Sokkal több, mint amit elsőre lát az ember

Értékátadó fesztivál Énlakán

602

Élettel telt meg hétvégén az ud­varhelyszéki Énlaka, ahol hasonló gondolkodású és értékrendű emberek gyűltek össze, hogy közösségben éljék át a tartalmas együttlét nyújtotta lelki feltöltődést a harmadik Regejáró Fesztiválon.

Misztrál együttes, egymásra hangolódva. Közösségben gondolkodnak Fotók: Nagyálmos Ildikó

Legalább két hétig lesz miről beszélni, hiszen mégiscsak történt valami a faluban – mondja félig-meddig szellemeskedve Heinczinger Miklós „Mika”, a Misztrál együttes zenésze és énekese, amikor arról kérdezzük, miért éppen itt, Énlakán szervezik meg immár harmadik éve a Regejáró Fesztivált. Természetesen nem csupán azért gyűlnek össze évente, hogy róluk beszéljenek, hanem sokkal többről van itt szó, mélyebben gyökerezik az esemény alapgondolata és felépítése.
Mika négy évvel ezelőtt Cso­mor­táni Gál László és Morvai Ferenc művészek révén jutott el Énlakára, ahol rögtön beleszeretett egy falusi parasztházba.
– Igazából nem is a házba, hanem a csűrbe szerettem bele, hiszen Áprily Lajos Ködös évszak előtt című versének egy sorát juttatta eszembe: „a lelkedet csűr-szélességre tárd”. Leültem a ház lépcsőjére és sírva nevettem. A házat rövid időn belül megvásároltuk, és helyi mesterekkel elkezdtük a csűr felújítását. Tavaly sokat koncerteztünk Erdélyben és Székelyföldön a Misztrállal, és ilyenkor rendszerint itt a főhadiszállásunk, ide jövünk haza. Évente amúgy is háromszor-négyszer eljövünk le­kaszálni a kertet, rendbe tenni a ház környékét. Örömmel
tapasztalom, hogy itt, a faluban megvan még a munka becsülete, bár ebből sajnos a parasztember itthon nem tud megélni. De a lehetőség benne rejlik a településben. Tudom, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de mégis szeretnénk kihozni ezekből az adottságokból a legjobbat – mondja Mika.

Újrateremteni a közösségi helyeket
A fesztiválszervezést nem most kezdték a fiúk: tizennyolc éve rendszerint összegyűlnek a magyarországi Nagymaroson, a Duna-kanyarban, hogy együtt éljék meg a Regejáró Misztrál-fesztivál nyújtotta érzéseket.
– Nagy családdá nőtte ki magát a Misztrál, tizennyolc év alatt házasságok és gyerekek születtek, akiket látunk felnőni – meséli Mika.
Olyan programokat állítanak össze, amellyel minden korosztályt megszólítanak. Az előadók többnyire a barátok közül kerülnek ki, azokat hívják el, akiknek érdemes odafigyelni értékteremtő munkájára.
– Ezek az előadók nem folynak a csapból és a médiából sem, és ha valaki meghallgatja őket, rájön arra, hogy miért is nem lehet őket hallani. Azért születnek ezek a dalok, hogy meghallgassák és tovább énekeljék azokat. Ezért voltak nagyon fontosak régen a fonók, a közösségi helyek, ahol együtt énekelt a falu népe. Valami ilyesmit szeretnénk csinálni Énlakán és Nagymaroson is: közösséget létrehozni, formálni és összekovácsolni – fogalmazott Mika.

„Keressük a motivációt”
Semsei Angelikát tizennyolc évvel ezelőtt vetette a sors Énlakára, amikor nyolcan elindul­tak Magyarországról egy teljesen más úticél irányába, és végül egy gyönyörű, nagy madarat követve – amely megjelent felettük az égen – eljutottak erre a világvégi csodálatos helyre, ahol a természet még őrzi ősi formáját. Minden évben többször el kellett jönnie a faluba, mígnem tizenkét éve úgy döntöttek: házat vásárolnak. Azóta huszonhét tábort szervezett, évente kétszer, akár háromszor is.
– Az én nyelvem a tánc, és azon keresztül tanulunk magunkról és azokról a hagyományokról, régi, talán elfeledett tudásokról, amelyek segítenek megérteni saját működésünket. Az emberi lélek mélyen emlékezik ezekre a tudásokra és ezt tárjuk föl a mozgás segítségével. Ezek olyan természeti törvényszerűségek, ami alapján létrejönnek az irányok, a forgások, a kapcsolódások, a mozdulataink, amelyekről tanulva ráébredünk arra, hogyan éljünk harmóniában a természettel és önmagunkkal. Ez a harmónia bennünk boldogságot, elégedettséget teremt, más nézőpontokat hoz. Tudatosabbá válunk úgy, hogy megfigyeljük saját magunkat, a környezetünket, mozdulatainkat, hiszen a tánc sokkal több gondolati formát tud kifejezni, mint a szó. Ezért mélyebb tartalmakat, megérzéseket tudunk általa átélni és segít abban, hogy az értelmünket összekapcsolhassuk a lelki folyamatainkkal és aszerint tudjunk élni, ahogy gondolkodunk – részletezte Semsei Angelika. Kifejtette: művészekként azokat a motivációkat keresik, amelyek mozgatják a zenét vagy a táncost. Énlaka pedig éppen ezt a motivációt nyújtja – tette hozz.
– A legfontosabb, hogy tisztelettel érkezzünk mindenhová és ne romboljuk szét a természetet. Ne sértsük meg ezeket a helyeket, hiszen rögtön megváltozik az aurája. Azzal támogatjuk az itt élő embereket, akik büszkék a helyre, ahol élnek, hogy nem akarjuk megváltoztatni a környezetüket – mondta a táncművész.

