Szent László kultusza napjainkban

621

Tegnap ültük Szent László király napját. S a jeles napon éppen Szent László királyt, a lovagkirály erdélyi kultuszát, templomainkban és köztereinken található Szent László-ábrázolásokat bemutató, remekbe szabott kötetet mutatott Hegedűs Enikő művészettörténész. A könyv tartalmáról számolt be Sarány István kérdéseire válaszolva.

Fotó: Sarány István

– Rég láttam ilyen szép kiállítású könyvet. Hogyan sikerült ezt elkészíteni?

– A 2017-es esztendő Szent László-év volt, ez adta az ötletet, összegyűjteni egy kötetbe Erdély-szerte azokat a Szent László-ábrázolásokat, amelyek a nagyközönség számára kevésbé ismertek. Általában a falképeket szokták megjeleníteni a különböző kötetekben, kiadványokban. A köztudatban inkább az él, hogy Nagyvárad a Szent László-tisztelet kiemelkedő helye, de azt már kevesebben tudják, hogy ő Erdély védőszentje is. Arra voltam kíváncsi, hogy a falképek készítésének ideje után milyen tárgyi lenyomatai vannak az őt övező tiszteletnek. Megállapíthatjuk, hogy vannak kiemelkedően jelentős, művészi alkotások és művészileg kevésbé értékelhető szobrok és képek, sőt sorozatban gyártott munkák egyaránt. Meggyőződésem, hogy mindezek számbavétele teljesebbé teszik az összképet. A kötetben kirajzolódik az is, hogy sokféle ábrázolási típus létezik mindmáig, mint ahogy az is, hogy nem csupán a Székelyföldön, hanem egész Erdély-szerte megtalálhatók ezek az ábrázolások, mintegy bizonyítva, hogy a Főegyházmegyében, a történelmi Erdély területén élt és mindmáig él Szent László tisztelete.

– Tegyük hozzá: az egész Kárpát-medencében.

– A falképeknél bebizonyosodott, hogy Közép-Magyarországon is vannak töredékek, nem csak a Felvidéken és Székelyföldön. Nyilván e két helyen való előfordulásuk összefügg a történelmi helyzettel, azzal, hogy vidékünkön nagyobb számban maradtak fenn középkori templomok, viszont ez nem azt jelenti, hogy ahol elpusztultak a régi templomok, ott nem lehettek volna Szent László-ábrázolások.

– Mikoriak a falképek?

– A XIV. század, XV. század első fele a Szent Lászlóhoz kötődő legendaábrázolások, amelyek főleg az Anjouk korában és kiemelkedően Zsigmond korában volt kedvelt ábrázolás. A falképciklus elterjedése összefüggött a királyi udvar reprezentációs törekvéseivel. Az is érdekes, hogy egy világi történet bekerül a templomi ábrázolások közé, olyan helyre, ami Krisztus passió-sorozatával teszi egyenrangúvá – például a gelencei falképek esetében. Jánó Mihály művészettörténész ír ebben a kötetbena székelyföldi falképekről, hangsúlyozva, hogy jellegzetes székelyföldi vonás az, hogy ennyire kiemelt helyre kerültek a legenda képsorai. Olyan árnyalatokra is felhívja a figyelmet, mint egy drapériarészlet, ami bizonyára a Szűzanya jelenlétére utal vagy a szív felajánlásának jelenete, sajátos kontextusban, amint a kun a szívét a lánynak ajánlja. Érdemes e tanulmányt is elolvasni, mert a szerző a legendaábrázolások ismert magyarázata mellett érdekes részletekre is felhívja az olvasók figyelmét.

– Honnan eredeztethető a lovagkirály kiemelt kultusza?

– Lászlót III. Béla avatta szentté egy évszázaddal a halála után. Béla Bizáncban nevelkedett, és ott hallott Piroskáról, Szent László lányáról, aki szentként tisztelt császárné volt. Valószínű ez is hozzájárul ahhoz, hogy László királyt oltárra emelje. Továbbá az Anjouk uralkodói legitimációjukat a magyar királyok tiszteletével is erősítették. Luxemburi Zsigmond magyar király Váradra, Szent László sírja mellé temetkezett. Szent László a lovageszményt is megtestesítette: ugyanis a csatákban győztes volt, tizenegy nagy hadjáratot sikeresen vezetett, gyarapította az ország területét Szlavóniával és Horvátországgal, és megszilárdította a királyi hatalmat. Az általa megtestesített uralkodói eszményhez a későbbi királyaink is visszatértek. Ugyanakkor egyházi vonalon is tisztelet övezte, a jelentős egyházszervezői tevékenysége rézén. Itt hadd jegyezzem meg, hogy van olyan szakember, aki azzal hozza összefüggésbe a legendák bekerülését a templomi ábrázolások közé, hogy a még meglévő keleti szokások elleni küzdelemben is fel tudták mutatni Szent László alakját.

