Szigorú tekintet

24

Hirtelen ment el, alig volt 51 esztendős. Fiatalabb volt, mint én most. Mikor megismertem, idősnek tűnt számomra. A laphoz huszonvalahány évesen kerültem, egyedül voltam az akkor ridegnek tűnő Csíkszeredában, s a helyiek a nem csíki hangsúlyomon mosolyogtak. Ugyanúgy, mint mikor első osztályos koromban, hévízi iskolánkban megjelent két új osztálytársunk: furán, teltebben ejtették a magánhangzókat. Azzal vigasztalt, hogy Csíkot nem lehet megszokni, de bele lehet törődni abba, hogy nem lehet megszokni. Bizonyára tudta, mit beszél, mert ő is jövevény volt – Szováta környékéről jött – s a felesége is – aki Gyergyó vidékéről érkezett. Később rájöttem, hogy vigasza vicces volt, mert igenis, Csíkszereda jó hely. Gyermekeink már csíkiak, akárcsak az ő gyermekei, unokái. Ő vett pártfogásába, mikor a szerkesztőségbe kerültem. Nem tudom, hogy főnöki sugallatra vagy szerencsétlenségemet látva vett szárnyai alá. Ő adta az első témákat és ő gondozta a kézirataimat. Ő biztatott, ő dicsért vagy ő dorongolt le. Ő tette az asztalomra az első, cséplőgép nagyságú, talán keletnémet gyártmányú írógépet, mondván, hogy ezt a jótettét majd említsem meg emlékirataimban. A nincstelen világban ő volt az, aki ismeretségét latba vetve gázkályhát szerzett frissen kiutalt lakásom konyhájába, az ő autójával vittük haza a boltból, s az ő ismerőse is szerelte fel. Olykor az volt az érzésem, hogy távol lévő apám helyett apámmá lett. Mikor udvaroltam, választottamat is lányának tekintette, s feleségével együtt készítette fel az újságírófeleség nem túl rózsás, sem irigylésre méltó szerepére. Tereputakra gyakran mentünk együtt, megismertette velem a megye nagy részét, vagy rábízott a terepező, vidékjáró újságírók gondjaira, hogy avassanak be az anyaggyűjtés, az alanyok megkeresése, a falusi kocsmázás rejtelmeibe, hazatérve pedig mindig alaposan kikérdezett, számon kérte a látottakat, hallottakat, s arra is figyelt, hogy az élmények írásaimban is tükröződjenek. S esti, éjszakai nyomdai szolgálatok után gyakran nála kötöttünk ki, hogy köményessel, valami falnivalóval oldjuk a nap közben felgyülemlett feszültséget. Hétvégeken pedig gyakran beültetett autójába és az erdőt jártuk, gombásztunk, szalonnát sütöttünk.
Huszonöt éve annak, hogy karácsonykor kaptuk a hírt: mentorom hirtelen elment. Annyi embert temetésen ritkán láttam, mint amennyien őt búcsúztatták. Rá egy évre a család által tett alapítvány az ő szellemében dolgozó alkotó újságírókat díjazta. 2007-ben jómagam is részesültem a díjban, György Attilával együtt. Tegnap este Simó Márton kollégánk és Zsigmond Attila rendező-operatőr részesült az elismerésben a székelyudvarhelyi Küküllő Szállóban szervezett jubileumi ünnepségen.
A szerkesztőségi folyosón bronzplakett őrzi emlékét. Nagy Ödön alkotásán fürkész, ha úgy tetszik: szigorú tekintettel nézi, mi zajlik hajdani redakciójában, s a szája sarkában lappangó mosoly biztat arra, hogy ne térjünk le az általa is kiszabott útról.
Alig volt 51 éves, amikor hirtelen elment Bálint András.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek