Sok a lehetőség, a tartalék az emberben

Frida Kahlo művészete és betegsége

113

Ezzel a mondattal kezdődik Frida Kahlo (1907–1954) mexikói festőnő naplója, és ezt választotta a művész életéről és betegségeiről szóló előadása mottójául dr. Németh Attila, a budapesti Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet igazgató főorvosa a Csíkszeredában megtartott X. Nemzetközi Román–Magyar Pszichiátriai Konferencián. Az apai ágon magyar származású festőnő feltehetően borderline személyiségzavarban szen­vedett, festészete pedig terápiaként szolgált számára – tudtuk meg az előadáson.

Dr. Németh Attila különleges témában tartott előadást. Fájdalom a vásznon Fotó: Márk Boglárka

Frida Kahlo személyiségzavarának hatása művészetére és partnerkapcsolataira címmel tartott előadást a főorvos – a festőnő életének fontosabb mozzanatait ismertette azzal az indoklással, hogy művészetének és betegségének megértésében fontos szerepet játszik családi hátterének, szerelmeinek, betegségének megismerése is.

Traumákkal teli gyermekkor
Anyai ágon spanyol és indián ősökkel rendelkezett, amely nagyban meghatározta a művészethez való viszonyulását, festészetében az ősi mexikói jelképek gyakran visszaköszönnek. Apai ágon magyar zsidó családból származott, felmenői Aradról vándoroltak Németországba, majd onnan Mexikóba. Frida Kahlo apja második házasságából született, és a művész bevallása szerint szülei soha nem szerették egymást. Apja neves fotográfus volt, Mexikó-szerte ismerték, és érdekesség, hogy epilepsziában szenvedett, körülbelül hathetente voltak rohamai. Frida anyjával konfliktusos kapcsolatot tartott fenn, apjához jóval közelebb állt. Az anyjával való kapcsolatáról szól két híres festménye, a Születésem és a Dajkám és én.
– Feltehetően nagyban befolyásolta személyiségének alakulását, hogy hatéves korában gyermekbénulásban megbetegedett – ez volt életében az első tragédia. A deformálódott lába miatt kamaszkorában nadrágot, férfias öltözetet viselt, ez volt az ő emancipációs mássága. A kollégiumban bontakozott ki a személyisége, amikor még orvosnak vagy orvosi szövettani illusztrátornak készült. Ekkor csatlakozott az iskolában a forradalmi csoportosuláshoz is. Jellemzően első szerelme ennek a csoportnak a vezetője volt – jellemezte a kamasz Fridát a pszichiáter.
Mint mondta, élete igazán meghatározó tragédiája 1925-ben, a művész 18 éves korában következett be: egy buszbalesetben súlyosan megsérült a gerince, hónapokig ágyban feküdt, és unaloműzés céljából kezdett ebben az időszakban festeni. A pszichiáter felhívta a figyelmünket, hogy Frida Kahlo élete számos tragédiáját megfestette, de a buszbalesetet soha, ami szakmai szemmel nézve az elfojtás jele lehet. Érdekesség továbbá, hogy műveinek körülbelül fele önarckép, amelyeken az arc mindig ugyanolyan, kifejezéstelen, miközben a jelentést a köré festett háttér adja meg. „Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban” – idézte Frida Kahlót a pszichiáter.
Festészetét a franciák szürrealista művészetként értelmezték, akkor, amikor megnyílt az első kiállítása Párizsban, azonban Frida Kahlo ettől elzárkózott, és nem kedvelte sem Európát, sem a franciákat. Mégis tény, hogy a Louvre vásárolt tőle egy festményt, aminek azért is volt nagy jelentősége, mert a világ leghíresebb múzeuma addig még nem vásárolt sem mexikói, sem női festőtől. „Úgy vélték, szürrealista vagyok, de nem vagyok az. Soha nem festettem álmokat. A saját valóságomat örökítettem meg” – mondta ezzel kapcsolatban a festőművész.

