Szent hely, amely nyitott ajtókkal vár

19

Celánoi Tamás – aki megírta Assisi Szent Ferenc első és második életrajzát – maga említi meg, hogy a testvérek kérésére kivonatolta munkáját, amelyet ők túl hosszúnak találtak. Úgyhogy annak, aki röviden akar olvasni Szent Ferencről, és elmélyedne a ferences lelkiségbe, ajánlom ezt a könyvet. Ízlelgetni kell minden szavát. Első olvasásra felületesnek tűnhet ugyan, hiszen Celánoi egyszerűen írja le a tényeket, azonban a sorok között olvasva, érződik Szent Ferenc lelkisége. A szerző négy helyen említi meg a Porciunkula-kápolnát.
Elsőként akkor, amikor Szent Ferenc a San Damiano-i kápolnában imádkozik, és hallja a Megfeszített szavát „Ferenc, menj és állítsd helyre házamat, mert látod, hogy romokban hever!” Ekkor Ferenc elmegy, és helyreállítja nemcsak a San Damiano-i, de a Porciunkula-kápolnát is. A második említés során az Úr testvéreket rendelt Ferenc mellé, akikkel az Angyalos Boldogasszony-Porciunkula-kápolnánál telepednek le. Itt hallja meg Szent Ferenc az evangélium szavait, amelyet a végrendeletében így fogalmazott meg: „Miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem Ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a Szent Evangélium szerint kell élnem”. A harmadik esemény, amelyet Celánoi megörökít, az a testvérek felvétele a rendbe Porciunkulánál, és a negyedik alkalom pedig nem más, mint Szent Ferenc halála. Itt kívánt e világból átmenni a túlvilágba, ennek ünnepét mi október 3-án este tartjuk, a tranzitus ünnepség keretében.
Ez a hely, ez a kicsi kápolna, amelyet ma már egy hatalmas bazilika foglal magában, a bölcsője a ferences rendnek, a ferences lelkiségnek. Aki már járt Assisiben, az Angyalos Boldogasszony-bazilikában, és elcsendesedett a kápolna előtt, megtapasztalhatta, ahogy a hely lelkisége az imádkozó embert térdre kényszeríti. Ferenc többek között ezt is meghagyta örökségül, mert azt mondta, hogy ez a kápolna a leggyakrabban látogatott az égi lényektől, itt az angyalok föl és alá járkálnak. Az, hogy Ferenc atyánk is többször visszatért ehhez a kápolnához, azt sugallja, hogy a hely lelkiségét, szellemiségét, nem lehet egyből átvenni. Többször kell látogatni, mert csak így határozhatja meg az életünket, a tetteinket az a lelkiség, amely abban a kápolnában lakozik.
Ha nagyon szemléletes akarnék lenni, ezt úgy tudnám leírni, mint a gomb és a nadrág kapcsolatát. Hiába tudjuk azt, hogy a gomb tartja meg a nadrágot, ha nem varrjuk vissza, amikor az leszakad, a tudásunk nem sokat ér. Venni kell a tűt és a cérnát, és sokszor oda kell ölteni. De azt is tudjuk, hogy több gomb is kell ahhoz, hogy a nadrág stabil legyen. Vagyis, csak a pillanatnyi érték nem elég, egy egész életen át nem ez fog megtartani bennünket akár az emberségünkben, akár a kereszténységünkben, akár a hitünkben. Maradandó értékek kellenek hozzá, mert ha a nadrág csúszni kezd, akkor elesik az ember. Ezt gyakran tapasztaljuk kisgyerekeknél, ha lecsúszik a nadrágjuk, akkor nem tudnak lépni, nem tudnak előre­haladni és elesnek. Az értéket, a maradandót, amit maga az Úr Jézus tanított nekünk, csak úgy tudjuk magunkévá tenni, ha gyakoroljuk azt. Szent Ferenc atyánk példájára újra és újra visszatérünk a tiszta forráshoz és abból újra és újra megmerítkezünk benne. Ehhez kell a kitartás, kell a szorgalom és a csendben végzett háttérmunka. Szent Ferenc atyánk és a későbbi pápák jóvoltából mára nemcsak a Porciunkula-kápolna árasztja a kegyelmeket, hanem minden ferences és plébániatemplom az egész világon. Erre a napra minden ferences templom, minden plébániatemplom Porciunkulává válik számunkra. A Jóistennek a szeretetét és az ő irgalmát tapasztalhatjuk meg, hogyha mi is készen állunk rá, hogy befogadjuk ezt. Ahogy Szent Ferenc atyánknak megvolt az ő eredeti Porciunkulája, az ő tiszta forrása, úgy mindannyiunknak meg kell legyen a saját Porciunkula-temploma, ahol az Istennel találkozunk, és megtapasztaljuk az Ő szeretetét, irgalmát.
Kedves olvasó, hol van a te Porciunkula-kápolnád, ahol megtapasztaltad a lelki békét, az Istennek a szeretetét és az irgalmát?
Az jutott eszembe, amikor szinte napra pontosan 19 évvel ezelőtt jelentkeztem a ferences rendbe, és éjszaka megérkeztem ide a csíksomlyói kegyhelyre. Itt volt a jelölt ház, reggel lejöttem a szentmisére, és amikor az introitust énekeltem, éreztem, hogy itt a helyem. Megtaláltam a lelki békémet. Ez a hely már akkor kegyelemközvetítővé vált számomra, amely azóta is forrásozik.

Urbán Erik OFM

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek