Székedi Ferenc laudációja

42

Ma jó napja van Székedi Ferencnek. Amúgy mindig jó napja van, mert van rá gondja, hogy az legyen. Ma megnyitott egy tárlatot, a Hargitai Szalon idei kiadását, ugyancsak ma bemutatták Nagy Ödönről írt monográfiáját, megjelent két írása a Hargita Népében, s ráadásul megkapja ma a MÚRE idei életműdíját. A felsoroláshoz tegyük hozzá, hogy idén januárban ünnepelte 75. születésnapját. Rég nyugdíjas, de kíváncsisága, érdeklődése is a régi.

Volt az írott sajtóban szerkesztő, újságíró, vezetett televízió-szerkesztőséget, oktatott médiát, műfordításai jelentek meg, képzőművészeti tárgyú írásokat és köteteket közölt, tárlatokat nyit meg, publicisztikájával jelen van az online térben és a rádió hullámain.

Hogy mi az újságíró ismérve Székedi értelmezésében?

„A hitelesség. Az egyéniség. Ám ezeket csak kitartó, következetes munkával lehet felépíteni, de a mai kommunikációs világban még így is, akár egyetlen nap alatt el lehet veszíteni. Az újságírás – életforma. Aki erre adta a fejét, érezze hivatásának, legyen mindig kíváncsi, ne csak a politikusokkal készítsen interjút, ne csak ismételgesse kinyilatkoztatásaikat, hanem figyelje a társadalmat, rokonszenvezzen a kisemberekkel, mindig olvasóinak a szemszögéből írjon, ne dobáljon csak úgy fölösleges mondatokat halomra, hanem keresse-kutassa a megfelelő szavakat mindaddig, amíg úgy érzi, hogy éppen találnak azzal, amit el akar mondani! Tekintse az olvasót vele egyenrangú, gondolkodó embernek, akit ne oktasson ki mindarról, amit már amúgy is tud, ne fárassza fölöslegesen saját életének a törmelékeivel, hanem azt mondja el, vagy legalábbis azt sugallja neki, amit mindeddig nem vett észre! Persze mai világunkban mindez egyre nehezebb – de nem lehetetlen.”

Székedi Ferencről dióhéjban csak annyit, hogy Nemestördemicen született, 1945. január 6-án, középiskoláit a csíkszeredai Elméleti Líceumban végezte 1962-ben, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott a bukaresti Műszaki Főiskola automatika szakán 1962–68 között és a bukaresti Újságíró Egyetemen az 1980–85 időszakban.

1971-től a Hargita, majd a Hargita Népe munkatársa, 1983–87 között szerkesztőbizottságának tagja. 1990 június–júliusában az RMDSZ Értesítő, 1990–92-ben a Csíki Lapok, 1994–95-ben a Csíkszereda főszerkesztője. 1996–2006 között a Csíki TV főszerkesztője. Közben 1991–94 között a Csíki Területi RMDSZ elnöke. 2006-tól a csíkszeredai Sapientia EMTE médiaoktatója, 1997-től a Kriterion Alapítvány igazgatója. Rendszeres munkatársa volt az 1989 után újraindult Romániai Magyar Szónak, majd főmunkatársa és publicistája utódjának, az Új Magyar Szónak, valamint az Erdélyi Riportnak. A kolozsvári és a marosvásárhelyi rádió is közölte jegyzeteit, 2007-től a bukaresti közszolgálati rádió magyar nyelvű adásának publicistája.

Több tucatnyi képzőművészeti és fotóművészeti katalógushoz írt előszót. Tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége műkritikusi szakosztályának, az Európai Unió Creart Programjának Hargita megyei nagykövete.

Magyarra fordította Romulus Guga két regényét, Mircea Nedelciu és Bedros Horasangian prózai írásait.

Közéleti munkásságát Pro Urbe díjjal jutalmazták 1996-ban, publicisztikai munkásságáért 2011-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Spectator-díjával tüntették ki. Közéleti munkásságát Ezüstfenyő-díjjal ismerték el.

Most a MÚRE szakmai díját kapja.

Egyetértenek ugye azzal, hogy ma jó napja van Székedi Ferencnek…

Hozzászólások lezárva.