Rendelet rendelet hátán

Csík vármegye és az Összeomlás 4.

84

1918 decemberében Csík vármegyében is román katonai közigazgatás lépett érvénybe, amely mellett 1919 első felében a magyar polgári közigazgatás még hivatalban maradt. A katonai közigazgatás a megye területén több megszorító intézkedést vezetett be. E rendeletek többek között megtiltották az osztrák–magyar egyenruhák viselését, elrendelték a fegyverek és robbanó anyagok beszolgáltatását, szigorú büntetéseket állapítottak meg vagyon-megsemmisítési törekvések esetében és románellenes érzések kinyilvánításánál, és életbe léptették a cenzúrát, korlátozták a gyülekezési és mozgásszabadságot. A rendeleteket rendszerint falragaszokon is közzétették, és néhány plakát, illetve a rendeletek szövege a csíkszeredai levéltárban is megtalálható.

A cenzúra üres foltjai a Csíki Lapok 1919. január 19-i számában

A rendelkezések útja
Stroe Belloiu ezredes, a csíkszeredai katonai parancsnokság vezetője és Ioan G. Aramă állomásparancsnok a Csíki Lapok 1919. január 26-i számában arra hívta fel a figyelmet, hogy „rendeleteket csak a nagyszebeni román nemzeti tanács, vagy a nagyszebeni román katonai parancsnokság a helybeli katonai parancsnokság által van jogosítva kibocsátani”.
1919. február 21-én az I-ső Vadászezred elöljárósága, „Iliesz­ku ezredes” aláírásával az erdélyi csapatok parancsnokának, Traian Moșoiu tábornoknak tucatnyi rendeletét küldte át Csík vármegye főispánjának. Ezek a rendeletek részben korábban is ismertek voltak, de ezúttal az volt a kérés, hogy „sziveskedjék több példányokat nyomtatni és a megye előjáróságainak szétküldeni”. Ilieszku ezredes választ várt a főispántól arra vonatkozóan, „hogy milyen intézkedéseket és eljárást tett, hogy megismertesse a néppel a rendeleteket”. (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 1498/1919 iratcsomó)
Dr. Györgypál Domokos kormánybiztos az alispánhoz továbbította a kérést, az alispán viszont jelentette, hogy annak eleget nem tehet, „mert más hatóságok rendeleteinek sokszorosítására a háztartási alap fedezettel nem rendelkezik”. Ennek ellenére néhány nap múlva, március 13-án már arról számolt be, hogy a „2, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13 számu rendeleteket az 5 szolgabírónak és 2 polgármesternek közhirré tétel végett” kiadta. Ugyanakkor jelentette azt is, hogy „Csikvármegye lakosságának legkevesebb 95%-a magyar anyanyelvű, ki más nyelvet nem beszél és ezért a román nyelvű plakátoknak a sokszorosítása és kifüggesztése célszerűtlen volna”.
Hasonló módon juttatta el a következő rendeleteket is a kormánybiztosnak N. Iliescu különböző példányszámban, aki a maga során az alispáni hivatalhoz továbbította azokat. Ott valószínűleg Szász Lajos alispánhelyettes főjegyző válaszolt több ízben is hasonló módon, miszerint a sokszorosításra nem rendelkezik fedezettel a háztartási alap, de eljuttatta a szolgabíróknak és a két város polgármesterének közzététel végett.

Zárórától bezárásig
Azt, hogy melyik volt az 1-es számú rendelet, nem tudom pontosan. A Csíki Lapok első 1919-es lapszáma, amely január 12-én jelent meg, röviden a következőket foglalta össze: „A vármegye területén vendéglőkben, üzletekben vagy bármely más helyiségben szeszes italt kimérni tilos. Vendéklőkben és korcsmákban a záróra esti 9 órában állapíttatott meg. Este 9 óra után az utcákon csakis a román katonai parancsnokság által kiállított igazolványokkal lehet járni. Egy leu értéke két osztrák-magyar korona.”
A levéltári dokumentumok szerint a zárórára vonatkozó rendelet már 1918. december 21-én életbe lépett, de ezt nem minden elöljáróság fogadta el. Gyergyószentmiklós helyettes polgármestere (valószínűleg dr. Tódor Béláról van szó) 1919. január 25-i átiratában kifejtette, hogy „a népkormánynak a rendelkezése folytán a zárórára vonatkozó idő 11 órában van megállapítva s ennek megváltoztatására idegen katonai hatóságnak joga nem lévén, a rendelet végrehajtását – mint törvénybe ütközőt – nem teljesíthetem. Egyébiránt is a helybeli állomás parancsnokság respektálván a mi hatóságunk intézkedését, – a záróra megrövidítése tekintetésben külön rendelkezést nem kiván tenni már csak azért sem, mert a csíkszeredai parancsnokság hatásköre Gyergyószentmiklós város területére nem terjed ki.” (RNLHMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 669/1919 iratcsomó)
A csíkszeredai levéltárban az Alispáni iratok között a már említett 1498/1919 iratcsomó csaknem egy tucatnyi rendelet szövegének magyar nyelvű változatát tartalmazza.

