Szégyen? Nem szégyen?

262

Szégyen. Bizony. A szemétügy. A mocskolás. Sokat, sokan foglalkozunk vele mostanság. Nem lehet, nem kell, s nem is érdemes abbahagyni a folytonos morgolódást és az apró „megelőzési akciókat”. Jelentősen megnövekedett az eldobható és eldobandó csomagoló- meg egyéb anyagok száma. Ez több szempontból is baj. Nem is baj, inkább veszély. Kies honunkban és a Kárpátokon túl valahogyan nem hat semmiféle szabályozás. Hiába vannak törvények, hiába szajkózzák, hogy a papírnak, a fémnek, a műanyagnak értéke van, s vissza lehet forgatni az ipari körforgásba, ez valahogy mégsem történik meg. Vannak ugyan próbálkozások, vannak ezzel foglalkozó vállalkozók, az iskolák, a civilek is népszerűsítik a környezetbarát megoldásokat, de mindez mintha halottnak adott csók lenne.
Jártam olyan országokban, ahol bizonyos napokon kitették a kötegekbe rendezett újságokat, amelyet a köztisztasági szolgáltató (vagy az önkormányzat?) megbízottja rendszeresen elszállított, s nyugtát hagyott arról, hogy hány kilogrammos volt a csomag, s annak mennyi az értéke. Egy másik napon a vissza nem váltható üvegpalackokat helyezték ki a lakók, amelyért ugyancsak térítés járt. Aztán a fémhulladékokat. Majd a pillepalackokat és egyéb műfenéket. Úgy szoktatták a népet, hogy egy alkalommal – megfelelő konténerben – kerüljön sor hetente a háztartási szerves hulladék kihelyezésére, amelyet díj ellenében gyűjtenek össze. Tehát létezik hasznos szemét, amelynek értéke van, és létezik olyan is, amiért a polgár fizet. Azokban az országokban a hivatal által megbízott szakcégek hó végén összesítenek, s az egyenleg megvonása után kiróják a fizetendő összeget. Tehát a háztartásokban keletkező hulladék egy része rezsinövelő, más része viszont rezsicsökkentő hatású. És mindez érződik a pénztárcán. És bejáratott mechanizmus mentén működik.
Nálunk tökmindegy, hogy mi van a kukában, a díj ugyanannyi. S hogy a kuka mellé szabad-e külön kitenni a mocskot, az a különböző településeken változik. Vannak helyek, ahol morogva ugyan, de elviszik. Másutt pluszdíjat számolnak. Esetleg azt mondják, hogy majd a következő héten, ha berakják a kukába. Bizonyos falvakon nincsenek rendszeresített tárolók, hanem zsákokat tesznek ki. A székely találékonyság csimborasszója, hogy őkelmét, a pillepalackot a maga teljes terjedelmében, hivalkodó módon gyúrják bele a zsákokba. Alig érthető a dolog. Ennyi kólát s mindenféle lónyálat vedelnek honjaink? Státuszszimbólum lenne a fogyasztási kultusz? Jó lenne házilag zsugorítani bár, megtaposni azt a nyamvadt PET palackot, hogy méretének egytizedére apadjon a kiterjedése. Vagy az a trendi manapság, hogy zsákoljuk a levegőt?

Simó Márton

A cikk a Hargita Népe április 13-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.