Székelyország – Szerelmes földrajz – Csíkország 14.

32

Az első változatban, a „Röpülj madár, röpülj” kezdetűben a madár a szerelem postása:

Repülj madár, repülj,
Ménaságra repülj,
Szállj a babám ablakára,
Csak ő van egyedül.

Ha kérdi, hogy vagyok,
Mondjad, hogy rab vagyok,
A szerelem tömlöcében
Térdig vasban vagyok.

Ha a „Repülj madár, repülj” a szerelem dala, a „Fölszállott a páva” a szabadságé. Petőfi tudta ezt leginkább. Tőle egyenes út vezet Ady Endréhez.

Fölszállott a páva,
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.

A harang a madárnál is beszédesebb. Petőfi a rónák fölött szálló kondulásában barátja hangjára ismert („Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, / De oly tiszta is, mint a puszták harangja”), de jelenthette az évtizedekig külföldön katonáskodó legény számára a hazafiságot, erről vált híressé a nagyabonyi két torony.
Másik menasági dalban abszurd a kép, hisz fehér (!) vadgalamb nincs, de szerelmi bánat igen, az kong, búg keservesen a harangzúgásban:

Hej, megkondult a ménasági nagyharang,
Húzza aztot három fehér vadgalamb,
Három fehér vadgalambnak hat szárnya,
Hej, nem kell nékem senki megunt babája.

A csalódott szerelem tud ennyire túlcsordulni, az tud a harangok, a madarak nyelvén beszélni. A bujdosás egyidős az emberrel. Hogyne bujdostak volna Csíkország lakói, ahol akkora volt a pusztítás? Hogyne búcsúztak volna tájtól, falutól, apától, anyától, kedvestől éppen itt? Egy felcsíki dal változatai, dallamvariációi legalább három-négy folklórzónában előfordulnak, csak a falu neve változik:

Csíkdánfalvi hegyek alatt,
Van egy forrás titok alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam,
Úgy elbúcsúztam szegénytől,
Mint ősszel fa levelétől.

Ez is Petőfit juttatja eszünkbe, ő szó szerint ismétli meg a népdal szavait a János vitézben: „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél…”
Első, nagy világi költőnkről, Balassi Bálintról jegyezték föl kortársai, hogy egyedül, viharos éjszaka, lova nyakára borulva vágott neki a Lengyelországba vezető útnak. Még ma is lovasnép Csíkország lakossága, a dalszöveg pontosan elmondja a ló felszerszámozását:

Este kezdtem, sejahaj,
Este kezdtem a lovamat nyergelni,
Reggelig tart, sejahaj,
Reggelig tart
A szerszámot rárakni.

Lovam fején
Fényes csillag ragyog,
Nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem betyár,
Gyáva legény,
Ki a lányokhoz nem jár.

folytatjuk

Hegedűs Imre János

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.