Söripari helyzetkép: Kisebb mennyiség nagyobb értékben

108

A hazai söripar éves üzleti forgalma meghaladja a 900 millió eurót, s jelenleg úgymond a virágkorát éli – többek között ez hangzott el a Romániai Söripari Egyesület (ABR), a Business Magazin és a Ziarul Financiar gazdasági napilap által nemrégiben szervezett nagyszabású szakmai konferencián. Egyébként ez az egyesület 15 évvel ezelőtt jött létre és 6 nagy sörgyártót (Ursus Breweries, Heineken Románia, Bergenbier, United Románia Breweries Bereprod, Martens Galac és Clinica de Bere), valamint a Soufflet malátagyárat és a Romániai Komlótermesztők Egyesületét foglalja magában. A hazai piaci szereplők közt van két megyénkbeli is, s akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Hargita megye gazdaságában is viszonylag fontos helyet foglal el ez az iparág.

Az elmúlt 30 esztendő során mélyenszántó változásokon mentek át a hazai söripari vállalatok is, mindenekelőtt a privatizálás és a külföldi tőke beáramlása nyomán. Ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy ma már a berendezések sem azok, mint ezelőtt 30 évvel, sőt mint ezelőtt 10-15 évvel, hisz ebben az ágazatban is folyamatosnak bizonyult a megújulás, a korszerűsítés, a technológiaváltás. Ami pedig a sörgyárakat illeti, azok közül, amelyek még 1990 elején üzemeltek, időközben sok bezárta kapuját, olyan is volt (nem is egy), amelyek lebontásra kerültek és olyanok is, amelyek más rendeltetést kaptak. Ezzel párhuzamosan viszont az ország jó néhány településén új korszerű sörgyárak épültek, s ezek közé tartozik a csíkszentsimoni sörgyár is. A privatizálásnak, amint már arra utaltunk, velejárója volt a külföldi tőke beáramlása, s ma már a hazai sörgyárak túlnyomó többsége külföldi érdekeltségű vagy esetleg vegyes tőkéjű. (Igaz, van néhány olyan is, amely kizárólag hazai tőkéjű.) Egyébként a hazai sörgyáraknak 90%-a multinacionális cégek romániai leányvállalatainak a kötelékeibe tartozik. Mindennek ellenére a külföldi, az anyavállalatok által gyártott sör nem özönlötte el a romániai piacot, s az ABR-től származó értesülések szerint a hazai sörfogyasztásnak 97%-át fedezik az itt helyben, azaz a Romániában gyártott sörök. A privatizálás, illetve a fejlesztések és a korszerűsítések kapcsán megemlítendő az is, hogy az ágazatban az utóbbi évtizedek során több mint 1,5 milliárd euró értékű beruházást eszközöltek. Amint arra az említett konferencián is utalt Iulia Leferman, az ABR vezérigazgatója Romániában vannak olyan sörgyárak is, amelyek európai viszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartoznak, ugyanakkor a söripar az áfa és a jövedéki adó tekintetében igen jelentős „forrása” az állami költségvetés bevételi oldalának. (Így például a szeszesital-ipar szegmense által befizetett jövedéki adónak több mint 60%-a sörből „érkezik”.)

Ingadozó fogyasztás
A konferencia munkálatain az is elhangzott, hogy 1990-től errefelé több időszak is kitapintható volt a hazai söripar fejlődése tekintetében. A nagy változások, amelyek során jelentős beruházásokra és fejlesztésekre került sor, 2007–2008 körül zárult le, azt követte egy visszaesési időszak, amely 2012 körül ért véget. Ám a következő évben, 2013-ban a jövedéki adó megemelése némileg „lefékezte”a piacot. Azóta a sörpiac igen mérsékelten növekedett, legalábbis a fogyasztás szempontjából, mert az üzleti forgalom szempontjából az utóbbi 4-5 esztendő során kedvező fordulat következett be. Első látásra a dolgok ilyenszerű alakulása ellentmondásosnak, nehezen értelmezhetőnek tűnhetne. Ám van rá magyarázat: az utóbbi évek során egyrészt kibővült a választék, másrészt pedig fokozódott a fogyasztói érdeklődés a prémium kategóriába tartozó sörféleségek iránt. Köztudott, hogy a prémium sörök mindig is drágábbak voltak, s ez a jövőben sem lesz másként. Idetartozik az is, hogy az utóbbi évek során megjelentek a „mikro-sörfőzdék”, illetve a kézműves sörök, amelyek a jelek szerint kedvező fogadtatásra találtak, legalábbis egyes fogyasztói kategóriák köreiben, s amelyeknek úgy tűnik, hogy terebélyesedni fog a piaci jelenlétük is. Ugyanakkor jó tudni azt is, hogy a kézműves sörök rendszerint drágábbak, mint a klasszikus sörök, s így meg lehet a maguk szerepük a söripar üzleti forgalmának az alakulásában.
A szóban forgó tendencia kiütközött a hazai sörfogyasztás alakulásában is: a csúcsot 2012-ben jegyezték, amikor is az 99 liter/fő volt (ugyanabban az évben, Csehországban az átlagfogyasztás 135 liter/fő volt). Jelenleg az 85 liter/fő, s ezzel a fogyasztással Románia az európai középmezőnyben helyezkedik el.

A csapolt olcsóbb
Valamikor úgymond divatos volt a csapolt sör, s még a legkisebb településeken is azt szürcsölgették kispohárból vagy nagypohárból. Időközben változott a divat, s változtak a szokások is és eltűntek a bárpultokról a sörcsapok, s már nemigen lehetett hallani, hogy „csapra verték” a hordót. Az üveges vagy a dobozos sörnek a vendéglátóipari egységek szempontjából meg volt és meg van a maga „előnye”: gyorsabban megy a kiszolgálás, nem kell bíbelődni a hordóval, illetve a csapraveréssel, nem mindig szükségeltetik a pohár, illetve azt nem igényli a vendég (s akkor azt el sem kell mosogatni) stb. Ez nem feltételezés, mert ezt maguk a vendéglátóiparosok is elismerik, legalábbis egy részük. Időközben, pontosabban a múlt esztendőben a csapolt sör jövedéki adóját 5%-ra mérsékelték. Ennek ellenére az az iránti érdeklődés nem akar(t) fokozódni, illetve újraélesztődni. A rendelkezésre álló számadatokból az derül ki, hogy a teljes hazai fogyasztásban 2005-ben a csapolt sör még 6,3%-kal „képviseltette magát”, majd az 2010-ben 3%-ra csökkent, időközben ide-oda mozgott, 2015-ben elérve a 3,7%-ot, s azt követően ismét visszaesett a múlt esztendőben, a piaci részesedése 3,41% lévén. (Különben a sörpiacot a PET uralta a maga 47,5%-os részesedésével, a teljes eladott mennyiségben, de a PET esetében is enyhe visszaesés mutatkozott a 2018-as esztendőben.) A dolgok ilyenszerű alakulása egyes vendéglátóipari cégek tulajdonosait is meglepték, főleg azokét, akik az olcsóbb sör jelentette forgalomnövekedés reményében a „csapolás” megkövetelte berendezésekbe fektettek be. Amúgy akár sajátosnak is nevezhető a hazai vendéglátóipari sörfogyasztás ilyenszerű alakulása, mert például 2018-ban Csehországban annak aránya a teljes fogyasztásban 34%, míg a PET részesedése 12% körül volt. (Amúgy a múlt esztendőben világszinten az egy főre jutó átlagfogyasztás Csehországban volt a legnagyobb, nevezetesen 141 liter.)

Alkoholmentes…
Romániában viszonylag megkésve került a piacra az alkoholmentes (pontosabban a 0,5% alatti alkohol tartalmú) sör. Az importból származott, de a későbbiek során egyre több hazai sörgyár is beindította annak termelését. Az utóbbi évek során az alkoholmentes sörféleségek iránt is fokozódott az érdeklődés, s ennek keretében a szuperprémium kategóriájú, az igen drága sörök iránt is. Amúgy világviszonylatban a non-alkohol szegmens piaci részesedése 8-9% körül van, ettől viszont Románia még messze áll. Jelenleg az 5%-ot tesz ki, és a piaci elemzők szerint az az elkövetkező időszakokban növekedni fog. Idetartozik, hogy ezekben a napokban dobja a piacra az United Románia Breweries Bereprod a szuper prémium kategóriába tartozó Carlsberg márkanevű alkoholmentes sört, amely legnagyobb versenytársát a Bergenbier által gyártott Stella Artois jelentheti. Amúgy az alkoholmentes sörök piacát a dobozos kiszerelésűek uralják, de a nemzetközi tendencia elmozdulni látszik a palackozottak irányába.

Kinek vétett a komló?…
Az ABR illetékeseinek számításai szerint a söriparban foglalkoztatottak száma jelenleg 5400-5500 főre tehető, de ez a szektor ugyanakkor országos viszonylatban 85 ezer munkahelyet generál(hat). Abból mintegy 10 000-et a mezőgazdasági szektorban. (Különben a hazai söripar beszállítóinak a száma meghaladja a 24 000-et.) Ez utóbbi esetében természetesen a sörárpa-, valamint a komlótermesztésről van szó. Ami a komlót illeti, valamikor híres volt Románia annak termesztéséről, de ez már a múlté. 1990 és 2018 között sajnos kilencszeresére apadtak a komlóval megművelt területek, nevezetesen 2300 hektárról mintegy 250 hektárra. Ez a nem kívánatos és mindenképp sajnálatos fejlemény, a komlótermesztés megkövetelte infrastruktúra tönkremenésének, pontosabban tönkretételének tulajdonítható, s ebben ludasok voltak az illetékes állami szervek, de talán azok a tulajdonosok, akiknek birtokába kerültek az építmények a privatizálást követően. Ugyanakkor a jelenlegi jogszabályozás sem kedvez az ilyen jellegű kultúrák „fellendítésének”. Ami a privatizálást illeti: az történt, hogy amikor arról döntöttek, a komlófarmok esetében a szerződésekbe nem került bele, hogy meg kell őrizni az adott tevékenységi területet. Ilyenképpen pedig az építményeket az 1998–2005-ös időszakban tovább adták és megszüntették a komló termesztését. Amúgy milliós beruházásokról lenne szó, s ezt nem mi állítjuk, hanem a marosvásárhelyi székhelyű Moragroind Kft. cégvezetője, Móra Ákos, aki szerint egy hektárnyi komló létrehozása 25 000 eurós befektetést igényel. Amúgy hazai viszonylatban ez a cég a legjelentősebb komlótermesztő, s jelenleg több mint 180 hektáron kultiválják azt. A komlóról tudni kell, hogy az akár 7-8 méterre is megnőhet, ez azt feltételezi, hogy körülbelül 9 méter magasságú betonoszlopot kell biztosítani, hogy arra „felkapaszkodhasson”. Továbbá a komló termesztése megköveteli öntözési rendszerek, bekötőutak létesítését is, valamint a szükséges sajátos műszaki felszerelések beszerzését is.
A szeptember végi konferencián szóba került az is, hogy a sörgyárak természetes alapanyagainak több mint 70%-a hazai eredetű. (S ennek köszönhető az is, amit már említettünk, nevezetesen a több mint 10 000 munkahely a mezőgazdaságban.) Nos, a komló esetében az említett 70%-os „részesedés” sajnos nem érvényes…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek