Sürgős, nem sürgős…

50

Talán kevesen vannak az országban olyan személyek, akik pontosan tudják, hogy milyen ismérvek, szempontok figyelembe vételével kerül sor adott jogszabály megjelentetésére a Hivatalos Közlönyben. Ez pedig azt is jelenti, hogy a közlés időpontja kiszámíthatatlan. A kívülálló számára egyértelműnek tűnne, hogy az elfogadás (illetve a törvények esetében a kihirdetés) időpontjának függvényében kellene sor kerüljön a megjelentetésre. Rendkívüli esetekben pedig prioritást jelent a „sürgősség”. Ha ez így igaz – márpedig normális körülmények között így lenne igaz –, a sürgősségi kormányrendeletek abszolút elsőbbséget kellene hogy élvezzenek. Mindenekelőtt annak okán, hogy azok megindokolási szövegrészében mindig is ott szerepel azok „halaszthatatlan” volta.
Sajnos nem így van: a meghozatalt halaszthatatlannak tartják, de a hatályba léptetést megmagyarázhatatlan módon már kevésbé. Íme a legfrissebb példa: a múlt heti, a november 9-i kormányülést követően derült ki, hogy annak napirendjére utólag felkerült halasztást nem tűrő okokból kifolyólag két sürgősségi kormányrendelet. Az egyik a munkatörvénykönyvnek a minimálbérre vonatkozó előírását módosította, a másik pedig az 50 iskolai egységben kísérleti jelleggel történő étkeztetési program jóváhagyását. A jelek szerint egyes kormányhatározatok „égetőbbek” voltak, mert előbb azok jelentek meg, majd november 14-én a munkatörvénykönyvet is módosító 2018/96-os sürgősségi kormányrendelet és november 15-én az iskolai kísérleti étkeztetésre vonatkozó 2018/97-es.
Több mint két hónapja hallani arról, hogy a kormánypárt, a kormányfő, valamint a kormánykoalíció szándékában áll a kormányátalakítás. Igaz, a koalíciós partner, az ALDE ezzel ugyan egyetért, de „nélkülözésével”, ugyanis az általuk egykor nevesített minisztereket nem kívánják lecserélni. (Az egy külön ügy, hogy állítólag ragaszkodnak az általuk jelölt igazságügy-miniszterhez, Tudorel Toaderhez, de ez a tárca tulajdonképpen nem az ALDE-t, hanem a kormánypártot illeti meg. Ez a faramuci helyzet pillanatnyilag nézeteltérést gerjeszt a két párt között.) Ennek okán nem is szorgalmazták az időközben megüresedett kutatásügyi miniszteri, valamint az utólag megüresedett tanügyminiszteri bársonyszék betöltését.
Teltek a napok, a hetek, s huzavona mutatkozott a kormányátalakítás tekintetében. Lehet, hogy ennek megvolt és megvan a maga oka: „sürgősebbé” vált a kormánypárton belüli feszültségek, viszályok feloldása, illetve tompítása, s e tekintetben többszöri tárgyalásra is sor került, sőt konkrét intézkedést is foganatosítottak, akkor, amikor kizárták a pártból annak két prominens vezetőjét, Marian Neacșut és Adrian Țuțuianut.
Egyébként az elmúlt hetek során több időpontot is beharangoztak a párt csúcsvezetésének ama ülését illetően, amelyen sor került volna kormánytagok tevékenységét értékelő kormányfői jelentés beterjesztésére és megvitatására, illetve a minisztercserékre vonatkozó javaslatok elfogadására. Menet közben azonban valamilyen ürügy mindig akadt: vagy külföldi látogatásra utazott a kormányfő, vagy előre nem látható és „még sürgősebb” problémákkal kellett szembesülnie a pártvezetésnek stb.
Kétségtelen, hogy a dolgok ilyenszerű alakulásában megvolt a maga szerepe a koalíción belüli feszültségeknek, talán a „bőröndhordozgatásnak” is, vagy éppenséggel legutóbb az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter váratlan és a kormánypárt berkeiben némi zűrzavart keltő lemondásának is. Mindennek ellenére a kormányfő furamód higgadtnak bizonyult: a múlt kedden azt hangoztatta, hogy nem késtek le semmiről. Ugyanakkor még pénteken is bizonytalankodás mutatkozott a csúcsvezetés mai ülésének megtartását illetően. Arra azonban állítólag mégis sor kerül 11 órától kezdődően.
Apropó előre nem látható ügyek: november 5-én lejárt az egyik legfontosabb hazai köztestület, a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF) csúcsvezetésének mandátuma, ám addig csűrték-csavarták a vezetői tisztségekre pályázók parlamenti szakbizottságok általi meghallgatását, hogy az elhalasztódott az utolsó napra, amikor is kiderült, hogy az érintett szakbizottságok egyik-másik tagja az Európai Néppárt Helsinkiben lezajló kongresszusa okán nem tud részt venni annak munkálataiban. (A liberális párt és az RMDSZ egy-két honatyájáról volt szó.) Ez már „nyomós ok” lehetett arra, hogy azon nyomban „leseperjék” az ASF csúcsvezetésének ügyét a parlament napirendjéről. Egyesek szerint lehet, hogy egy ilyen jellegű kérés megfogalmazódott a két parlamenti párt vezetői részéről, de talán ennél is többet nyomott a latban az, hogy a kormánypárt csúcsvezetése szintjén „dilemmák” jelentkeztek az ASF elnöki funkcióját majdan betöltő személy nevesítése tekintetében. A történtek okán egy kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy jó tíz napig „fej nélkül” maradt egy olyan fontos testület, mint az ASF. Van, ami sürgős, van, ami csak ideig óráig sürgős…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.