesz újabb Bledding Bride-regény?

– Természetesen. Több ötletem is van még ebben a stílusban, ráadásul még A Fekete fivérek előtt elkezdtem írni egy történetet, ami folytatásra vár.
Kertész László

Kapcsolódó cikkek:

14,233RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb