Szezon és uborka

548

Állítólag a németből jön, azt mondják: Sauer­gurkenzeit, és már 1893-ban leírták magyarul is, hogy savanyúuborka-időszak. Az van most, eltevések ideje, vagy immár a vége, mert nekünk családilag már volt szerencsénk alma- és szilvaszürettel is foglalatoskodni. Még nem estünk át a „vegetáriánus disznóvágáson” – a gyengébbek kedvéért: zakuszkafőzés –, de arra is erőst készülünk.
A hosszú szárazság után sok volt az eső, utána meg két héten át igazi nyár köszöntött be, s a pomológusok szerint ez a jelenség késztette gyors fejlődésre a gyümölcsöket. Tény, hogy ökölnyi méretű almákat szedtünk, nyár végi fajták, amelyek nem tarthatók túl sokáig. Fájt a lelkem, amikor be kellett darálni pálinkának, hiszen nem lehet mind megenni, s mi nem vagyunk piacra járók. Sajnos. Majd megisszuk mindnek a javát, hiszen a gyümölcsök lelke költözik át szeszbe s az mellé aromának. De megfontolandó a továbbiakban a kellő logisztika megszervezése. Én azt hiszem egyébként, hogy a Székelyföld teljességgel felkészületlen arra, hogy értékesítse a szezonális termékeket, ha azok megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre. Gyakran még a pityóka körül is nagy a baj, az pedig évről évre jelentkező „gyümölcs”, nem olyan bizonytalan, nem annyira érzékeny, mint mondjuk a császárkörte meg a vajalma. Még szerencse, hogy ebben az évben kevés van, könnyebben tudnak bánni vele, s nagyobb az ára. Milyen praktikus dolog ez.
Hogy valami nincs rendjén a fejekben, az is jelzi, hogy úton-útfélen almahalmokat látni, gumiabroncsok által szétroncsolt gyümölcscafatokat, amelyek legalább annyira utalnak a mentalitásváltásra, mint az aszfalthoz préselt kutya- és macskatetemek. Felelőtlenség van ilyen téren is. Máskor meg se eleje, se vége a panaszáradatnak, hogy nincs itt semmi, hogy a hely nem arra való. Hanem mire is? Itt vendégmunkás és konzumidióta „termelődik” mindössze?
Mindenestre, én érzem a derekamat. Mert van. Mert sokat hajladoztam pénteken és szombaton is, meg vasárnap, ahelyett, hogy az Úr napját megszenteljem templomlátogatással. Úgy gondoltuk, hogy inkább üdvösségszerző cselekedet a lehullott gyümölcs begyűjtése, s hogy még cifrább legyen, a fák megrázásával is kihívtuk magunk ellen a sorsot. Tudom, hogy ez bocsánatos bűn volt, de egy megengedőbb skála szerint akár érdem is lehet.
Szóval ez van. Uborkaszezonban sem unatkozom. És témáim is kerülnek bőven. Hogy mire is gondoltam vasárnap délután visszafelé jövet a székely anyavárosba? Én arra, hogy vajon kinek lenne a dolga az utak szélén ölesre megnőtt gyomot lekaszáltatni? Nem egyszerűen esztétikai okokból, hanem közlekedésbiztonsági szempontból is fontos lenne, hiszen biztonságosabban járom az utat gépkocsival, ha látom a másik kanyarban közeledőt. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy mi villan fel az optikámban, még uborkaszezon idején sem.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.