Spirituális élményt nyújtanak

A Nemzeti Színház hazahozza a Csíksomlyói Passiót

315

Tizenhat színész, 148 táncos, 50 fős gyermekkórus és hat zenész lép színpadra szombat este a csíksomlyói nyeregben, a pünkösdszombati zarándoklatok színhelyén a budapesti Nemzeti Színház Csíksomlyói Passió című előadásában. A népi szövegekből, csíksomlyói barokk iskoladrámákból, evangéliumi textusokból és Szőcs Géza Passió című műve részleteiből építkező produkcióval spirituális élményt kívánnak nyújtani.

Zsuráfszky Zoltán és a színész-, valamint táncoscsapat.Több mint kétszázan a színpadon Fotók: László F. Csaba

Tele volt tegnap a déli órákban a csíkszeredai Erőss Zsolt Aréna küzdőtere gyakorló táncosokkal, akik Zsuráfszky Zoltán koreográfus irányításával próbálták összehangolni a mozdulatokat, betölteni a teret, s azon voltak, hogy a mozgás kifejező erejével egészítsék ki a színészek játékát, hangsúlyozzák az elhangzó szövegek üzenetét. Nem egyszerű dolog összhangot teremteni a Magyar Nemzeti Táncegyüttes negyven táncművésze és a 108 erdélyi táncos között, ugyanis csupán a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészei hivatásos táncosok, a madéfalvi Mereklye, a csíkszeredai Borsika, a balánbányai Ördögborda együttesek fiatal táncosai kevesebb tudással, rutinnal és színpadi tapasztalattal rendelkeznek. De a koreográfus és Zs. Vincze Zsuzsa táncdramaturg rövid vezényszavakkal egységes tánckarrá alakították a heterogén társaságot. Egy-egy jelenetet többször is elpróbáltak, mindaddig, míg a koreográfus és Vidnyánszky Attila rendező egyaránt elégedetten utasította őket a következő jelenet begyakorlására.
A szünetben sajtótájékoztatót tartottak az alkotók. Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház vezérigazgatója, az előadás rendezője elöljáróban elmondta, hogy a Csíksomlyói Passió immár a harmadik előadás, amelyet a Zsuráfszky Zoltán által vezetett Magyar Nemzeti Táncszínház művészeivel közösen visznek színre. Megjegyezte, hogy míg korábban hol az orosz, hol a német színház hatása alatt működött a Nemzeti Színház, igazgatása alatt igyekeztek megszabadulni minden külső hatástól, s visszatalálni a Bartók és Kodály által meghonosított megszólalási módhoz.


A Csíksomlyói Passióról szólva hangsúlyozta, hogy eleve úgy fogalmazták meg az előadás ötletét, hogy azt nemcsak Budapesten játsszák, hanem elhozzák a magyar kereszténység egyik legfontosabb kegyhelyére, a csíksomlyói pünkösdszombati búcsúk helyszínére, a két Somlyó hegye közti nyeregbe.
– Ehhez azonban szükség volt a helyiek segítségére, közreműködésére – emelte ki a nemzeti igazgatója –, s ezt a segítséget megkaptuk a városi, a megyei hatóságoktól, a ferences szerzetesektől egyaránt. A helyi erők beépülése a produkcióba pedig arra hivatott, hogy az itteniek is magukénak érezzék az előadást.
Zsuráfszky Zoltán az előadás részét képező mozdulat erejéről beszélt, no meg arról, hogy a 2000 éves történet a ma emberét is megérinti, Zs. Vincze Zsuzsa táncdramaturg pedig kifejtette, hogy sokuk számára a szombati előadásra való felkészülés nem munka, hanem lelki megtisztulás.
– Meggyőződésem, hogy az előadás megerősíti hitükben a hívőket, s lelki többletet fog adni a kételkedőknek is – mondta.
Molnár Levente operaénekes Pilátust alakítja a darabban. Elmesélte, hogy kamaszként színész szeretett volna lenni, s most is énekes színésznek tartja magát. Ettől függetlenül a hazai közönség előtt való megmutatkozás, ráadásul prózai színészként ösztönzően hat rá. Megerősítette Vincze Zsuzsa korábbi állítását, hangsúlyozva, hogy az előadás túlmutat a művészeten, az előadók számára spirituális missziót jelent. Mintegy viccesen a somlyói előadás létrejöttének körülményeire is kitért: a Bánk bán előadást szerette volna hazahozni, erre Vidnyánszky azt mondta: előbb a Passiót, utána jöhet a Bánk bán is.
Mária szerepe megformálásának kihívásairól, gondjairól számolt be Tóth Auguszta, arról, hogy miként próbálja átültetni karakterét a kőszínházi körülmények közül a szabadtéri előadás szakrális terébe. A Krisztust megszemélyesítő Berettyán Nándor szerint soha, egyetlen bemutató előtt sem izgult annyira, mint most, ugyanis most az előadás tétje spirituális élményt nyújtani.
Megszólaltak a negatív szereplőket megszemélyesítő színészek is: Rács József Júdást alakítja, Schnell Ádám pedig Annás főpapot, mint mondták, az ő karakterük teszi teljessé a történetet, a Zsibárust játszó Farkas Dénes pedig a meghittségről beszélt.

