Szerelőnap

226

Van úgy az ember, hogy annyi fura dolog történik vele egy nap, hogy estére zsong a feje, és már csak nevetni tud a történéseken. Én is így jártam a minap. És amikor azt mondom, fura dolgok, akkor kicsit sem túlzok.
Épp elindultam a lépcsőházban lefelé, amikor az egyik szomszéd néni megállított, hogy „jaj, kedves Lacika, nem-e tudná megnézni a mosógépemet, valami baja van…” Nagyon aranyos volt, ahogy ezzel leszólított, mégis meghökkentem, mert soha nem foglalkoztam ilyesmivel, és gőzöm nem volt, miből gondolta, hogy esetleg értek hozzá. Udvariasan elmondtam, hogy okosabb dolog lenne egy szakemberhez fordulni, mert rám is bízhatja, de lehet, hogy akkor többet nem mos vele. Nevetett. Én is nevetve haladtam tovább, és alig két tömbháznyira megállított egy ismerősöm azzal, hogy nem-e értek a porszívókhoz…
– Tudok porszívózni – válaszoltam viccelődve, és ennyiben a porszívó és köztem köttetett barátság ki is merül, hiába panaszolta az ismerős, hogy valami baja van, s ahogy meglátott, hirtelen az ugrott be neki, hátha én tudok segíteni… Gondoltam, elsütöm, hogy egyszer legyek kész a mosógéppel, és utána átjövök…
Nem sokkal később az egyik üzletben meghallottam sorban álláskor, hogy az előttem álló úriembernek valami baj van a kocsijával és szerelőt keres. Nem ismertem, de már bennem volt, hogy bármelyik pillanatban megfordulhat, hogy megkérdezze, mikor érnék rá. És a történetnek még nincs vége. Fizetni próbáltam, de valami gond lett a rendszerrel. Szívesen megjegyeztem volna, hogy esetleg ránézhetek, de úgysem értette volna senki a poént, így elvetettem az ötletet.
Végre hazaértem, és elhatároztam, hogy pihenek kicsit. Már épp lehevertem volna, amikor szól a telefonom, a vonal túlsó végén pedig az ismerősöm kétségbeesett hangon megjegyzi, hogy nem tudja mit csinált, de „a laptop úgy lelassult, hogy mindjárt megadja magát”. Kapásból nevetve annyit mondtam: Húzzál sorszámot, s majd érkezem!

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.