vasárnap, november 29, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Szieszta vasárnap délután

Tegnap ismét a szavazóurnákhoz járultak a választópolgárok: ezúttal arról lehetett véleményt mondani, hogy a Románia legfőbb állami tisztségére pályázó tizennégy jelölt közül – a tegnapi első és a két hét múlva tartandó második fordulóban – kit tartunk a legalkalmasabbnak. Esetleg nem a legalkalmasabbnak, de kit szeretnénk öt évre a Cotroceni-palotába küldeni. A jelenlegi bérlőnek toronymagasak az esélyei lakosztálya megőrzésére, így nem valószínű, hogy a választások eredményeként pakolnia, költöznie kellene. A kényelmes, biztosnak mutatkozó győzelem tudatában legesélyesebb jelölt a kampány alatt nem is erőltette meg magát különösebben.
Apropó kampány. Milyen kampány? Észrevették, hogy volt ilyen? A mostani korteskedésből semmi sem emlékeztetett arra, mint amit a mögöttünk hagyott harminc év választási kampányaiból megismerhettünk, megszokhattunk. Hol vannak már a hirdetményözönök, a köztereket ellepő plakátrengetegek, a pártos reklámszatyrokba dobott sörbontók és ajándéköngyújtók, a legendás sült miccs füstjével átjárt tömegrendezvények? Pár éve még nemhogy egy államfő vagy parlamenti képviselő, de még egy vidéki polgármester sorsa is részben ezektől függött. Most pedig – láss csodát – nincs lármázás, hangoskodás, kampány-költekezés, miegymás, lelkes plakáttépés, plakátragasztgatás. Tegnap Csíkszeredában még a választási hirdetőfelületek is üresen árválkodtak.
Észrevehetetlen, csendes, álmos eseménytelenségével a kampány inkább hasonlított a vasárnapi ebédet követő sziesztára. Szieszta idején pedig jól tudjuk, nem illik hangoskodni, a környezetünkben élők nyugalmát bármilyen hangos tevékenységgel zavarni. A jelöltek szemérmesen, a választás tétjéhez képest érthetetlenül visszafogottak maradtak: elmaradt a tűzijáték, a programok ütköztetése, a legesélyesebb államfőjelöltek parázs, késhegyre menő vitája. Pont olyan volt, mint a hivatalban lévő államfő elmúlt öt esztendeje: csendes és izgalommentes.
A regnáló és újabb mandátumra készülő államfő a kampány heteiben azt is megengedte magának, hogy néma maradjon, érdemben szinte meg se mukkanjon. Megtehette, hogy ne nyilatkozzon, terveiről ne beszéljen, kellemetlen kérdésekre ne válaszoljon. Elég volt, hogy a kormányt vesztő szociáldemokraták szerencsétlenkedésére mutasson. Amit mondott és ahol szerepelt, abból se derült ki sok, csak annyi, hogy a korrupció – akárcsak az ördög – a rivális politikai erő, a szociáldemokraták soraiban honol. A korrupcióval pedig le kell számolni. Sarkítva nagyjából ennyi volt az államfő választási üzenete, programja és szlogenje. De úgy tűnik nyugalma – és államfői széke – megőrzéséhez a vasárnap délutáni szieszta-kampányban e gyenge produkció is elég volt. De a sziesztaidő nem tart örökké. Kellemetlen meglepetés lehet a vége, ha a legesélyesebb államfőjelöltnek az érdemi munka a hétköznapokon sem klappol. A PSD önbicskázásával pedig lassan elfogy a mutogatnivaló.

Domján Levente

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb