Reáljövedelmek ellentmondásos alakulása

A vásárlóerőről – kié gyengült, kié izmosodott

104

Az utóbbi időben gyakran és sokat lehetett hallani arról, hogy országos viszonylatban növekedett az átlagos bruttó, illetve nettó bér, valamint a nyugdíjak átlaga is. Ez vitathatatlan mindenekelőtt a közszférai intézményrendszer, s azon belül kiváltképpen egyes személyzeti kategóriákat illetően, valamint a nyugdíjpont értékének január 1-jén bekövetkezett megemelése nyomán. Esetenként ez a tendencia a januártól eltelt hónapok során ugyancsak felerősödött. Ugyanakkor azonban ira­mosan emelkedni kezdett az infláció is, ami úgymond megvámolta, illetve megemésztette – legalábbis részben – a bérnövekedéseket.

Nem sokkal az új közszférai egységes bérezési ke­ret­törvény hatályba lépése után megszületett ama 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet is, amely értelmében 2018. január 1-jétől a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulások áthelyeződtek a munkáltatókra. E törvényes előírás gyakorlatba ültetésének megvolt a maga következménye: egyrészt gyakorlatilag semlegesítődött a közszférai egységes bérezési kerettörvénynek ama előírása, miszerint január 1-jétől 25%-kal megemelkednek a bruttó bérek szintjei, másrészt pedig arra kötelezték a munkáltatókat, hogy kezdeményezzék a kollektív munkaszerződések újratárgyalását a bruttó bérek szintjeinek megemelése érdekében. Az erre vonatkozó jogszabályozás sok esetben elégedetlenséget, illetve fenntartásokat váltott ki, s nem mindenütt sikerült a szóban forgó előírásnak érvényt szerezni. Így a munkaügyi minisztériumtól származó hivatalos értesülések szerint a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet hatályba lépésének időpontjától számított öt hónap során csak a munkaszerződések 20%-ának a módosítására került sor. Ez pedig azt jelenti, hogy minden tíz munkaadó közül csak kettő módosította meg ténylegesen az alkalmazottaival megkötött szerződéseket, olyan értelemben, hogy sor kerülhessen a társadalombiztosítási hozzájárulások jelentett többlet amolyan fedezésére. A dolgok ilyenszerű alakulása okán egy tanulmány szerint a múlt esztendő első évnegyedéhez viszonyítva a privát szektorban a bérek 13%-kal csökkentek, de annak ellentételezése érdekében a különböző prémiumokra és béren kívüli juttatásokra fordított pénzalapok a szóban forgó szektorban körülbelül 60%-kal emelkedtek meg. Egyes elemzők szerint azért folyamodtak ehhez az eljáráshoz a munkáltatók, mert a sürgősségi kormányrendelet törvény általi szentesítésével a kormánykoalíció, illetve a honatyák mindmáig késlekedtek, s ez az előbbiek körében bizonytalanságot, tanácstalanságot váltott ki, arról nem is beszélve, hogy a parlamenti ellenzéki pártok részéről olyan értesüléseket szivárogtattak ki, miszerint a majdani törvényt megtámadnák az alkotmánybíróságnál. Visszatérve a privát szektorban bekövetkezett, már említett bérzsugorodásra, arra a következtetésre juthatunk, hogy a magánkézben lévő cégek túlnyomó többségénél a bérek mint olyanok ugyan csökkentek, de azt kompenzálták, legalábbis időlegesen a béren kívüli juttatások. Ha számolunk ez utóbbiakkal, akkor azt is mondhatnánk, hogy a jövedelmeik vásárlóereje kevésbé csökkent. Igen ám, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy időközben egy nemkívánatos pályára állt az infláció…