Előírások magyar nyelven
Az erdélyi csapatok parancsnoka, Traian Moșoiu tábornok által kiadott 2. számú rendelet az egyenruha viselésére vonatkozott. Eszerint „Azok a román nemzetiségü tisztek és magasabb ranguak, akik a magyar hadseregben szolgáltak, viselhetik azt az egyenruhát tovább is, de román nemzeti szin szallagot ki kell tenniők. Ezek a tisztek személyazonossági igazolványt kell magukkal hordozniok és kérésre előmutatniok. A volt osztrák magyar katonaság tisztjei is kötelesek a nemzeti kokhárdát (bizonytalan olvasat – a szerkesztő a megjegyzése) viselni márc 1-ig még, azután pedig cívil ruhává formálni. Azok a tisztek, akik tehát ezt az egyenruhát viselik, kötelesek a román tiszteknek tisztelegni. Akik ezen rendeletet nem becsülik, 6 honapi fogház vagy 1000 lei pénzbirsággal büntettetik.”
A Kormányzótanács 3. számú rendelete a fegyverek letevésére vonatkozott. A rendelet értelmében „Semmiféle fegyvernemüt vagy municiot hordani vagy eldugni nem szabad. Akiknek van, kötelesek 48 orán belül a román parancsnokságnak átszolgáltatni. Akiknél pedig találunk, 10 évi fegyház és 10.000 lei pénzbirsággal lesznek megbüntetve.”
Az 5. számú rendelet kimondta, hogy „Aki anyagi vagy szellemi szempontból probál valakit fenyegetni vagy másnak a vagyonában kárt okozni, azért mert az hazafias, román érzelmű vagy pedig, azért mert valami összeköttetése volt ezekkel, 2 évi fegyház vagy 5000 lei pénzbirsággal lesznek megbüntetve.”
A 6. rendelet szerint minden írást, hirdetményt, könyvet, még a divatlapokat is „cenzura alatt kellett kibocsájtani”, és a „rendelet ellen vétőket 5 évi fogházzal és 20.000 lei pénzbírsággal sújthatták.” A cenzúra működése látványosan meghatározta a Csíki Lapokat is: az újság gyakran jelent meg üres foltokkal.
Moșoiu tábornok 7. rendelete a gyűlésekre vonatkozott és kimondta, hogy „szabad ég alatt gyűlést tartani nem szabad. Népgyülés is elvan tiltva, ha politikai dolgokról diskurálnak. Más gyűlesekért pedig engedélyt kell kérni. Az engedélyeket pedig három nappal előbb kell kérni.” A rendelet ellen vétőket egyévi fogházzal és 5000 lej büntetéssel fenyegették.
A 8. rendelet azokra a személyekre vonatkozott, akik a nem elfoglalt területekről jöttek. Eszerint „azon személyek, akik a nem elfoglalt területekről jöttek kötelesek a határnál az utazási engedélyüket elömutatni és bejelenteni a tartozkodási helyüket. A haza érkezés után 24 óra alatt a rendőrségen, azután pedig a parancsnokságnál bejelenteni, hogy mennyi ideig fog azon a helyen tartozkodni.”
A 9. rendelet értelmében „Aki erőszakkal probál az állami dolgokban vagy berendezéseibe kárt okozni az 10 évi fogházra és 50.000 lei pénzbirságra büntetik, emellett az elrongált tárgyat is megfizettetik. A törvénykezéseket pedig a hadosztály itélő birósága végzi.”
A 10. rendelet megtiltotta „az osztrák magyar vagy német katonaságtól származó minden anyag, autó-, állat, felszerelés és másnemű eszközöknek az elrejtését.”
A 11. rendelet kimondta, hogy „minden nemzetiségű tiszt és magasabb ranguak akik a magyar hadseregben szolgáltak és nem románok, kötelesek a tartozkodási helyükön maradniok. Akik pedig valami családi összeköttetésűk van itt az elfoglalt területen és más városban kell tartozkodnia a nem elfoglalt területen, azok itt is maradhatnak, ha engedélyt kaptak az erdélyi csapatok parancsnokától. Akiket a kémkedésben rajta csípnek vagy ha az egyesűlt román állam ellen mozgat vagy agitál az itélö biroság elé vezetik.”
A „kovártélyra” vonatkozott a 12. rendelet. Eszerint „lakást, fizetés nélkül is lehet követelni: a katonák számára, irodáknak, katonai szállitmányoknak, ugy mint az állatoknak és mindenféle katonai dolgoknak. A szállodásoknak kötelessége a parancsnokságnak 10%-át átadni. Az a szállodás aki nem adja át egészben vagy felében, a szobáit 6 honapi fogház meg 2000 lei pénzbüntetésre itélik.”
A Kormányzótanács 13. számú rendelete a korona értékét 0.50 baniban határozta meg.

Igazolvány igazolványa
Egy másik levéltári ügycsomó (RNLHMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 1259/1919 iratcsomó) a csíkszeredai helyőrség parancsnokának, Ressel ezredesnek az 1919. február 22-én iktatott 19. számú körrendeletét tartalmazza. Eszerint „A vármegye területén szekérrel és vonaton való utazásra a községi biró által kiállitott és az általa előirt igazolvány elégséges. A községi biró aláirására reá kell nyomni a község bélyegzőjét. Azon helyiségekben, ahol katonai parancsnokság van, igazolványt csak a helyőrség parancsnok adhat.”
Ugyanez a rendelet kimondta, hogy egyik vármegyéből a másikba való utazás csak a főispán által kiállított igazolvánnyal lehetséges, és az igazolványt láttamoztatni kell a katonai állomásparancsnokkal. Erdély határain kívül pedig csak az erdélyi román hadsereg főparancsnoksága által kiállított igazolvánnyal lehet utazni „veszett kutya harapás” vagy „sulyos és sürgős esetekben betegség” miatt.
A helyi sajtóban, summázva, a Kormányzótanács által kiadott rendeleteknek csak egy része jelent meg.

Daczó Katalin

Kéthetente megjelenő sorozatunkban az impériumváltás (1918–1920) időszakát mutatjuk be interjúk, levéltári dokumentumok, emberi történetek tükrében. Ezúttal a román katonai parancsnokság és a Kormányzótanács rendeletei állnak a középpontban.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.