Sokaknak lelki megtisztulást jelent a darab. Valami nem szokványosra készülhetünk…

– Az előadásra készülve ugyanazok az érzések töltenek el, mint egy-egy ünnep előtt – osztotta meg élményét a Mária Magdolna alakját megformáló Barta Ágnes.
Rátóti Zoltán az általa megszemélyesített Péter apostol szerepéről elmondta, hogy a rendhagyó helyszín feljogosítja a színészeket arra, hogy operai gesztusokat használjanak. Az általa megformált karakterről kiemelte, hogy az árulás felismerése életen át tartó vezeklésre kötelezte Pétert, ugyanakkor ez a felismerés annyi erőt adott neki, hogy ő lett az egyház kősziklája.
Jelentős szerep jutott Berecz András énekesnek, mesemondónak: a Vándorként humort visz kultúránk legtragikusabb történetébe, népdalai, meséi teljesebbé teszik a cselekményt.
Ezt követően Vidnyánszky Attila hangsúlyozta, hogy az előadás evangéliumi részekből, csíksomlyói iskoladrámákból, népénekekből és népmesékből, valamint Szőcs Géza költő Passió című művéből állt össze, s megjelenik benne a ma emberének gondolkodásmódja, magatartása – ez utóbbi adja a szenvedéstörténet örök érvénye mellett időszerűségét.
– Olyan, mint a négyfonatú magyar kalács – jegyezte meg Tóth Auguszta.
Végezetül Vidnyánszky kitért arra, hogy az eredetileg szünettel játszott előadás időtartama 3 óra volt, szombaton szünet nélkül játsszák majd rövidített változatát, így mintegy kétórás lesz a produkció.
Tegnap estére közönségtalálkozót is meghirdettek az Erőss Zsolt Arénába, azonban ez elmaradt, mivel a nyeregben a vártnál korábban felépült a két mellékszínpad a Hármashalom-oltár közelében, a rendező pedig ki akarta használni a lehetőséget, hogy az előadás helyszínén próbáljanak. A sportcsarnokban Kulcsár Edit dramaturg, az előadás koordinátora a Hargita Népének nyilatkozva elmondta, hogy az előadás – amely számos műfaj „házasságából” születik – koreográfiája nagyon fontos. Az alapszövegkönyv mellett a tánc- és az úgynevezett népzenei dramaturgia is erősen meghatározza az előadás jellegét.


– Sok minden változik az eredeti előadáshoz képest, hiszen a Nemzeti Színházban színpadi nézőtér van, ami azt jelenti, hogy a közönség egészen közel ül a színészekhez. Ez pedig pontosan a másik véglet: két színpadot is építettek az oltár szomszédságában, de színpad az egész tér, tehát maga a domboldal is – mutatott rá a koordinátor.
Meglátása szerint legnagyobb kihívás a produkció összeállításában a műfaj megtalálása volt, hiszen ez nemcsak egyszerű misztériumjáték, hanem a mai idők magyar misztériumjátéka. Mintha új műfaj születne a tánccsoportokkal történő együttműködésekből, de kiemelendő, hogy mindegyikben a magyar néptánc energiája adja az alapot az előadáshoz. És mégis nem csupán táncelőadásokból áll az előadás, hiszen komoly dramatikus része van.
Az előadók tehát még tegnap délután megkezdték a próbákat a nyeregben felépített három nagyméretű – egyenként 14 x 14 méter alapterületű – színpadon, péntek este nyilvános főpróbát tartanak, s a szombat este 8 órakor kezdődő ingyenes előadásra várnak minden érdeklődőt.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.