Az infláció „ára”
Induljunk ki abból, hogy a 2016-os esztendőben az országos átlagos nettó bér értékszintje 2050 lej volt, s az a múlt esztendőben 16%-kal gyarapodott, elérve a 2300 lej/hónapot. Ennek a viszonylag jelentős bérnövekedésnek megvolt a maga szerepe a vásárlóerő növekedésében, a fogyasztások, illetve a kereskedelmi szektor üzleti forgalmának bővülésében, ilyenképpen pedig ez utóbbi a 2007–2008-as időszaki csúcsra emelkedett vissza. Persze, ezeknek az átlagoknak a hátterében ott áll egy nagy szórásmező, mert a különböző szektorokban, illetve személyzeti kategóriákban távolról sem egyforma arányú volt a bérek növekedése, s az, amire már utaltunk, főleg a közszférai intézményrendszerben éreztette hatását. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a múlt esztendőben az inflációs ráta 1,3%-os volt, s annak következtében a reál bér átlagos növekedése valahol 15% körül állapodott meg. Az idei esztendő elmúlt négy hónapja során az infláció 5%-os volt, az országos havi átlagos nettó bér pedig 2550 lej. Ez 2017 azonos időszakához viszonyítva 11%-os bővülést jelent, de tekintettel az infláció már említett szintjére, a reál bér átlaga esetében legjobb esetben is csak 6%-os gyarapodásról beszélhetünk. Mindez olyan körülmények között, amikor is – amint már arra utaltunk – a múlt esztendőben még arról lehetett tudni, hogy a közszférában 25%-os béremelésre kerül sor, amit viszont „elvitt” a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulások átruházása az alkalmazottakra. Ugyanakkor azonban valóban voltak olyan személyzeti kategóriák, mindenekelőtt az egészségügyi szektorban, amelyek esetében viszonylag jelentős arányú bővülés következett be a nettó bér tekintetében is, ami mindenképp éreztette hatását vásárlóerejük izmosodásában is. A hivatalos statisztikákból egyszersmind az is kiolvasható, hogy a privát szektorban és egyes közszférai intézményekben a reál jövedelmek csak elenyésző arányban növekedtek, sőt esetenként azok zsugorodtak is. Egy tanulmány szerint például országos viszonylatban a privát szektorban a nettó bér átlaga 2-3%-kal növekedhetett, annak egyes szegmenseiben az stagnált, de voltak olyan magáncégek is, amelyek esetében az éppenséggel csökkent, s ugyanakkor létszámcsökkentésre is sor került.

Takaréklángon a nyugdíj
A hivatalos statisztika szerint a múlt esztendő decemberében az átlagnyugdíj értéke 1071 lej volt, ez esztendő áprilisában pedig 1072 lej. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az nem növekedett, de ugyanakkor a szóban forgó időszakban az inflációs ráta 1,9%-os volt. Ilyen körülmények között a virtuális számítások szerint áprilisban az átlagnyugdíj értékszintje legalább 1091 lej kellett volna, hogy legyen. Ez nem így történt, ilyenképpen pedig a múlt esztendei nyugdíjemelést elmarta az idei infláció. Igaz, hogy július 1-jétől megemelkedik majd a nyugdíjpont értéke, legalábbis ezt határozottan állítják – összhangban a kormányprogram és a hatályos jogszabályok előírásaival – a kormányzati illetékesek. Ennek ugyan lehet örvendeni, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az a majdani emelés nem pótolhatja azt, ami elveszett az elmúlt hónapok során.

Lesznek nyertesek is
A társadalombiztosítási hozzájárulási fizetési kötelezettségek átruházásának, valamint a jövedelmi adónak 16%-ról 10%-ra való mérsékelésének meglesznek a maguk nyertesei is, azaz lesznek olyan személyzeti kategóriák, amelyek esetében ugyancsak jelentős mértékben megnövekedhetnek a nettó jövedelmek. Az Adótörvénykönyvnek a vonatkozó előírásai módosítása nyomán körülbelül 350 000 olyan személy, aki szabadfoglalkozású tevékenységeket űz, számíthat nettó jövedelmeinek megemelkedésére. Igen, mert a január 1-jétől hatályos jogszabályok értelmében – függetlenül az általuk realizált bruttó jövedelem értékszintjétől – a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulási fizetési kötelezettségek megállapítása tekintetében választhatják kiszámítási alapnak az országos minimál bruttó bért. Ugyanakkor a jövedelmi adó csak 10%-os lesz. Ez országos szinten a szóban forgó személyzeti kategóriák (ügyvédek, közjegyzők, magán orvosi rendelők adótanácsadók stb. esetében mintegy 150 millió lejes „megtakarítást”, illetve pluszt jelenthet). Ez mindenképpen anyagi szempontból előnyös lehet számunkra, de számolniuk kell azzal is, hogy a jövőre nézve a dolgok esetleg másként festhetnek: amennyiben a társadalombiztosítási egyéni hozzájárulás kvantuma a minimálbér szintjén állapítódik meg, akkor majdan kisebb nyugdíjra is tarthatnak igényt…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.