Sugárzó majális

32

Aznap apám hajnali háromkor kelt és indult sort állni az ünnepi húsadagért. A fél város már ott tolongott a mészárszék előtt. Volt, aki kicsi széken bóbiskolt, volt, aki zseblámpa fényénél olvasott, mások szűrő nélküli Carpați-ra gyújtottak, suttogva szidták a rendszert. Hét órakor a hentes már káromkodva csapta, vágta a bárddal a mócsingot, tekerte a többnapos Előrébe. A cserébe kapott húsbonokat a pultba vert vasszögre tűzte. Szinte dél volt már, amikor apám hazaért. Anyám megkönnyezte a május elsejei zsákmányt, majd nekiláttak feldolgozni a víztől csöpögő, szójából készült, pár órán belül már ehetetlen szalámit, darabolták, őrölték a csontról lefejtett húscafatokat. Mire elkészült a fasírt, megfőtt a pult alatt kapott tojás, bepakoltunk húgommal a sárga színű rámás hátizsákba. Irány Szeltersz! Forrón tűzött a nap, velünk vonult a völgybe majálisozni a kisváros apraja-nagyja, mi a baráti családdal társulva, a pityókatokánynak való üsttel felszerelkezve szedtük a lábunkat a lázon. Az Ikrek csetlettek, botlottak a vakondtúrásokon, fenekükön csúsztak a meredek tűlevelekkel teli erdei ösvényen. A menedékháztól nem messze, a patakparton terítettük le a pokrócot. A férfiak tüzet gyújtottak, hámoztuk, daraboltuk, mostuk a hagymát, krumplit a patakban. Előkerült a kincsként őrzött száraz kolbász, a tűző napon sem olvadó margarin, a cseppfolyóssá olvadt házi zsír, a lövétei sósvízben tartósított hófehér szalonna. Zöldhagyma, retek, saláta, házi savanyúság. A ribizliszörp, a sör a patakban hűlt. Lombokból sátrat húztunk a forróságtól, ebédtől elbágyadt Ikrek feje fölé, lábunkat a patakba lógattuk. Olvastunk, tollasoztunk, apámék nyársat faragtak a szalonnának, kártyáztak, beszélgettek. Még énekeltünk is. A kirándulásainkon klasszikus „egy teve karaván” légiós nótát apám tanította az Ikreknek, közkívánatunkra kézen állt, levegőben bukfencezett, Mari néni pedig oroszul eldalolta a „lent a, lent a, lent a Volga mentént”. Forrón tűzött a nap, jól meg is pirultunk. Esteledett már, amikor jókedvűen, égő arccal, karral, csokor kankalinnal, sós, hideg borvízzel teli üvegekkel megrakottan kilihegtünk a tetőre. Pihenés közben a felnőttek konstatálták: szép emlék marad ez a május egy. Sötétben tapogatóztunk fel a lépcsőházban. Petróleumlámpa fényénél, hideg vízzel sikáltuk le a majális hevét, aztán apámék a konyhában még megittak egy pohár bort, elszívtak egy Snagovot. „Szép nap volt ez, fiaim!” mondta apám, amikor lekapcsolta a villanyt. Félálomban motyogtuk, igen, emlékezetes marad. Másnap jött a hír: április 26-án felrobbant az atomerőmű Csernobilban.

Lázár Emese

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.