S szép, mint mindig, énnekem…

71

A nappalok rövidülnek, egyre hamarabb sötétedik. A szekrényből előkerülnek a vastag pulóverek, a nyári öltözékről pedig fokozatosan át kell váltani a rétegesre. Egyre gyakrabban esik az eső, ha pedig napsütés van, akkor sem indulhatunk el egy szál pólóban, kivéve, ha a következő napjainkat nem akarjuk lázméréssel a takaró alatt tölteni, a reggeli ködben pedig sokszor a legegyszerűbb útvonalunk is kihívásnak tűnik. És mégis ez a kedvenc évszakom, és nem azért, mert nyárellenes lennék – hisz ki ne szeretné a napsütést, a meleget és a jó hosszú napokat –, csupán a felsorolt negatívumok ellenére van valami magával ragadó ebben az évszakban, amit nehéz megmagyarázni. Amellett, hogy új ruhát ölt a természet, a lehulló levelek pedig szőnyeget formálnak a lábunk alá, van még valami, ami miatt sok megyebeli azért is várja az őszt, mert a nyári szünetet követően ismét nézhető vagy játszható nemzeti sportunk, a jégkorong. Élettel telnek meg a jégpályáink: a nyári szabadság és a száraz felkészülés után ismét jégre állnak a felnőtt és utánpótlás-csapataink, az edzők újra rajzolni kezdenek a táblácskájukra, mi, szurkolók pedig örülünk, hogy láthatjuk és buzdíthatjuk kedvenceinket.
Ha jobban belegondolunk, ez a legszebb évszak, és rajtunk áll, hogy ezt észrevesszük-e vagy sem. Elvégre a nagy költőink is rímekbe szedték: az ősz szép.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.