Székely széna

356

Székely füvet vegyenek! Székely füvet tessék! Kockabála, körbála, eső nem verte, idei, tavalyi, házhoz szállítással, elcserélhető színes televízióra, s kerti zöld széna „állatfélire” is – böngészem az egészen friss hirdetéseket az egyik hirdetési oldalon, s látom, hogy szénát sem hirdetnek többen, mint szénacsináló gépet, vagyis szénafelszedő, szénaforgató, szénabálázó, szénafelfújó vagy szénasodró készüléket. Van tehát a székelynek minden eladó, hozza Németországból, Angliából, Nyugatról, veszi Kínából, kínál használtat és újat, mindene akad, csak legyen rá igény. Szénacsinálás, sarjúkaszálás idején természetes a kínálat.
Száz évvel ezelőtt még a sajtót is jobban foglalkoztatta a szénakérdés, s nem csak a leégett csűrök kapcsán. Közölték például a széna és a szalma maximális árát, amit időszakonként kormányrendelet, máskor a prefektus határozott meg. 1893-ban Gyergyóban a széna olyan keresett cikk volt, mintha „patikabeli gyógyfü” lett volna, tudom meg a régi lapokból. Arról is értesülök, hogy ekkortájt már porciózva is árult szénát a székely, amit a vendéglősök és korcsmárosok az utazók lovai számára értékesítettek. „A széna porcziónak e neme egy kis kötetecske széna rendesen szalmával összekötve s mintegy l/2-2 kilonyi sullyal biró széna vagy sarjú mennyiséget tesz ki” – jegyezte fel Vitos Mózes. A szénaporció egyébként az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban is szerepel, mint a vármegye vagy a katonaság számára adandó szénaadag. A szótörténeti tárban ugyanakkor megtalálható többek között a szénaadás, papi szénajárandóság, szénaáros (szénakereskedő), szénabehordás, szénabeli, szénabér, szénafiók, szénaföld, szénafűhely, szénafű-tanorokkert, szénagaz (szénatörmelék), szénairtovány, szénaízék (szénahulladék), széna-konzervatórium (szénaszárító), szénakurrus (szénásszekérnyi), szénalátogatás (széna-megtekintés), szénaperceptor (szénabegyűjtő), szénaporció, szénátlanság szavak említési helye és magyarázata is – megannyi emléke szénászó múltunknak.
Végiggondolom, hogy a századok során sok szénát vásárolt fel a katonaság és rekvirált a csendőrség, sok szénafűre hordott iszapot az Olt, kollektivizálták, visszaadták, vizsgálták és elemezték rétjeinket és kaszálóinkat, dicsérték füveink összetételét és teheneink tejét a tudósok, születtek elképzelések a széna hasznosítására, megtudtuk, hogy jó lenne piacot találni a székely szénának mint magas értékű terméknek, például csomagolva, exportálva – de egyelőre inkább ott tartunk, hogy nem kell a széna, szinte senkinek sem, ingyen sem, semmiért sem. Sok az olyan falusi porta, ahol nincs állat, de van kert, nincs, aki levágja a füvet, de ha levágják, nincs, aki feltakarja, s ha mégis feltakarnák, nincs, aki elvigye, s még ha el is vinnék, nincs, ami megegye. Olcsó a munkahús, igaz, az állat, amiből származik, talán szénafüvet sosem látott, de bálázva, csomagolva, tubusolva, szeletelve megvesszük, mert így minden jobban eladható. Tehát bálázzunk, csomagoljunk, tubusoljunk, s exportáljunk szénát is – így, hátha ismét lesz keletje, mint a „patikabeli gyógyfünek”.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.