Főként vendégek alkotják a közönséget. A helyiek is be-bekapcsolódnak

Összhangban a helyiekkel
Az értékátadó fesztiválon össze­kapcsolódnak a közösségi értékek, kiváló alkalom, hogy az idősek találkozhassanak a fiatalokkal. Ilyenkor a helyiek főznek, szendvicseket, süteményeket készítenek, bekapcsolódnak a programokba. A vendégek szerint a helybélieket leginkább az elnéptelenedés bántja, az időseknek fáj az egyedüllét, a magány, nehezen viselik a hosszú teleket.
– Próbálunk minél többször jönni, könyveket, újságokat hozunk, és reggelente nem otthon, hanem a szomszédban kávézunk, beszélgetünk, hiszen ezek az alkalmak plusz időt és örömöt adnak – véli Semsei Angelika.

A ravatalózótól vissza az élethez

A fesztivál kezdetei 2016-ra nyúlnak vissza – mondja Mátéfi Nagy Tímea, az énlaki unitárius gyülekezet lelkész asszonya –, amikor ravatalozót avattak a faluban. Köztudott, hogy a kis lélekszámú lakosság nem tölti meg a templomot, amit télen ki sem lehet fűteni. A 120 főből mintegy 90 nyugdíjas, előrehaladott korú, úgyhogy a ravatalozó elkészítésekor már tudták, hogy ez egy többfunkciós épület lesz, hiszen istentiszteleteket is tartanak benne.
Mivel a Misztrál együttes frontembere, Hein­czinger Miklós „Mika” házat vásárolt Énlakán – és túl azon, be is illeszkedett, megbarátkozott az emberekkel, akik el is fogadják – és itt is muzsikált, egy beszélgetés során elhatározták, hogy táborokat, kisebb fesztiválokat fognak itt szervezni. Így jött létre a Regejáró.
A környezet adott, hiszen Budapest V. Kerületével – Énlaka testvértelepülése – évtizedek óta működik egy közös faluképvédelmi program, amely révén sikerült megőrizni a házak eredeti állapotát. Szép a hely. Csend van. Tágas kertek, udvarok állnak rendelkezésre.
Tulajdonképpen bővítik azokat a programokat, amelyeket a Pro Énlaka Alapítvány honosított meg (Énlaka Konferenciák, amelynek hetedik kiadását épp e hét végén, szeptember 13–14-én tartják), illetve más csoportok is gyakorolnak. Nem kívánnak népes, nagyméretű rendezvénysorozattá lenni, mindössze annyit szeretnének, hogy kissé tágítsák azt a kört, amelyből most a hasonló gondolkodású emberek érkeznek.
Ilyenkor – bár szerények a lehetőségeik és kevesen vannak – megmozdulnak a gyülekezet tagjai is, például most süteményeket ajánlottak fel az asszonyok, és – ha nem is egész nap – igyekeztek jelenlétükkel megtisztelni a Regejáró programjait. Főként az esti órákban.
Az sem ártana az alapkoncepciónak, ha a közelben élő fiatal értelmiségi családok is bekapcsolódhatnának, hogyha másutt is hasonló elképzeléseket kezdenének megvalósítani, mert az ilyen kis szigetekből áll össze a jövőképes Székelyföld szövete. Hiszen nem csupán baráti együttlétek alkalmával kell(ene) együtt lennünk, hanem rokon-mentalitásunk jóvoltából az esztendő minden napján, hogy tudjuk, lássuk: másképp gondolkodókként egyre többen vagyunk. (Simó Márton)

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek