Szavazzunk-e vasárnap vagy sem?

1 868

Mindenkinek saját felelőssége és döntése, hogy részt kíván-e venni a vasárnapi európai parlamenti választásokon. Aki naponta olvas és érdeklődik a közélet, a politika iránt, tisztában van azzal, hogy mit is jelent nekünk az Európai Unióban lenni, annak kötelessége elmenni szavazni. Viszont az akaratlanul is ránk fröcskölő információáradatban ép elméjű ember is nehezen tud eligazodni. Hát még az, aki csak innen-onnan hall egy-egy szófoszlányt, például, hogy az RMDSZ eddig sem csinált semmit, vagy, hogy bezzeg, jó pénzért én is beülnék a brüsszeli parlamentbe stb. Udvarhelyszéken például csak két polgármesterünk nem RMDSZ-es. Sosem a pártot, hanem az embert nézik a választók, azt, hogy mennyire talpraesett, el tudja végezni a feladatait, tud-e fejleszteni, építkezni az adott településen.
A szavazás igen szubjektív dolog, ahány ember, annyi vélemény, pró és kontra ki-ki bizonygatja, hogy miért megy vagy miért nem megy szavazni. Többnyire két éles vonal különül el: az egyik réteg még mindig hisz a rendszerváltás óta fölényben megmaradó szövetségnek, a többiek viszont kiábrándultak és kertjükben sem tűrik meg a tulipánt. Néha csodálkozom, hogy a közösségi oldal hogy is bír el ennyi gyűlöletet, és sokszor arra gondolok, vajon csak a magyar ennyire rosszindulatú, agresszív, aljas és gonosz, vagy más népek is így éreznek. Összevesznek, marakodnak, szidják egymást büntetlenül. Hogy lehet ismeretlenül gyűlölni embertársunkat csak azért, mert más a véleménye, mert másképp látja a világot, más elképzelése van bizonyos dolgokról. Ha lenne egymás iránti tisztelet, talán ez a világ is egészen másképp működne.
Azokat is megértem lelkem mélyén, akik kiábrándultak, akik úgy érzik, hogy életkörülményeik napról napra romlanak, ugyanannyi fizetést kapnak, mint évtizedekkel ezelőtt, de egy kicsit mindenki felelős saját sorsáért. Nem a politikusokat, a polgármestert kell szidni azért, mert mocskos az udvarunk. S még csak azért sem, ha a kapunk előtt van tele piszokkal. Nekünk is tennünk kell azért, hogy másképp alakuljon a sorsunk. Ha egyedül nem megy, akkor közösen, együtt.
Románia 2007. január elsején lépett be az Európai Unió-
ba, 2019. január 1. és június 30. között pedig az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét is betölti. Az ország harminckét politikust delegál az EU-ba, amelynek összesen 751 képviselője van. Ha akarjuk, ha nem. Itt most az a kérdés, hogy a magyar jelöltek bekerülnek-e (Winkler Gyula, Vincze Loránt és Hegedüs Csilla állnak az első három helyen), s valóban adunk-e nekik esélyt, lehetőséget, hogy lobbizhassanak az erdélyi közösségért. Adunk-e nekik sanszot, hogy jogbiztonságot teremtsenek nekünk, kisebbségben élőknek, megvédjék a minket illető alapvető jogainkat, hogy nagyobb biztonságban élhessünk szülőföldünkön. Kisebbségi létbe szorult közösségként meg kell mutatnunk, hogy erős, élni akaró és egységes közösség vagyunk.
Ez most rajtunk múlik. Hiszen tudjuk, évek óta írunk róla, hogy a környéken több száz befektetést sikerült uniós támogatásokból megvalósítani, és hogy tíz év alatt annyi pénz érkezett Székelyföldre, mint száz év alatt a román államtól.
Vasárnap tekintsünk el hát a pártok színezetétől, s szavazzunk a magyar jelöltekre, az egységes nemzetre, hogy a Kárpát-medencei magyarság ereje számottevő legyen az európai parlamentben.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek