Szerzői est Szépvízen

131

Ferencz Imre költői és szerkesztői munkájának termésével ismerkedhetett meg tegnap este Csíkszépvízen a Kultúrcsütörtök közönsége: a Pro Print Könyvkiadónál megjelent, Haladék című legújabb erseskötetéről és a Hargita Népe Kiadó gondozásában napvilágot látott Kelt levelem harminc éve. A szabadság kezdete a Hargita Népe olvasói leveleinek tükrében című könyvről beszélgetett Székedi Ferenc és Sarány István publicistákkal.

Sarány István, Ferencz Imre és Székedi Ferenc

Szépvízen hasznosan töltik a csendes téli estéket, immár évek óta tartják a sikernek örvendő Kultúrcsütörtök összefoglaló címet viselő rendezvénysorozatot. Tegnap este lapunk hajdani munkatársa, állandó szerzője, Ferencz Imre volt a rendezvény vendége, hogy bemutassa legújabb verseskönyvét, illetve a rendszerváltás 30. évfordulójára megjelent, lapunk alkotóműhelyében készült dokumentumgyűjteményt. A közönség így megismerhette a szerző összetett munkásságának különböző vetületeit, jelen esetben a lapszerkesztői, könyvszerkesztői, illetve költői munkásságát. Az est házigazdája Ferencz Tibor polgármester volt.

Sorsfordító pillanatok dokumentumai

Immár második, sorsfordító történelmi eseményhez kötődő dokumentumgyűjteményét adta ki a Hargita Népe Lapkiadó. Az azonos nevű napilap szerkesztősége, kiadói munkaközössége az olvasók napi tájékoztatása mellett fontosnak tartja a jelenkor történéseinek dokumentálása mellett a múltunkra vonatkozó dokumentumok megkeresését, rendszerezését, feldolgozását és a nagyközönség, az adott kor iránt érdeklődő szakemberek elé tárni. Ilyen gyűjtemény volt az El a hontalanságba című, Az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban alcímet viselő kötet, amely Márk Attila levéltári kutakodásainak eredményét, valamint két jelenkorra szakosodott történész, Gidó Csaba és Pál János összegző tanulmányát tartalmazza, és amely szép közönségsikert ért el éppen Márk Attilának köszönhetően, aki igyekezett visszavinni a kötetet azokba a közösségekbe, ahonnan a kiadványba foglalt dokumentumok származnak.
Már a borító külalakjával is próbáltuk sejtetni az olvasóban, hogy a Kelt levelem harminc éve című, A szabadság kezdete a Hargita Népe olvasói leveleinek tükrében alcímet viselő kötet a korábban említett munkáéval azonos célt szolgál: dokumentumokkal tükrözni egy-egy sorsfordító jelentőségű korszakot, jelen esetben az 1989. december végi temesvári, majd bukaresti események eredményeként bekövetkezett rendszerváltás eseményeit, történéseit, hangulatát. Ezúttal a párt hivatalos szócsövéből Hargita napilapból Hargita megye szabad dolgozóinak demokratikus napilapjává lett Hargita Népe szerkesztőségébe érkezett olvasói levelekből válogatott Ferencz Imre kötetre valót. Az olvasói levelek nagyjából 100 napot – a decemberi eseményektől a vásárhelyi tragikus történések végéig terjedő időszakot – ölelnek fel. A könyvben közölt levelek révén nyomon követhető, hogy a december 22-i bizonytalanság hogyan válik karácsonyra eufóriává, s az is, hogy a kezdeti lelkesedés miként alakul bizalmatlansággá, csalódássá.
Rendhagyó a kötet születésének körülménye is, ugyanis Ferencz Imre az enyészettől – azaz a papírmalomtól – mentette meg az olvasói leveleket tartalmazó iratgyűjtőket: az immár szakadozott, kopott kartonfedelek rozsdás vaskapcsokkal fogják át a zömében kézzel írt, ívpapírra, füzetlapra jegyzett, mára immár megsárgult leveleket. Mint ő maga írja a kötet előszavában, az olvasói levelek „az első hetekben, hónapokban mondhatni majdnem eltemettek. Biztos voltam abban, hogy ilyen termést csak történelmi fordulatok idején lehet aratni (tárolni), és most utólag ki merem jelenteni, hogy a tucatnyi dosszié, amit én akkor félretettem, eldugtam, megmentettem, megismételhetetlen az írásbeliség történetében is. Igen, mert ez volt az utolsó papíralapú levelezés, ami dokumentumértékű, s a társadalomkutatók számára is talán hasznos információkat tartalmaz. […] (Tudom, nem jártam el a szabályzat szerint, ezért most utólag feljelentem magam…)”
Nos, a forradalomnak nevezett eseménysor harmincadik évfordulója előtt jelentkezett a szerkesztőségben az ötlettel, hogy kötetet állítana össze e levelekből, ugyanis hűen tükrözik egy kor hangulatát, majd rövidesen jelentkezett a kötet kéziratának első változatával. Ha addig voltak is kételyeim a kötet kiadásának szükségességével kapcsolatban, ezek eloszlottak a kéziratot lapozgatva: közelmúltunk elevenedett meg benne.
A kötet főként azokat a leveleket tartalmazza, amelyek nem jelentek meg teljes terjedelmükben a lap hasábjain. S nem azért, mert a szerkesztő nem értett volna egyet tartalmukkal, vagy mert sok, több más levélben is felmerülő gondolat volt bennük, hanem mert olyan levélmennyiség érkezett naponta a szerkesztőségbe, hogy lehetetlen volt valamennyit közölni, így hát java részükből egy-két gondolatot idéztek a naponta megjelenő, olykor fél vagy egész újságoldal terjedelmű, Levelekből néhány sorban című rovatban.
Hogy mi a kötet haszna? Ferencz Imre így válaszol erre a kérdésre: „Egy biztos: harminc év teltén az olvasó eltűnődhet, elmosolyodhat. Kesernyésen. Ezek voltunk, már urak, és nem elvtársak. Demokrácia! »Dolgozó nép, vedd kezedbe a sorsodat!« Azóta is próbálja, keresi… Határtalanul. Fájdalmasan. Illúziók már nemigen maradtak arra vonatkozóan, hogy hol és kikkel élünk együtt. És mi a céljuk. Ugyanaz, változatlanul…”

Sarány István

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek