Rohanás…

71

Felkelünk. Gyorsan elkészülünk, megisszuk a reggeli kávét és közben már nézzük, hogy milyen teendők várnak ma ránk. Kilépünk az ajtón, valami hiányérzetünk van, valami elmaradt… a reggeli. Most már nincs lehetőségünk az elkészítésére, rohanunk, mert eltöltöttük az időt és mindjárt lekéssük a buszt. Felülünk rá és elgondolkodunk azon, hogy a tegnap nem volt időnk rendesen elvégezni a munkánkat, de nem baj, a lényeg, hogy valamennyire is, de elkészültünk vele. Megáll a busz. Mi leszállunk. Rohanunk, mert pár perc, és bent kell lennünk a munkahelyünkön, ahol már várnak ránk. Beérünk, rengeteg munka vár feldolgozásra. Fél ötkor vagy hatkor végzünk, de már rohanunk is tovább, hogy elérjük az utolsó járatot, amivel haza tudunk menni. Amint sikeresen felszálltunk a buszra, végre van pár magunkba fordulós percünk, hogy rájöjjünk még mennyi teendőnk van aznap. Megáll a busz, leszállunk, és ismét csak rohanunk, mert mindjárt bezárnak az üzletek. Bevásárolunk. Veszünk néhány zöldséget meg gyümölcsöt, mert egészségesen akarunk élni. Rájövünk, hogy ma még nem is ettünk semmit. Hazaérünk, megfőzzük a vacsorát. Elfogyasztjuk a családdal. Átnézzük a másnapi teendőink listáját, és megdöbbenésünkre már fél tizenegy van, amikor sikerül mindent befejeznünk. Lezuhanyzunk. Lefekszünk. Másnap mindezt kezdjük elölről, mindennap ugyanabban a mókuskerékben forgunk.
Az ember néha észre sem veszi, hogy mennyire rohan, hogy az életünk csak folytonos aggodalmaskodásból, sietségből és stresszből áll. Felgyorsult a világ, és vele az ember is. Ám egy megtévedt pillanatban azon kapjuk magunkat, hogy felsóhajtunk: Már megint nem volt időm semmire!
A sors fintora, hogy most, amikor megkaptuk a várva várt szabadidőt, nem tudunk nyugton maradni, azt érezzük, hogy mennünk kell. De nem! Ebben a helyzetben pontosan azt kell tennünk, amire titkon mindig is vágytunk. Leülni a tévé elé, nyugisan megnézni egy jó kis filmet, vagy elővenni azt a könyvet, amire azt mondtuk: majd ha lesz időm, elolvasom. Feleleveníteni a régi francia nyelvleckéket, tanulni néhány új dolgot, megfesteni azt a tájképet, aminek már nagyon régen nekifogtál. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség bújt meg ezalatt a sok, ránk zúdult, otthonainkban töltendő napok mögött. Az ember újra átélheti, hogy mennyire értékes a család, minden velük töltött perc ajándék, rájön, hogy mennyire jók a közös römipartik, és hogy nincs is olyan sok J-betűs ország, mint ahogyan azt elgondoltuk.
Akárhogy is, de megkaptuk az időt, amire mindig is vágytunk. Hogy miként töltjük, az már rajtunk áll. Panaszkodhatunk a bezártság meg a stressz miatt, vagy kiélvezhetjük minden egyes percét, hiszen minden éremnek két oldala van, csak nem mindegy, hogy melyiket nézzük…

Kajcsa Réka

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.