Régen a besorozott legények, ma a tizennyolc évesek őrzik a sírt

54

Húsvétkor székely ruhába öltözött, lábukon kifényesített fekete csizmát viselő legények őrzik a római katolikus templomokban, általában a bal oldali mellékoltárnál felállított jelképes szent sírt. A szentsírállítás Pozsony Ferenc néprajzkutató szerint a XVII–XVIII. században elterjedt volt az erdélyi közösségekben, feltehetően azonban a magyar nyelvterületen már ezt megelőzően hagyománya volt a szent sírok őrzésének. Pál Bíborka összeállításában feltérképezte, hogy a Pozsony Ferenc által korábban feljegyzett csíki, gyergyói és udvarhelyi települések közül még hol tartják a szent sír őrzésének szokását.

Csíkszentdomokoson Jézus sírját a katonaságtól leszerelt legények folyamatosan őrzik nagypéntektől nagyszombatig, a feltámadási körmenetig. A sírnál egyszerre két őr áll. Viseletük a hagyományos helybeli székely viselet ünnepi változata. Az őrök felváltását egy felvezető végzi el. A váltás bonyolult mozgásokkal történik, ezért rendszerint két héttel előtte megkezdik a begyakorlást – írja Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi professzor 1995-ben a Néprajzi Társaság Évkönyvében közzétett tanulmányában. A csíki falvak közül pedig több mint tíz évvel ezelőtt a csíkszentdomokosi közösség őrizte és gyakorolta a legarchaikusabb formában a szentsírállítás és -őrzés hagyományát, ezért elsőként a település jelenlegi plébánosát kerestük meg.
– A szent sír őrzésére önkéntesen jelentkeznek a fiatalok, régen a katonaérett fiúk végezték ezt a feladatot, manapság a tizennyolc évesek vállalják. Tavaly sajnos nem volt jelentkező, idén viszont úgy tűnik, ismét lesz sírőrzés, így tovább él a hagyomány – tudtuk meg Csiby László plébánostól.
A csíkszentdomokosi katolikus templomban a régi szokás szerint a bal oldali mellékoltár asztala alatt rendezik be a szent sírt, az oltár környékét fehér színű leplekkel borítják be és edényekben elhelyezett búzahajtásokkal ékesítik azt fel.
– A fiúk fából készült lándzsákkal felszerelkezve, félóránként váltják egymást, egyszerre két katona vigyázza Krisztus sírját – részletezte a plébános.
Ugyancsak őrzik a régi szokást a csík­szentimrei, csíkrákosi és csíkszentkirályi egyházközségekben is, vannak plébánosok, akik néhány részletében megváltoztatták a hagyományt, a legtöbb faluban azonban a helyi fiatalok közösségétől függ, hogy vállalják a szent sír őrzését vagy nem.
– Várjuk a fiatalok jelentkezését, ők szokták ezt megszervezni. Idén egyelőre még senki nem jelezte, hogy jönne – mondta megkeresésünkre a csíkszentimrei plébános.
Pozsony Ferenc feljegyzései szerint a faluban a besorozott fiúk őrizték a szent sírt, vezetőjük katonaviselt legény volt. Váltás közben nagyon hangosan mozogtak a legények és a több csíki településhez viszonyítva jóval gyorsabban és fürgébben cserélték az őröket.
Csíkrákoson a fiatalok nagycsütörtök estétől nagyszombatig teljesítenek szolgálatot, Búzás Árpád plébános szerint régen még éjszaka is őrizték a sírt, ma már csak a szentségimádás és szertartások alatt, illetve a feltámadás napján reggel 6-tól este 10-ig.
– Változnak az idők, a mai fiatalok már nem olyan fegyelmezettek, mint annak idején, ezért az éjszakai őrséget megszüntettük – tudtuk meg a plébánostól.
Pozsony Ferenc az eddig említett falvak mellett Csíkszenttamás, Madéfalva és Csíkszentkirály községekről jegyezte még fel, hogy tartják a szent sír őrzésének hagyományát.
Csíkszentkirályon a jelenlegi plébános nagyszombaton engedélyezi a sírőrzést, azok, akik részt vesznek a szolgálatban, előtte bűnbánatot tartanak, jelen vannak a húsvéti körmenetben és pünkösdkor a csíksomlyói zarándoklaton is ők viszik a kereszteket.
– Nekünk Jézust nem kell őriznünk a jelképes szobor formájában. A lelkünkben a szívünkben kell megtartanunk őt – válaszolta Csató Béla plébános, amikor arról kérdeztük, miért csökkentették egynaposra a régi szokást.
Madéfalván, Bartalus Zoltán Jakab plébános szerint már évek óta nem él a hagyomány, a szenttamási plébánost pedig nem sikerült elérnünk.
A néprajzkutató Pozsony Ferenc szerint a ma is élő húsvéti szentsírállítás és -őrzés valójában a középkori misztériumjátékok máig fennmaradt, széttöredezett elemei. „A XV. századból vannak olyan adatok, amelyek azt jelzik, hogy a szent sírok őrzésével a káptalani iskolák növendékeit bízták meg. A XIX. század második felében a városi templomokban a katonaság szolgáltatta az őrséget, más városi és falusi közösségekben pedig jámbor társulatok látták el ezt a feladatot.”
Az egyetemi tanár szerint a Gyergyói-medencében Gyergyószentmiklóson, Gyer­gyó­alfaluban és Gyergyóújfaluban őr­zik a szentsír állításának és őrzésének a szokását, Alfaluban önkéntes tűzoltók állnak őrt a sírnál.
– Az önkéntes tűzoltók rézcsákót és népviseletet viselnek, nagypénteken a mise után kezdik őrizni a sírt. Egyszerre négy katona áll őrt – ismertette a forgatókönyvet Adorján Imre plébános.
Sikerült elérnünk a gyergyószentmiklósi Szent Mikós Plébániát is, ahol idén több mint tizenöt fiatal vállalta, hogy őrzi a Szűzanya oltáránál felállított szent sírt.
Az udvarhelyszéki települések közül Pozsony Ferenc szerint Farkaslakán, Korondon és Székelyszentléleken élt ez a hagyomány, Farkaslakán például egészen 1967-ig biztosan volt szentsírőrzés, ezt követően azonban feledésbe merült a hagyomány, akárcsak Székelyszentléleken.
Érdekes azonban, hogy az elmúlt években más falvakban is hagyománya lett ennek, amelyeket nem említ tanulmányában Pozsony Ferenc. Gyakorolják a szokást Csíkcsicsóban, ahol a helyi cserkészcsapat tagjai nagycsütörtökön vállalják a sír őrzését, Lövétén pedig nagypéntektől a feltámadási körmenetig székely ruhába öltözött fiatalok váltják egymást a szent sírnál.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.