– Tehát az István–Koppány-történet nem zárult le Koppány kivégzésével, hanem még három-négyszáz évig folyt…

– Nem zárult le, valóban. A falképekre visszatérve a kötetbe, mert a jelenlegi állapotokat kívántuk bemutatni: a székelyföldi ismert, illetve a XIX. század végén, XX. század elején feltárt, de már elpusztult falképciklusok másolatai nem kerültek be a kiadványba. Ugyanakkor olyan kevésbé ismert Szent László-ciklusokról is olvashatnak, amelyeket az utóbbi években tártak fel. Kiss Loránd falkép-restaurátor a Medgyes környéki szász evangélikus templomok – Somogyom és Szászivánfalva magas művészi színvonalú freskóiról számol be. Ez utóbbiaknál szomorú viszont, hogy a szászok által elhagyott falvakban mindezek pusztulásra vannak ítélve. Az almakeréki ábrázolás ismertebb, turisták is gyakran keresik fel… Kiemelném továbbá az italo-bizánci stílusú falképekkel foglalkozó, azokat főként Dél-Erdélyben kutató Szabó Tekla művészettörténész tanulmányát, amelyben bemutatja a három magyar szent királynak az együttes megjelenítését. Ilyen ábrázolások maradtak fenn: a Medgyes melletti Darlacon és Somogyomban, Almakeréken, a Déva melletti Kéménd református templomában, illetve Kristyor és Ribice ortodox templomaiban. Érdekes, hogy a Déva melletti részen román kenézek, Zsigmond király iránti lojalitásukat a magyar szent királyok ábrázolásával is nyomatékosították. A középkor folyamán több szárnyas oltáron szintén megjelenítették a magyar szent királyok együttesét, például Nagydisznódon a szárnyas oltár hétköznapi oldalán egy táblán látható Szent István és Szent László alakja. Ez is érzékelteti, hogy ezek az ábrázolások több helyen jelen voltak, de a legtöbb szárnyas oltár vagy a reformáció áldozatául esett, vagy a divat változása nyomán kicserélték más oltárokra, noha azt követően nem volt elég anyagi erő az oltárépítésre egészen a XVII. század második feléig, a barokk megjelenéséig. Innen indult egy másik időszak, ami egy más képtípust mutat. A magyar királyok – István, Imre és László – együttesét a bibliai háromkirállyal hozták összefüggésbe. Különböző életkorban jelenítették meg őket: István királyt idősként, László királyt középkorúnak, Imre herceget fiatal férfiként: a törvényhozó, a harcos uralkodó és a szent életű fiatal.

– Tehát a bölcs öreg, a harcos és a példás életű ifjú férfiú eszménye…

– Igen, ezek visszatérő motívumok voltak, de kevés maradt fenn belőlük. Ilyen típusú ábrázolások több helyen is lehettek, viszont a legtöbb késő középkori szárnyas oltár vagy a reformáció áldozatául esett, vagy az igény változása szerint kicserélték más stílusú oltárokra. A XVII. század második felében készült barokk oltárok egy másik korszakról tanúskodnak. A XVII. század második felétől a XX. század első évtizedéig Szent László király általában Szent István királlyal együtt jelenik meg a templomok oltárain, és a Szűzanya két oldalán helyezkednek el. Olykor az együttes kiegészül Szent Imrével, Szent Erzsébettel és más magyar szentekkel is. A kötetet végiglapozva egyértelművé válik, hogy ezáltal is kifejezésre kívánták juttatni a Patrona Hungariae és a Regnum Marianum eszmét. A csúcspontot a magyar millenium jelentette, amikor a magyar szentek tisztelete erőteljessé vált.

– Mennyire egyediek az ebből az időből származó szobrok? Vannak tömegesen gyártottak is?

– Van köztük egészen egyedi, magasan művészi színvonalú, de vannak helybeli megoldások is. Ezek között is van értékesebb munka, például a borítón látható ditrói templomban levő Szent László-szobor, amely egy helyi mester kvalitásos munkája. Az volt a célunk, hgogy mindent egybegyűjtsünk, ami e témakörhöz kapcsolódik. A sor az üvegablakokkal folytatódik, amely sorozatok általában a magyar szenteket mutatják be. A rendszerváltás után, főleg a Szent Lászlóhoz kötődő településeken emeltek egy-egy mellszobrot vagy egész alakos szobrot – köztük remek alkotásokat, mint Bocskai Vince műve Szépvízen, vagy a Gyarmathy Jánosé Nyárádszentlászlón és másokat is megtalálnak a kötetben, ugyanakkor készültek kevésbé színvonalas munkák is. Örvendetes a Szent László-tisztelet továbbélése, viszont jó lenne figyelni a művészi színvonalra is.

– Kik jegyzik a tanulmányokat?

– Bernád Rita-Magdolna levéltáros a plébániai pecséteken található Szent László-ábrázolásokról ír, Jánó Mihály művészettörténész a székelyföldi templomok falképeit veszi számba, Kiss Loránd restaurátor a szász templomok eddig ismeretlen Szent László-ábrázolásait mutatja be, Szabó Tekla művészettörténész a magyar szent királyok Dél-Erdélyben található ábrázolásairól értekezik, Barabás Kisanna művészettörténész tanulmányának címe A vizet fakasztó Szent László barokk ábrázolásai Erdélyben, jómagam pedig bemutatom a lovagkirály ábrázolásait a Gyulafehérvári Főgyházmegye területén, a magyar királyszenteket a templomok oltárain és az üvegablakokon, valamint említést teszek a köztéri Szent László-szobrokról is. A kötetben szereplő fotókat Kristó Róbert grafikus, fotóművész készítette, a könyv tipográfiája, tördelése pedig Csillag István képzőművész munkája. A kötet létrejöttét a budapest Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megbízásából a kolozsvári Verbum Keresztény Kulturális Egyesület adta ki.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.