2020, december 2, szerda.
custom_html_banner1

Hirdetés

Személyeskedtek, mégis összefognának

Olykor-olykor személyeskedő hangnembe süllyedt az Úzvölgye témájában szervezett tegnapi panelbeszélgetés, végül azonban összefogást bátorító üzenetekkel zárult. A Tusványos egyik legérdekfeszítőbb programján elhangzott: a honvédtemető-ügy nincs elveszve, de csak bírósági végzés által korrigálható a dormánfalvi területfoglalás.

Az erdélyi magyarságot foglalkoztató legparázsabb témák egyike, az úzvölgyi haditemető kérdése volt terítéken a Tusványos tegnapi „hivatalos” nyitónapján. Az Úzvölgye és egyéb határvitáink című panelbeszélgetésen Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Kovács Vilmos ezredes, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumának parancsnoka, Németh Szilárd, az említett minisztérium államtitkára, Rákossy József Botond földmérő, az MPP Hargita megyei szervezetének elnöke, Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő, valamint Zakariás Zoltán EMNP-s megyei tanácsos fejtette ki meglátásait. A moderátor szerepét Kozán István, a Székelyhon főszerkesztője töltötte be.

A fájó valóság: Bákó megye része
Felvezetőjében Rákossy József Botond elmondta: a régi és a jelenlegi topográfiai dokukentumok összevetése alapján a történelmi Csíkszéktől 78 ezer hektárt csentek el. Mintegy 58 ezer hektár Gyergyóbékás és Gyimesbükk, a további 20 ezer hektár pedig a Magyarcsügés–Úzvölgye térségben veszett el.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a sokat hivatkozott 1968/2-es törvény nem a pontos határt jelöli meg, csupán a közigazgatási egységeket alkotó településeket sorolja – ebből visazont egyértelműen kiderül, hogy Úzvölgye falu Csíkszentmárton község része. 1969-ben viszont máris 3 km-rel „megrövidül” a község, majd a falutól északra eső területeket is Bákó megyének „adják”, a legújabb kataszteri felmérések – amelyeknek eredményeit már digitalizálták is – pedig Dormánfalvához sorolják a te­lepülést, így tehát a jelen valósága az – Rákossy értelmezésében –, hogy Úzvölgye sajnos igenis Bákó megye része.

Csak a visszarendezés elfogadható
Kovács Vilmos a június 27-i bukaresti román–magyar kétoldalú tárgyalásról számolt be, hangsúlyozva, hogy ők szigorúan szakmai szempontok alapján járnak el. A magyar és a román források egyeztetése, valamint a legfrissebb kutatási eredmények után arra jutottak, hogy a román adatok szerint oda temetett nyolc, névvel azonosított román katona közül öten magyar állampolgá­rokként a magyar hadseregben szolgáltak. Az ezredes nyomatékosította: nemzetiségre vonatkozó besorolás nem létezik abból az időből: aki a Magyar Királyság területén született, az a magyar hadsereg katonájaként harcolt. A nemzetiségi megközelítés tehát vakvágánynak bizonyul.
– Az egyetlen elfogadható megoldás számunkra az eredeti helyzet visszaállítása – jegyezte meg Kovács Vilmos.
Osztja ezta vélemény Németh Szilárd államtitkár is, aki úgy fogalmazott: nemcsak szakmailag, hanem politikailag sem elfogadható a kialakult helyzet, a jog- és kegyeletsértés ugyanis egyértelmű. Ezt a problémát helyben kell megoldani – mondta – anyaországi segítséggel. Emlékeztetett: Magyarországon húsz haditemetőben több mint 400 román hős sírjának emlékjeleit újították fel.
Tilki Attila szerint Európában sok jó példa van a hadisír-gondozásra (megemlítette az Isonzó térségét és a Don-kanyart), ezek tükrében pedig megdöbbentő volt szembesülni az úzvölgyi történésekkel. Hozzáfűzte: Romániának a Közép-Európai Liga szabályai szerint illik és kell viselkednie, ugyanakkor az sem zárható ki, hogy nyugat-európai befolyás is rásegít abban, hogy két szomszédos ország konfliktusával meggyengítsék a közép-európai egységet.

