Sokrétű probléma

55

Mint ismert, néhány nappal a tanévkezdés előtt jelent meg az a tanügyminsztériumi rendelet, amely szerint csak azok a nyolcadikosok folytathatják tovább tanulmányaikat szakközépiskolában, illetve gimnáziumokban, akik felvételi jegye nagyobb lesz ötösnél. A felvételi jegybe pedig nyolcvan százalékban az országos értékelő vizsgán, avagy képességvizsgán szerzett osztályzatok átlaga, 20 százalékban pedig az 5–8. osztályos média számít.
A hír felzúdulást váltott ki. A magyar nyelvű sajtóban megjelent írások viszont valami másra is rávilágítanak: nemcsak az oktatásban van káosz itt mifelénk, hanem az oktatással kapcsolatos kifejezések terén is. Valóban nem könnyű romániai magyarként eligazodni az iskolatípusok, vizsgák és egyéb iskolai ügyek elnevezései között, hiszen a románok teljesen más logika szerint nevesítik ezeket. Ugyebár a mi általános iskolánk náluk școală gimnazială,, s ami nálunk középiskolai szint, az náluk lehet liceu tehnologic vagy liceu teoretic, mi ez utóbbira mondjuk, hogy gimnázium.
A képet tovább árnyalja, hogy a szakközépiskoláinkban – líceumainkban – egyrészt négyéves szakképzés folyik, amelynek végén érettségizhet is a tanuló, miközben kap például gazdasági technikus szakdiplomát is. De ezek az intézmények működtetik a szakiskolai oktatást is, amely hároméves, és onnan nem lehet érettségizni, csak ha átiratkozik valaki szakközépiskolába, azaz líceumba. Szóval szakképzés középiskolai (líceumi) és szakiskolai szinten is zajlik. S ez még mind semmi, hiszen van az ún. tehetséggondozó vagy hivatási vagy vokacionális képzés, amely szintén négyéves. Ebbe a kategóriá­ba tartoznak például a művészeti vagy sportosztályok.
E kitérő után talán már kevesebb fogalomzavarral nézhetünk szembe az ominózus rendelettel. Ami nemrég a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) kézdivásárhelyi konferenciáján is téma volt, és ahol több magyar iskolaigazgató a rendelet visszavonása mellett érvelt. Egyrészt, mert szerintük nem oldja meg a szakiskolai oktatás problémáját, másrészt pedig a szórványban magyar tanintézmények vagy osztályok léte kerül veszélybe. Közben a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtirkársága is elemzi a helyzetet. Gyorselemzést készített a Bálványos Intézet is, amelyben főként arra fekteti a hangsúlyt, hogy számokban milyen következményekkel járhat a módosítás. „Jelenleg Romániában (még) 122 középiskolában működik líceumi oktatás magyar nyelven. Ezek közül az utóbbi három év során 12 iskola válságos helyzetbe került, és megszűnőben van a magyar tagozat, mivel az alacsony diáklétszám miatt nem indult újabb 9. osztály. Ezek az iskolák többnyire olyan városokban működnek, ahol létezik más magyar középiskolai osztály, azonban vannak olyan megyék is, mint például Szeben megye, ahol elég kilátástalan a helyzet” – olvasható a tanulmányban. Egyértelműen szűkülő intézményrendszerhez vezethet a rendelet betartása, Hargita megyében is (!), és mindez – hangsúlyozza a gyorselemzés – nemcsak a „rosszul teljesítő” diákokra van hatással, hanem a „jó tanulókra” is, hiszen Székelyföldön ingázásra kényszerülnek, szórványban pedig emelkedhet azon magyar diákok száma, akik magyar oktatási intézmény hiányában román líceumba iratkoznak.
Pedig önmagában nem is olyan rossz ez a rendelet. Lehet akár egyfajta felvételiként is tekinteni a bejutási átlag összegyűjtésére, és igen, akiknek jobban megy a tanulás, azok jelentkezzenek szakközépiskolába, gimnáziumba, a többiek pedig válogathatnak a szakiskolai ajánlatok között. Visszahoz egyfajta versenyhelyzetet, motivációs rendszert az általános iskolákba, ahol – ha nem is mindenütt – az utóbbi időben bizony nem volt könnyű a tanulásra rávenni a diákokat. Hiszen elméletileg akár 4,50-es képességvizsga-átlaggal is bejuthattak egy gyengébb szakközépbe.
Felemás állapothoz a kisebbségi lét vezet. Mert egy önmagában nem annyira rossz rendelettől nekünk az iskoláinkat kell féltenünk. És félretesszük azt, hogy jelenleg a szórványban az van, hogy mindegy, hogy mit tanul a gyermek, csak magyar iskolába járjon, választhat például két osztály között. Eközben a tömbmagyar megyékben pályaorientációért kiáltanak, volt év, amikor majdnem az iskolai tanácsadókat tették felelőssé azért, hogy kevesen jelentkeztek szakiskolába. Szórványban csak magyar intézmény felé kell „orientálni” a nyolcadikosokat, Székelyföldön pedig a szakiskolai oktatás felé, hogy a 2,50-es románvizsgával középiskolába bejutó fiatal ne rontsa majd az érettségi statisztikát.
Azzal viszont egyetértek, hogy a szakoktatás helyzetét nem oldja meg ez a rendelet. Korszerű, versenyképes szakoktatáshoz jelentős beruházásokra, modern iskolai műhelyekre, a törvénykezés átalakítására, nagyfokú rugalmasságra, az aktuális térségi és gazdasági helyzethez való gyors alkalmazkodásra, divatos, „piacos” szakokra lenne szükség. Akár a vidéki szakközépiskolák is átalakulhatnának komoly, vonzó szakiskolává. Mert ha olyan a szak, amire igény van, és olyan a képzés, hogy tényleg jó állásra, pénzre váltható, akkor mindenféle komolyabb rábeszélés és irányítás nélkül tódulnak oda a gyerekek. Igen, azok, akik nem akarnak sokat tanulni, sokkal szimpatikusabbnak tartják a pék, autószerelő avagy pincér szakmákat a sokéves „fenekelésnél”. Székelyudvarhelyen például két szakközépiskolában is felvételit kellett szervezni az idén a szakiskolai helyekre, mert volt, ahol kétszeres túljelentkezést mértek.
Talán jobb volna erről az oldalról megközelíteni a szakemberképzés problémáját, és nem olyan rendeletet hozni (még ha nem is rossz), ami kisebbségi intézmények megszűnéséhez vezethet. De ugyanakkor a szórványban élő gyereknek is biztosítani kellene az igazi pályaválasztás esélyét, és abban segíteni, hogy akár más városban, más megyében, de azt tanulja anyanyelvén, amit ő szeretne. Ehhez viszont jobb utazási feltételekre, modern bentlakásokra lenne szükség. Szóval a probléma igencsak sokrétű…

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek