Slambetűnő

76

Onnan tudjuk, hogy az életünk során átélt traumákat és fájdalmakat sikerült feldolgoznunk, hogy képesek vagyunk felvállalni mindazt, ami velünk történt. Nem hiába tartja a mondás, hogyha valamiről nem akarunk beszélni, akkor minden bizonnyal másra sem bírunk gondolni. Ilyen szempontból van még hová fejlődnie a társadalomnak, hiszen a kommunikáció helyét gyakran átveszi az a fülsiketítő hallgatás, amely egyszerűen lebénítja a továbblépni készülő embert.
Ezekben a pillanatokban a félelem irányít, hiszen sokakat a szégyenérzet tart vissza attól, hogy őszinte legyen a környezetével és saját magával szemben is. De az igazság az, hogy attól a pillanattól, hogy valaki mélyen a lelkünkbe tipor, elárul, fizikailag vagy verbálisan bántalmaz, esetleg más módon használ ki, többé már nem vagyunk ugyanazok az emberek, mint azelőtt. Ez tény. Vannak, akik karcolásokat hordoznak, másoknak folyton újranyíló, hatalmas sebek jutnak az élettől, de abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek fáj valami.
Ezen a hétvégén zajlott az erdélyi SlamPoetry-bajnokság döntője Kolozsváron, ahol egy maréknyi fiatal adott leckét arról, hogy miként kell felvállalni a sérelmeket, és büszkén beleordítani a világ közömbös képébe, hogy: túléltem! A nézőtér soraiban ülve nem számítottam arra, hogy ennyire őszinte és tabukat nem ismerő szövegeket hallhatok, hiszen a legtöbb ember még a pszichológusnál sem képes úgy megnyílni, mint ahogy a döntősök tették több mint száz ember előtt.
Ez a kendőzetlen őszinteség viszont fájdalmas volt. Veszteségről, halálról, nemi erőszakról, lelépett édesapáról és nem létező gyerekkorról hallani nem épp kedves esti mesével talál, ezért az sem volt meglepő, hogy a hallgatóság fel-felszisszent a fájdalmas emlékek hallgatása közben. Ez a többórás nyilvános gyónás, ami a színpadon történt, mindenkit megviselt, hiszen nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy szembedobják velünk az igazságot. Azt a fajtát, amit senki nem próbál szépíteni.
Mind tudjuk, hogy az igazság rémesen csúnya, és senkinek sem kell, de ez csak olyankor slambetűnő, amikor mikrofont ragad, és nincs lehetőségünk elfordulni előle.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.