Lealacsonyodás
Borboly Csaba és Rákossy József Botond között az úzvölgyi „cirkusz” kezdete után nem sokkal személyeskedő, egymásra ujjal mutogató vita alakult ki a virtuális térben Facebook-bejegyzések, nyílt levelek formájában. Ennek újabb fejezete tegnap a fizikai térben is megnyilvánult: előbb Borboly Csaba arra célzott, hogy Rákossynak személyes felelőssége is van Úzvölgye „eljátszásában”, Rákossy pedig válaszában félretájékoztatással vádolta Borbolyt.
A megyeelnök „bemelegítésként” rámutatott: a legnagyobb kudarc, hogy magyar részről is sokan támadják azokat, akik 1994-től kezdve legelőből emlékhellyé tették a temetőt. Hozzátette: a határokat illetően csakis az 1968/2-es törvény mérvadó, a többi dokumentumnak nincs jogi alapja. A nagy nyilvánosság előtt eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert kataszteri dokumentumokat mutatott be, ezekkel támasztva alá, hogy a Hargita Megyei Ingatlannyilvántartási és Kataszteri Hivatal valójában mindig is Bákó megye kezére játszott.
Rámutatott: 1985-ben Dormán­falva kataszteri dokumentációját sunyi módon kiterjesztették, a Hargita megyei kollégák pedig semmit sem tettek ez ellen. 1998-ban Rákossy cége állította össze Csíkszentmárton kataszteri dokumentációját, a megrendelésben pedig nem szerepelt Úzvölgye – Borboly szerint Rákossynak is felelőssége, hogy ez így is maradt. 2001-ben a két megye kataszteri hivatalának vezetője megegyezett abban, hogy a vitatott falu Bákó megye részét képezi, 2012-ben azt állapították meg, hogy ideiglenes odatartozik.
Rákossy József Botond „nagyon magas szintű félretájékoztatással” vádolta meg válaszában Borboly Csabát, és hangsúlyozta: szolgálta­tóként csak azt a parcellát mértheti fel, amelyet az ezt megrendelő bizottság megnevez. A munkáért kapott összeget – Borboly szerint 177 ezer lejt – egyenesen hazugságnak nevezte, és arra is emlékeztetett, hogy annak a felmérésnek nem volt jogi következménye, a mai helyzet a 2012-es „egyezség” után állt elő.
Borboly arra is kitért, hogy gőzerővel dolgoznak azon, hogy a temetőt átvegye a román védelmi minisztérium – tudomása szerint Dormánfalva már ennek szellemében is hozott városi tanácshatározatot.
Megjegyezte: a határvitákban érdekelt helyi önkormányzatok – Csíkszentmárton, Csík­szent­györgy, Csíkpálfalva és Szépvíz – be­le­vághatnak ugyan a közigazgatási perekbe, de félő, hogy nem érik el az igazságszolgáltatás ingerküszöbét, mert illetékesség hiánya miatt elutasítják őket. Ha ez történik, a megyei tanács perbe hívja a prefektusi intézményt mulasztás gyanújával – közölte Borboly –, azt is hozzátéve, hogy a megyei tanácsnak egyáltalán nincs illetékessége a kezdeményezéshez, csupán ahhoz, hogy beszálljon a perbe. Mint ismeretes: a megyei önkormányzat és a megyei kormányhivatal között értelmezési ellentét állt elő. Előbbi szerint a közigazgatási pereket a prefektus kell hogy kezdeményezze, utóbbi azonban a helyi önkormányzatok felé „hárít”. Az egyértelműség hiányát Rákossy József Botond is elismeri. Mint megjegyezte: a békéltető tárgyalás eredménytelensége esetében csakis bírósági végzés nyújthat megoldást.

Nem lankadhatunk
Zakariás Zoltán – az EMNP tiltakozó megzmodulásai fontosságának hangsúlyozása után – arra tért ki, hogy a Romániát egynyelvű, egynemzetiségű, egyvallású országgá tételének törekvéseiben az „altatás” lépéséig jutottak a provokátorok. Mint kifejtette: az első lépés a mulasztás azonosítása – és mivel az úzvölgyi kérdés 2013 óta sem jutott el a közigazgatási perig, ezért egyértelmű a mulasztás. A második lépés az elszántságot, türelmet tesztelő konfliktushelyzet előidézése – ez volt a június 6-i szégyenletes incidens. Jelenleg pedig az altatás folyamatában vagyunk, amikor lankad a figyelem, és a téma kikerül a köztudatból. Zakariás szerint ilyenkor tudunk közösen lépni, ilyenkor kell napirenden tartani a témát és nyomást gyakorolni, mert már csak egyetlen lépés van hátra: egy olyan cselekedet, amivel elérik a végső megoldást.
A panelbeszélgetés első köre Tilki Attila hozzászólásával zárult, aki nem rejtette véka alá: kellemetlenül érezte magát a személyeskedő és pártoskodó felszólalások miatt – amelyet egyébként az ellenfél is fegyverként használhat fel –, és arra szólított, hogy adjuk meg az ügynek a méltóságot.

Tömegrendezvény augusztusban
A hallgatóság köréből érkező hozzászólások között is akadt személyeskedő hangvételű, a viszontválaszokból pedig két fontos üzenet derült ki: egyrészt – Németh Szilárd szerint – Nyugat-Európára nem számíthatunk ebben a kérdésben, márcsak emiatt is „bátornak, de nem butának kell lennünk”, másrészt pedig erőt felmutató megmozdulást szerveznének egy hónap múlva Úzvölgyébe. Borboly szerint még kérdéses, hogy a hagyományos augusztus 26-i úzvölgyi megemlékezés napján vagy előtte egy nappal lesz az esemény, de legalább tízezer ember jelenlétére számítanak. Kérdésünkre a megyeelnök elmondta: mivel vitatott területről van szó, Dormánfalvának is hivatalosan bejelentik a tömegrendezvényt.

Várják a terepszemlét

Kovács Vilmos ezredes a Hargita Népének elmondta: a magyar–román kétoldalú megbeszélések következő állomása mindenképpen a helyszín bejárása minden olyan fél jelenlétében – minimum katonai attaséi szinten –, amely érintett a temető nemzetközi jellege miatt. Az ezredes szerint a román fél a lehető legrövidebb időt ígérte, de egyelőre nincs információ semmiféle időpontról a terepszemlét illetően. Az esetleges feltárások csak az újabb egyeztetés után kezdődhetnek.

Kovács Hont Imre

Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb