Szent István

488

Azon töprengtem a mai ünnep kapcsán, hogy államalapító szent királyunk, I. István tisztelete miért nem olyan erőteljes, mint más történelmi személyiségeké? Miért nem övezi olyan méretű kultusz, mint például a többi magyar szentet, többek között Szent Lászlót, Szent Imrét vagy Szent Erzsébetet? Noha a millennium táján az őt ábrázoló szobrok bekerültek a templomok szentélyébe, ábrázolásai többnyire csak az ő tiszteletére felszentelt templomokban találhatók meg, nevéhez nem fűződik annyi legenda, monda, csodás történet, mint például Szent László nevéhez. Emlékét többek között a nevükben az államalapító attribútumait viselő települések őrzik, így Szentkirály, Szentjobb, ritkán viselik a Szent István nevet, ez utóbbi nevű települések többnyire Szent István vértanú emlékét őrzik. Ugyancsak István tiszteletéről tanúskodnak azok a településnevek, amelyek elő- vagy utótagja király, mint Királyhelmec vagy Sajókirályi. Érdekes módon a Székelyföldön az Istvánokat a vértanú napján köszöntik, ritka az a család, ahol szent királyunk ünnepét ülik az Istvánok.
A vértanú szentekkel ellentétben István király hitvalló szent volt. Életműve kimagasló, ugyanis nevéhez fűződik a kereszténység felvétele, a keresztény állam megalapítása, amely 1028-tól 1918-ig létezett kisebb-nagyobb változásokkal, törvényeket alkotott, fiához intézett intelmei pedig generációk magatartását határozták meg egy évezreden keresztül.
Érdekes módon az irodalmi alkotásokban, illetve az azok alapján született népszerű rockopera a kereszténység mellett hitet tevő István és a pogány hagyományokhoz, ősi joghoz ragaszkodó Koppány párharcában inkább Koppánynak drukkolt a közönség, noha Koppány a küzdelemben alulmaradt, az általa megtestesített értékrend helyét az István nevéhez fűződő kereszténység vette át.
Furcsállom, hogy nem honosodott meg annyira Szent István tisztelete, mint más államférfiaké. Vajon jobban elnyeri tetszésünket a kardforgatás, az ellenség legyőzése, az elesettek felkarolása, a gyengébbek védelmezése, mint a szabályok, szokások és rítusok tiszteletben tartása, a hit megélése, az állam és egyház megszervezése és működésének biztosítása? Vidékünkön csupán a Szent István védelmébe ajánlott templomok búcsúja jelentik az ünnepet, néhol megülik az új kenyér napját is, illetve pár település – így Székelyudvarhely – sokadalmat szervez, kimozdítva a lakosságot a hétköznapi rutinból. Aki ünnepre, ünnepi hangulatra vágyik, az igyekszik Budapestre utazni, részt venni a Szent Jobb körmeneten és megcsodálni az esti ünnepi tűzijátékot, vagy pedig más, többnyire magyarországi településen keresi és találja meg az ünnepi hangulatot.
Az ünnepen tehát azon tűnődöm, hogy miért nincs ünnepi hangulat, miért nem ünnepelünk…

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.