Szabadság, szerelem

Petőfi-évfordulók alkalmából

39

„Ha összeszámoljuk Petőfi Sándor rövid életének napjait, az derül ki, hogy közel egy esztendőt töltött Erdélyben, a Partiumot és a Bánságot is beleértve. Tizenegy hónapon át volt a költő testi valóságban is Erdély területén, s életének két döntő eseménye – a házasság és a háború – fűződik erdélyi tartózkodásához. Ő így mondaná: szabadság, szerelem” – fogalmazta meg Mikó Imre.
Most e versével emlékezzünk Rá, amely egész költészetére jellemző, „a költői lélek alapsodrásából való,… a költő könnyedén minden látható erőfeszítés nélkül ereszkedik a mélybe, s mire művészmutatványán kellőképpen elcsodálkozunk, már fent is van, és a legtermészetesebb módon siet tovább”. (Illyés Gyula)
A Szabadság, szerelem eredetiben kézzel írott, kötetben nyomtatott lírai alkotás, egyetlen szakasz, hat sor. A két szövegmondat láncszerűen kapcsolódik egymáshoz mellérendelő viszonyban. A vers összefüggő egész, azzá fűzi a bejelentés, a nyilatkozat, a vallomás, amely egyéni hitvallás is. A nekem, szerelmemet, szerelmemért szavak birtokos személyragos alakja jelzi a költő személyes kötődését, hitelesíti a verset.
Jelentéstani elem a szabadság, szerelem, élet párhuzamba állítása. Ez a három szó egyben a költemény kulcsszava is. A költemény címe témamegnevező, két fogalom neve, köznév, utal a szövegre.
A költő 1847. január elsején írta le e sorokat, 24. születésnapján, s az 1847 márciusában megjelent összes versei elé mottóként állította olvasói számára is.
Valóságos és elképzelt világkép, egy „teremtett világ” (Cs. Gyímesi Éva), költői vallomás, kitárulkozás bontakozik ki a versből, ennek alapján az olvasó is elképzel(het)i, kialakít(hat)ja elképzelését, a maga világképét. Petőfi verse alapján Bornai Tibor versszöveget írt, ezt Bródy János zenésítette meg, Koncz Zsuzsa lemezén hallható.
Jó hangzású szavak sorakoznak a szövegben, amelyek érzelmi, hangulati többletjelentéssel telítődnek. Zeneiségét hangulatilag emeli a szabadság, szerelem szavak alliterációja, összecsengése. Zenei értékű a vers rímelése is: a a b c b c. Verselése:
Szabadság, szerelem!
U – – U U U
E kettő kell nekem.
U – – – U –
Szerelmemért föláldozom
U – U – – – U U
Az életet,
U – U U

Szabadságért föláldozom
U – – – U – U U
Szerelmemet.
U – U U

A föláldozom ige ismétlésével a vallomás értelmi és érzelmi tartalma erősödik, a szabadság, szerelem, életet főnevek a költő számára létfontosságú, döntő, nélkülözhetetlen fogalmakat neveznek meg. Így emelkedik szimbólummá a költemény.
A verbális szöveg a költő egyenes beszéde.

Málnási Ferenc ny. magyartanár

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.