Százhetven

298

Tegnap a Csíki Székely Múzeumban jártam. Benéztem a többször látott és mindig valami újat nyújtó A csíksomlyói ferences nyomda címet viselő állandó kiállításra, hogy egy pillantást vessek az ódon nyomdagépre, a vénségében is lenyűgöző kézisajtóra. Igen, arra a szerkezetre, amelyről nevét vette a ma médiának is nevezett sajtó. A látogatást pedig az indokolta, hogy pünkösd ünnepén lesz 170 éve annak, hogy Csíkban – elsőként a Székelyföldön – megjelent az első hírlap, az alig kilenc számot megért Hadi Lap.
A szerkezet a helyén volt, annak dacára, hogy már a Hadi Lap szerkesztője, Bíró Sándor százados így emlékezett rá: „A csíksomlyói zárdában egy eddigelé csakis imakönyvek készítésére használt ócska, kopott nyomda állott, melyben a vásott betűket egyetlen barát szedegeté nagy későre.” Visszaemlékezésében leírja, hogy „Gállal (értelemszerűen Gál Sándor ezredessel – szerk. megj.) egyetértve a nyomdát megvizsgáltam és Simó őrmesterem segédírnoksága mellett hírlapot kezdettem szerkeszteni. Hadi Lap volt címe hírlapomnak: megjelent minden vasárnap (!?). Éjjel szerkesztettem, mert nappal katonai gyakorlaton voltam, századom ruhája, fegyvere s élelme beszerzéséről gondoskodtam, csakis az éjszakának némely szabad óráiban szerkesztettem…”
A lapról Szőcs János írt többek között gazdagon adatolt tanulmányt, tőle származik a szövegbe ékelt (!?) írásjel is, mintegy figyelmeztetve arra a tényre, hogy a lap első számának fejlécén az áll: „Megjelenik minden héten egyszer fél íven Hétfőn, s ha a szabadság lelkes harcosai előfizetésük által oly részvétet tanúsítandnak Lapunk iránt, hogy a költség fedezve leszsz, megjelenik hetenként kétszer, Hétfőn és Csütörtökön.” Tehát nem sérül az összhang a visszaemlékezés és a valóság között, ugyanis a hétfői lap rendszerint vasárnap készül.
„A szabadság lelkes harcosai” pedig oly „részvétet” tanúsítottak a lap iránt, hogy 1849 „pünköst első napján”, hétfőn való megjelenése után az első három szám hétfőnként jelent meg, a következő hat – mert pusztán ennyit ért meg – már heti két alkalommal jelentkezett.
Az ódon nyomdagép megtekintése után a világhálón megkerestem a Hadi Lap fellelhető példányait, az Országos Széchényi Könyvtár remek digitális archívuma ezzel is szolgál. Ma már csak mosolyogni lehet a pátosszal telített szövegen, a túlzásokon és lódításokon, holott ezek léte érthető és megmagyarázható: a Hadi Lap elsődleges célja a szabadságharc eszméinek terjesztése, a harci eseményekről való beszámolás volt, s mindehhez társult a cenzúra alól szabadulás, a gondolati és véleményszabadság bódító élménye.
A lap megjelenésének, kinyomtatásának nagy ára volt: a somlyói barátokra súlyos bírságot róttak ki, s a nyomdára telepedő cenzúra a több száz éves, felbecsülhetetlen kulturális értékkel bíró somlyói nyomdászat elsorvadásához vezetett. Az ódon nyomdagépet 1910-ben a kolozsvári zárdába költöztették – ahol a Szent Bonaventura nyomda új lendületet adott a ferences könyv- és lapkiadásnak – majd 1951-ben a kolozsvári történelmi múzeumba szállították. Ma is az ő tulajdonukban van, a csíki múzeum kölcsönbe kapta nyomdatörténeti kiállításához.
Biró Sándor írta a Hadi Lap első száma beköszöntő írásában: „Mű Hírlapot szerkesztünk Csíkban az Európai művelődés határ szélén, a nagy Magyarország végső gránit szirt ormai alatt, Hargita és G(y)imes vadrózsái között.” Ez pedig nem kis vállalkozás volt.
Példáját követjük, az idén 51. évében járó Hargita Népével, Birót parafrazálva kijelenthetjük: Mű is Hírlapot szerkesztünk Csíkban az európai művelődés határ szélén. Ennek a munkának a folytatására sarkall a múzeumban pihenő „ócska, kopott nyomda”, a maga „vásott” betűivel.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek