Stefano Bottoni előadása Csíkszeredában

A megtorlás ideológiájáról

41

A forradalom nélküli megtorlás mint államépítési stratégia témával tartott előadást Stefano Bottoni történész, az MTA BTK Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa tegnap délután a csíkszeredai Megyeházán.

Csíkszeredában járt a népszerű történész. Az 1956-os forradalom volt terítéken Fotó: László F. Csaba

Az RMDSZ 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű programsorozatának részeként zajló történelmi előadássorozat, a Szacsvay Akadémia első őszi találkozójának keretében az előadó azt fejtegette, hogyan tagolódott be az erdélyi magyarság a kommunista Romániába, miben állt a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) jelentősége és mi volt a „csel benne”, vagyis hogyan integrálta a MAT-on keresztül Bukarest a román államba az erdélyi magyarság legzártabb tömbjét.
Szó esett arról is, hogy mi történt és mi nem történt 1956 előtt az erdélyi magyarság körében, milyen konspirációk, szimbolikus akciók vagy nyílt megmozdulási kísérletek zajlottak, és mennyire hatékony volt a román hatalom megtorló, megfélemlítő gépezete.
– Az egyik legfurcsább következmény, hogy ugyanannyi embert tartóztattak le Romániá­ban, mint Magyarországon az 1956 utáni időszakban, csakhogy ott forradalom zajlott, Romániá­ban viszont nem – fogalmazott Stefano Bottoni. – Romániában a politikainak minősített bűncselekmények megtorlásának országos mérlege 1957 és 1959 júliusa között csaknem tízezer ítélet, a bebörtönzöttek száma 1956 és 1961 között több mint 30 ezer ember, akiknek 10 százaléka magyar nemzetiségű volt.
Az előadó beszélt a legnagyobb erdélyi politikai perről, a Szoboszlay-perről, amelynek, bár megfélemlítés volt az egyik célja, zárt ajtók mögött zajlott, és kiemelt egy másik ügyet, Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán perét, amely 1958 karácsonyán óriási sajtónyilvánosságot kapott, és amellyel a hatalom egyértelmű szándéka Márton Áron befeketítése volt egy bizalmas emberén és éppen szülőfaluja káplánján keresztül.
– Rendkívüli marketingtechnikával dolgoztak– jegyezte meg a történész.
Stefano Bottoni végezetül kiemelte, hogy 1958-ban első ízben jelent meg a világháború után, hogy a kisebbség „nemzetbiztonságot veszélyeztető tényező” Romániában, fokozatosan megszűntek az autonóm élettér egyes elemei és ugyanakkor megkezdődött a kisebbségnek a szekuritáté általi behálózása, beszervezése.
– 1956 sokféleképpen érintette az erdélyi társadalmat – zárta előadását a történész. – Jó lenne minél alaposabban megismernünk, mielőtt belefognánk túl nagy emlékművek építésébe, vagy netán ítélkeznénk fölötte.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.