Sokakat érintő betegség: csontritkulás

35

Csontsűrűségmérő készüléket helyeztek üzembe nemrég a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban. Mint elhangzott, a készülékkel a csontritkulás diagnosztizálását, szűrését és kezelés alatti követését lehet elvégezni. Arról, hogy mi is ez a betegség, kit érint és milyen gyakorisággal fordul elő, illetve, hogy milyen megelőzési lehetőségei vannak, dr. Ruff Rudolf endokrinológus és diabetológus szakorvostól érdeklődtünk.

 

Milyen megbetegedés a csontritkulás (oszteoporózis), mi okozza ezt a betegséget?

A csontritkulás a teljes csontrendszert érintő anyagcsere-betegség, amelyben a csonttömeg fogyása és a csontállomány mikroszkópos szerkezetének károsodása fokozott törékenységhez vezet. A porózus csontok könnyen eltörhetnek, akár minimális erőbehatásra is. A betegséget legtöbbször a csontváz elöregedése, a hormonrendszer betegségei, kóros anyagcsere-folyamatok, más szervek betegsége vagy gyógyszerhatás okozza.

Mennyire gyakori az előfordulása?

Népbetegség gyakoriságú, ötven éves kor felett a nők több mint 20 százaléka szenved csontritkulásban. Ennek következtében az Európai Unió szintjén jelenleg abszolút értékben több mint 20 millió, vagyis Románia összlakosságát meghaladó létszámú nőbeteg oszteoporózisos. Ugyancsak megdöbbentő számadat, hogy a csontritkulás következtében Romániában évente nagyjából 100 000 kistraumás törés fordul elő, ebből 15 000 a csípőtáji törés. Ez utóbbiak esetében az elhalálozás mértéke elérheti a 20 százalékot a törés utáni első évben. Egy másik mutató, amely tükrözi ennek a betegségnek a társadalmi hatását, az a csontritkulás (illetve a következményes csonttörések) miatt igénybe vett kórházi ápolási napok száma, ami éves szinten megelőzi például a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa vagy a krónikus obstruktív légúti betegség miatt szükséges kórházi kezelési napok számát. Elmondható, hogy ennek a betegségnek és szövődményeinek ellátása jelentős költségekkel terheli a betegellátó rendszereket.

Igaz az, hogy a nőket nagyobb arányban érinti, mint a férfiakat?

Igaz, az arány körülbelül 4:1 a nők javára, valójában kárára. Ennek oka voltaképpen ugyanaz, mint ami miatt a nők szebbek, tovább élnek, mint a férfiak és még sorolhatnám, éspedig a hormonháztartás különbözősége. A csontritkulásért a nemi hormonok hiánya a felelős. Menopauza után ugyanis a nők szervezetében a nemi hormonok termelése gyakorlatilag megszűnik, csupán a zsírszövet termel ösztrogénszerű anyagot. Emiatt az elhízás – minden káros következménye ellenére – a csontritkulás esetében paradox módon védő szereppel bír. Más szemszögből vizsgálva, a csontritkulás kiváltó oka is különbözik a két nemnél: míg nőknél a leggyakoribb az élettani okokra – jelesen a menopauzára – visszavezethető oszteoporózis, addig férfiaknál nagyon sokszor más szervek betegségei – endokrin betegségek, reumatológiai betegségek, gyógyszerfogyasztás (pl. szteroidok, hormonális tumorkezelés), alkoholizmus a vezető okok.

Milyen életkorban jelentkezik leginkább?

Leginkább 65 év felett, előfordulása az életkorral egyenes arányban nő. Éppen ezért a fiatalkori, illetve menopauza előtt jelentkező csontritkulás esetében kötelező a kiváltó okokat keresni.

Melyek a betegség tünetei? Milyen jelek észlelése esetén forduljunk orvoshoz?

A csontritkulásnak éveken keresztül semmilyen klinikai megnyilvánulása sincs, mindaddig, ameddig egy törés be nem következik. Ennek a ténynek két fontos következménye is van. Egyrészt a diagnózist célszerű lenne a betegség tünetmentes szakaszában felállítani, a csonttörések megelőzése érdekében. Másrészt viszont az olyan panaszokat, mint például a krónikus mozgásszervi – gerinc-, csípő-, stb. – fájdalmak, amelyeket a beteg az oszteoporózis számlájára ír, tulajdonképpen nem ez a betegség okozza, legalábbis nem közvetlenül. Egy gerincfájós beteg fájdalmait sokkal inkább okozhatja spondilózis vagy gerincsérv, és e betegségek társulása esetén a beteg hiába várja fájdalmainak enyhülését a csontritkulás elleni kezeléstől. A csontritkulás következtében kialakuló törések jellegzetesen kis traumára – például saját testmagasságról történő esés, nehéz tárgy emelése – jönnek létre, leggyakrabban a csigolyatestek, csípő és a rádiusz szintjén, de nyilván, bármilyen más csont is érintett lehet. A csigolyatest-töréseknek csupán egyharmada jár heveny fájdalommal, de a testmagasság fokozatos csökkenése, valamint a gerinc fokozódó meggörbülése utalhat jelenlétükre. A csípőtáji töréseket szenvedők kórházi fekvőbeteg-ellátásra, hosszútávú gondozásra szorulnak, és ez a fajta törés jelentős halálozási aránnyal jár. A törések végső soron a mozgás- és önellátó képesség, az életminőség romlásához, valamint a várható élettartam rövidüléséhez vezetnek. Összegezve tehát, a csontritkulásnak egyetlen megbízható klinikai tünete van, a kis traumára bekövetkező törés. Ilyen esetben mindig kötelező a csontritkulást kizárni, mert ha a diagnózisával már el is késtünk, egy további csonttörést esetleg meg tudunk előzni.

Hogyan diagnosztizálják ezt a betegséget és a diagnózis felállításában milyen szerepe van a csontsűrűségmérő készüléknek?

A csontsűrűségmérés vagy oszteodenzitometria ideálisan egy röntgensugarakat alkalmazó fotonabszorbciós, úgynevezett DXA technikával végzendő. Ez az oszteoporózis diagnózisának az Egészségügyi Világszervezet által validált módszere, amely a megadott mérési eredményt, az ásványi csontsűrűséget az egészséges fiatalok átlagértékéhez viszonyítja. Az oszteodenzitometria a kórismézésen kívül alkalmazható még a csonttörés kockázatának becslésére, illetve a csonttömeg változásának utánkövetésére, kezelés alatt. A gyakorlatban ez a mérés rendkívül egyszerű, néhány percet vesz csak igénybe, mialatt a lumbális gerinc, a combnyak, esetenként a rádiusz csontsűrűségét leméri. Sugárterhelése kicsi, egyetlen abszolút ellenjavallata a terhesség. Költség-hatékonyság szempontjából is nagyon előnyös, ugyanis egy kimondottan olcsó vizsgálat, viszonyítva a csontritkulás ellátásának magas költségeihez. Persze, vannak más képalkotó eljárások is, például röntgen vagy CT, amelyek felismerik a csontritkulást, de ezen esetekben is a diagnózist DXA módszerrel kell konfirmálni. Sőt, olyan is előfordul, hogy az ortopéd vagy idegsebész a csont minőségéről szerzett sajátkezű műtéti tapasztalata alapján merül fel a diagnózis.

Lehetséges ezt a vizsgálatot szűrő, megelőző jelleggel akár személyes indíttatásból is igényelni?

Lehetséges, sőt ez volna az ideális. Természetesen nem a teljes populációban, hanem kockázati csoportoknál, melyek azonosítása a család- illetve szakorvosok feladata. A vizsgálatot a következő esetekben javasoljuk: 65 év feletti életkorban mindkét nemnél, ha kis traumás törés van a kórelőzményben, ha csigolya-elváltozások látszanak például röntgenen, ha 3 cm-t meghaladó magasságcsökkenés vagy a gerinc fokozodó meggörbülése következett be, bizonyos betegségek fennállása (reumatológiai betegségek, nemihormon-hiány, pajzsmirigy- vagy mellékpajzsmirigyek túlmüködése, visszatérő vesekőbetegség, cukorbetegség, alkoholos májbetegség, stb), bizonyos gyógyszerek tartós szedése (glükokortikoidok), hosszan tartó immobilizáció illetve szervátültetések kapcsán. Természetesen bárki kérheti személyes indíttatásból is, tekintve, hogy egy feleslegesen elvégzett vizsgálatnak sokkal kisebb a kockázata, mint az elmaradt diagnózisnak. A csontsűrűségmérő készülék programja a kialakítás folyamatában van, közölni fogja ezt a kórház a sajtóban, amint elkezdődhet az előjegyzés.

Milyen kezelési lehetőségei vannak a csontritkulásnak? Hogyan lehet ezt a betegséget megelőzni, mit tehetünk a kialakulása ellen, illetve hogyan csökkenthetjük a kockázatát?

Ami a megelőzést illeti, beszélhetünk primér prevencióról, ami a betegség kialakulását hivatott megelőzni, illetve szekundér prevencióról, ami az oszteoporózisos betegeknél a további csontvesztés és a csonttörések megelőzésére irányul. Az átlagpopuláció számára primér prevencióra csupán két evidencia-alapú stratégiáról tudunk: az egyik a D-vitamin pótlás, a másik pedig a testmozgás, mindkettő a maximális csonttömeg kialakulása előtti életkorban, vagyis 20 éves kor előtt. Már a magzati életkorban előforduló D-vitamin hiány is negatívan befolyásolja a későbbi csontsűrűséget. Ezért a terhes nők és a gyermekek D-vitamin pótlása kiemelten fontos, átlagosan napi 800-1000 nemzetközi egység adaggal. A csíki éghajlati viszonyok, illetve a D-vitamin számos egyéb bizonyított jótékony hatása tükrében az előbbi ajánlás túlzás nélkül kiterjeszthető 0-99 éves korig. Az idősebb populációnál gyakran aktív D-vitamin szükséges a beszűkült vesefunkció miatt.

Speciális populációknál, ahol nagy a csontritkulás kockázata – például a tartósan glükokortikoidot szedők – a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitel, illetve a korán elkezdett specifikus kezelés segíthet a megelőzésben.

A csontsűrűség kezelése megegyezik a szekundér prevencióval, ugyanis a kezelés fő célja a törések megelőzése. Kiemelendő az étrend fontossága, a napi 1000-1200 mg kalcium bevitele. A kalcium legfontosabb étrendi forrásai a tejtermékek- sajtok, tej, joghurt. Egy pohár tej átlagosan 300 mg elemi kalciumot tartalmaz. A kalciumot tartalmazó tabletták elsősorban az összetételükben lévő kalcium-sóban különböznek, terápiás szempontból a kalcium-citrát a legelőnyösebb. A kalcium-só feltüntetett forrása (tojáshéj, korall, cápaporc), esetleg K-vitamin társítása semmilyen tudományosan bizonyítható előnnyel nem jár. A testmozgás, gyógytorna végzése nagyon fontos az izomtónus javítására és az esések kockázatának csökkentésére. A gyógyszeres kezelés, ami szájon át, illetve injekció formájában adagolható, reumatológus vagy endokrinológus szakorvos feladata. A kezelés általában multidiszciplináris, a komplikációk legtöbbször ortopédiai ellátásra szorulnak. Gerinctörések ellátásában esetleg gerincstabilizáló műtétre kerülhet sor, amilyenre már volt példa a csíkszeredai kórház idegsebészetén. A törést szenvedett, főleg idős beteg hosszútávú kórházi, majd családi gondozásra szorul.

Hozzászólások lezárva.