Összetartó és szétszakító szerelem
Frida Kahlo életének meghatározó szereplője volt Diego Rivera festő, akivel kétszer is összeházasodott élete során, először 22 éves korában ment hozzá a nála 21 évvel idősebb, akkor már országszerte elismert művészhez. Kapcsolatuk mindvégig viharos volt, amelyben a férfi volt a domináns fél. Frida Kahlo kapcsolatuk viharos időszakaiban festett önarcképein a hajának – amely legtöbbször a nyakára tekeredve fojtogatja őt – ábrázolásán keresztül fejezte ki érzelmeit.
Az igazán nagy törés akkor következett be házasságukban, amikor Diego Frida testvérével, Cristinával csalta meg őt. Ez az esemény az Emlék/A szív című festményén köszön vissza, amelyen nagy méretű szíve a lábánál hever a földön, mellkasát átszúrja egy kard, míg kézfejei hiányoznak.
A válásukat követően Frida több férfival, illetve nőkkel is szerelmi viszonyt kezdett, közöttük Muray Miklós magyar származású fotográfussal, valamint a nála 28 évvel idősebb, Mexikóban rejtőzködő szovjet forradalmárral, Lev Trockijjal. Utóbbi kapcsolat arra utalhat, hogy Frida apakomplexusban is szenvedett. Ebben az időszakban alkohol- és gyógyszerfüggőség is erőt vett rajta.
Lelki traumái között szerepel annak a tragédiája, hogy gerincsérülése miatt nem lehetett gyermeke, háromszor vetélt el. Ezt a tragédiát látványban legmarkánsabb festményei, például a Henry Ford kórház avagy A repülő ágy című alkotásán láthatjuk.
Frida Kahlo élete során 53 gerincműtéten esett át, amelyek szintén több festményén is visszaköszönnek. A fájdalmak, amelyeket átélt, az öngyilkosság gondolata felé sodorták őt, és 1949-ben meg is próbálkozott vele. Az egyik műtétet követően kilenc hónapig feküdt kórházban, sebe elfertőződött, ami miatt kerekes székbe kényszerült. 1953-ban a lábát is amputálni kellett. Ebben az időszakban viszont már újra egymásra találtak Riverával. „Hat hónappal ezelőtt amputálták a lábamat, s évszázadok kínjaival ruháztak fel, olykor szinte az eszemet vesztem. Meg akarom ölni magam. Csak Diego tart vissza a hiúságomnál fogva, azt gondolom, hogy hiányoznék neki” – írta naplójában Frida. 1954. július 12-én pedig ezt írta: „Remélem, örömteli az elmúlás, és soha nem térek vissza.” Egy nappal később, július 13-án meghalt. Egyes feltételezések szerint az utolsó naplójegyzet arra utal, hogy saját kezével vetett véget életének. Diego Rivera három évvel később, 1957-ben halt meg színinfarktusban. Kérésére hamvait összekeverték a Fridáéval.

Borderline személyiség
Frida Kahlo feltehetően úgynevezett borderline személyiségzavarban szenvedett, vagyis „stabil instabilitásban” élt. Ezekre az emberekre jellemzőek a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, a dolgok végsőkig történő feszítése, a se veled, se nélküled típusú kapcsolatban való élés – mondta dr. Németh Attila.
A pszichiáter megállapítása szerint a festészet a művésznő esetében szublimáció volt, vagyis ezzel „kezelte” magát. Frida Kahlót testi és lelki fájdalom egyaránt gyötörte, identitászavarban szenvedett már kamaszkorától, ez vezetett az öntörvényűséghez, amelyben élt. Ideológiáihoz szenvedélyesen ragaszkodott, forradalmár alkat volt, és ebben is szélsőséges volt, amit alkohol- és nikotinfüggősége is jellemez, ugyanakkor extroverzió és ingerkereső magatartás is jellemezte. A kreativitásának elemei az érzékenység, az eredetiség, a gyerekesség.
Az előadás végén a pszichiáter feltette a kérdést, hogy mi lett volna, ha Frida Kahlo a jelenben élne, illetve mi történt volna, ha nincs a buszbaleset, amelyet követően elkezdett festeni. Véleménye szerint Frida Kahlo élete és művészete jól példázza azt, hogy mennyire sok lehetőség, tartalék van az emberben.

Márk Boglárka

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.