Rock, csajok, satöbbi

43

2019-ben jelent meg Nick Horby Juliet Naked című regényének magyar fordítása, A meztelen Juliet, melyből 2018-ban film is készült. A film sikere, az online kritikák szerint nem vetekedik a regény sikerével, és a feliratkészítők sem sietnek azzal, hogy magyar fordítás készüljön hozzá. Emellett pedig máris csalódást kell okoznom: a regény azokat teszi meztelenné a szemünk előtt, akik annyira beleszerettek egy előadóba és annak zenéjébe, hogy képesek kockára tenni egy 15 éves kapcsolatot vagy legalább 3 házasságot.
Nick Hornby elsősorban a Pop, csajok, satöbbi című regényével lopta be magát az olvasók szívébe, filmben pedig John Cusack és Jack Black játéka tették híressé a produkciót. A regény főszereplője egy lemezboltban dolgozó zeneimádó volt, aki számára – kamaszkori udvarlásainak sikertelensége és ezek tanulságai mellett – fontossá válik, hogy a nőnek, akivel megismerkedik, milyen lemezek állnak a polcán, és hogyan viszonyul a zenéhez.
A meztelen Juliet című regényében szintén fontos szerepe van a zenének. Itt is adott egy főszereplő, Duncan, egy kisvárosi angoltanár, akinek egy életforma a rajongás. Ő a pásztora azoknak a rajongóknak, akik egy, a 80-as években alkotó és sikeressé vált zenészért bolondulnak. Értelmezik a dalszövegeit, a róla elterjedt pletykákat fejtegetik, főleg azt, hogy mi lehetett az a mozzanat, amely véget vetett a karrierjének. Csak annyit tudnak az egészről, hogy egy koncert közepén elment a vécére, majd azután többet nem is látták koncertezni. A rajongók elmennek erre a helyre, hogy átvegyék a hangulatot és megemlékezzenek. Sőt még ellátogatnka annak a fent említett Julietnek a lakásához, akibe annak idején az előadó beleszeretett, hogy kővel dobálják az ablakát, vagy olyan is van, aki tudván, hogy hol tartják a kulcsot, még a házába is bemegy, amíg nincs otthon, hogy többet megtudjon róla, annak ellenére, hogy a sztár számára csak egy múzsa volt, akivel nem sikerült hosszabb kapcsolatot teremtenie.
A rajongás felhőjén kívül rekedt két szereplő, maga Tucker Crowe, a 80-as évek rocksztárja, akinek sikere 3 családba és 5 gyerekbe került, sőt egy olyan lelki traumát jelent őket egy helyen látni, mint az infarktus. Tucker a rajongóitól távol él a harmadik volt feleségének udvarán egy házban, és ott neveli Jacksont, tizenéves fiát. A másik Annie, Duncan párja, akivel együtt élnek 15 éve, és a kapcsolatukból kifogyott a ragasztó. Ennek apropója, hogy a Juliet-album akusztikus változatáról, A meztelen Julietről kialakult különböző vélemény lesz az, ami megolvasztja ezt a kapcsolatot, és olyan véletlenek sorozatát zúdítja Annie Tucker sorsába, amelyek egy külső térben hagyják megnyilvánulni, megszólalni a szereplőinket, és olyan kulisszatitkokhoz juttatják Annie-t, amiről Duncan csak álmodna.
Horby egy olyan képet fest a rajongásról, ami az internet térhódítása hajnalán nagyon idilli, pontosan azért, mert manapság a rajongásból nem sokat lát az egyén, csak élőben közvetített koncerteken duhajkodó közönséget, a művész halála előtt tisztelgő vloggereket a YouTube-on vagy éppen hosszas kommenteket egy előadó Facebook- vagy Instagram-posztja alatt. Úgy érzem, hogy manapság nehéz rajongónak lenni, maradni. Az előadók a közösségi média által közelebb kerülnek a rajongóikhoz, így nemcsak a pozitív, dicsérő szavakkal, hanem a csalódást kifejező sorokkal is szembesülnek. Igyekeznek piacon maradni, néhol változtatni a stílusokon, vagy éppen a szokásos receptet követve. Már annyira felgyorsult a világ, akkora a kínálat zenekarok, zenei stílusok esetében, hogy nehéz egy zenekar mellett megmaradni. Vagy maga a rajongás sem tart hosszú távon, vagy éppen nem a zenekarok neve lesz fontos számunkra, nem hallgatunk végig albumokat, hanem inkább egy dalba szerelmesedünk bele, aminek nem érdekel a keletkezési története, hanem az, hogy valamilyen különleges receptnek köszönhetően feltölt és megbabonáz, majd pár hét múlva feledésbe merül, elvesz az ismeretlenben. Képzeletben állítsunk össze egy olyan listát, amin azok szerepelnek, amit az utóbbi 5 évben szeretettel pörgettünk, hallgattunk, énekeltünk egyedül vagy csoportosan? Sikerül legalább 6 dalt írni a listára, anélkül, hogy a YouTube-on megnézzük az előzményeket vagy emlékezetből rákeresnénk azokra a szavakra, amik eszünkbe jutnak róla? A hat mellé még próbáljunk megírni 3 olyan dalt, ami számunkra volt sláger, de a rádióban sosem hallottuk, hanem csak olyan alkalommal, amikor véletlenül klip nélkül feldobta a YouTube. Sikerül írni 3-at? Ha igen, akkor sikerült ragaszkodni olyan zenének nevezett zajokból építkező tartalomhoz, aminek lejárta után zavaró a csend. Érdekes, nemde?
Ha már a második ikszen is túl vagy, különbözik a zenei ízlésed a párodétól, kopogtak már át a szomszédok a hangos zene miatt, tudod kedvenc zenekarod dalszövegeit fejből, és hangszeres zenét is hallgatsz, vagy olyant, amelyikben szakaszos szövegeket énekelnek, és ha nem vagy megelégedve azzal, hogy kedvenc előadódat csakis a színpadon, pódiumon látod, hanem legurítanál vele egy sört, hogy megismerd bármely dal létrejöttének kulisszatitkát… Akkor ez a könyv neked íródott.

Jakacs Attila, másodéves, fordító–tolmács mesteris hallgató

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.