2021, január 26, kedd.
custom_html_banner1

Rugalmasan, többféle forgatókönyv alapján dolgoznak

A világjárvány és a miatta hozott kusza és folyamatosan változó szabályozások között jól lavírozott 2020-ban a Figura Stúdió Színház. Öt új előadást sikerült így is bemutatnia a társulatnak, szabadtéren és a digitális térben is játszották a produkcióikat. Idén sem akarnak meghátrálni, Kollokviumot és FiguraFesztet is terveznek. Ezekről beszélgettünk a színház igazgatójával, Albu Istvánnal.

 

– Milyen évet zárt a Figura Stúdió Színház?

 

– Ugyanolyan kaotikust, mint bármelyik másik színház. Annyi minden történt, és közben nem történt semmi, hogy sokkal fárasztóbb volt dolgozni, mint bármikor máskor. Szinte semmi se tudott megvalósulni abból, amit terveztünk. A márciusi leállás minket épp bemutató előtt ért, a Sirályt készítettük el akkor, emlékszem, próbálni is nehezen tudtuk, hiszen mindenki követte a híradásokat, konkrét lett a rossz, ami bejött a világba, számszerűsítve mindent, a betegeket, a halottakat, és ez bizony rányomta a bélyegét a próbafolyamatra is.

 

– Félt a társulat?


– Nem feltétlenül, ahogy visszaemlékszem inkább mérhetetlen szomorúság fogott el mindenkit. Én dühös voltam a járványhelyzet kezelése miatt, ahogy világszerte kihasználják ezt. Sokkal szomorúbb és veszélyesebb helyzet született meg azzal, hogy polarizálódik a világ, nagyon fekete–fehér, bal–jobb lesz, eltávolodnak az emberek egymástól. Színházon belül egy ideje folyamatosan arról beszélünk, hogy mennyire látványosan lehetetlenednek el az emberi kapcsolatok, és ez most felgyorsult, az a fajta félelem látszik megvalósulni, ami foglalkoztatott minket korábban, és a jövő, amitől rettegtünk… legalábbis én személyesen. A kultúra háttérbe szorult, bár talán az egyik legalapvetőbb, ami az embert meghatározza. Épp akkor, amikor a legnagyobb szükség volna egyfajta összezárásra, széthúzás van. És itt jön be a színház szerepe, most lenne a legnagyobb szükség az általa nyújtott őszinteségre, és ezt vonják meg most az emberektől, ezt nem tudjuk nyújtani. Kicsit visszaköszön ez az új darabunkban, a Boldogtalanokban.

 

– Ön a rendezője a produkciónak. Ez ihlette a darab rendezését?

 

– Nem feltétlenül mondhatjuk ezt, de benne van az elmúlt időszak, bár indirekt módon. Novemberben kezdődött a próbafolyamat, aztán kiestem én, majd egy másik kolléganő lett beteg, nem is volt előre kitűzve a bemutató dátuma. Januárban bemutatjuk, ha nem lesz senki beteg. Reménykedünk, hogy nem fog senki megbetegedni a bemutatóig, mert ez benne van a pakliban.

 

– Rugalmasan kezelte a színház ezt az időszakot, a szabályozásokat, tiltásokat. Mennyit, hogyan lehetett játszani, hogyan lehetett dolgozni?

 

– Keveset, nagyon keveset tudtunk játszani, 50-60 előadás volt, kevesebb mint fele a szokottnak. De történtek jó dolgok, a világ le is lassult kicsit, sok mindenre volt idő, amire máskor nem. Sok mindent meg tudtunk újítani, a színpadot, a stúdiótermet, a műszaki részleget, a folyosókat, és az irodák végre foglalkozhattak az archívummal. Pályáztunk egy komoly színházi archívum létrehozására digitális formában, ami bárki által visszakereshető. Szabadtéri színpadot állítottunk fel, ezen tavasztól ismét tervezünk játszani. Próbálkoztunk új, izgalmas dolgokkal, online és élő előadás-közvetítésekkel, podcast-csatornával, ezeknek sikerük volt. Kamerákat és videovágót vásároltunk, ezekkel közvetítettük az élőben játszott előadást. A kollégák, bár nem a szakmájuk, megtanulták a kamerákat kezelni, azért, hogy akármikor tudják ezeket használni, így ezután nem kell külsősöket bevonni. Nagyon sok apró sikerünk volt, ami továbbvitt minket, sikerült megtartani öt bemutatót, jó és értékes előadásokat hoztunk létre, nagyon örülök nekik.

 

– Anyagi szempontból mekkora gondot jelentett a jegyeladásból származó bevétel csökkenése?

 

– Nagyon nagy bevételkiesés volt, megviselt minket. Elsősorban azért, mert a város a béreket és a ház fenntartásának felét vállalta, a többit saját bevételeinkből teremtettük elő. De még nem zárták el a fűtést, nem kapcsolták le az áramot, a vizet se kellett elzárni, és előadásokat is tervezhetünk. Spóroltunk, ahol lehetett.

 

– Idénre mit tervez a színház?

 

– Nagyon sok forgatókönyv van előttünk, eddig is így dolgoztunk. Ugyanígy rugalmasan tervezünk idénre is, a bemutatók, előadások időpontját a szokottnál kicsit később jelentjük be. Remélem, egyensúlyba kerülünk lassan, mindenképp megmaradnak az online tevékenységeink, de a színház visszakerül élőben a színpadra.

 

– Időszerű ebben az évben a Nemzetiségi Színházi Kollokvium újabb kiadása is…

 

– Igen, októberre tervezzük, sőt a második FiguraFesztre, a mini­évadunkra is sor kellene kerüljön idén. Számolunk ezekkel, kutatjuk a forrásokat hozzájuk. De lehet, hogy nem a tervezett időszakban, lehet, hogy nem élőben tudjuk megszervezni. Sok még a kérdőjel.


Kapcsolódó cikkek:

14,357RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb