Rámegy az életminőség

Mindenki másképp csinálja

57

A kormányfő hétfő esti expozéjából kiérződnek a bizakodás, az optimizmus és nem utolsósorban a megelégedés jelei is. Nem így viszont annak a tanulmánynak a szövegéből, amelynek szerzői a Román Akadémia kötelékeibe tartozó Életminőség Kutatóintézet (ICCV) kutatói voltak, szám szerint 6 szociológus. A pandémiával kapcsolatos gazdasági-társadalmi fejleményeket számba vevő jelentésben megtalálhatók bizonyos konkrét javaslatok a jövőre nézve is, olyanok, amelyek nemigen „passzolnak” a kormányfői elképzelésekkel.

A szerzők szerint Románia jelenleg két párhuzamos krízissel szembesül, az egyik az egészségügyi, a másik a gazdasági. Az előbbi azon nyomban éreztette és érezteti hatásait (a szóban forgó tanulmányt egyébként április 25-én keltezték), az utóbbi viszont csak mostanság és annak hatásai rövid és középtávon lesznek „húsba vágók”, azoknak meglévén a társadalmi implikációi is. A jelentést összeállító kutatók szerint az életminőség romlása főleg az egészségügyi krízis múltával vagy annak tompulását követően lesz kitapintható. Az év elején egy kényes kontextussal szembesültünk, most pedig olyan „nadrágszíj-megszorítások” elé nézünk, amelyekre a politikusoknak, a politikának kell választ adnia. Ebben a kontextusban a tanulmány szerzői utalnak a megelőző gazdasági és társadalmi krízisek „leckéire” is, nevezetesen arra, hogy a béreknek és a nyugdíjaknak a vásárlóereje „helyreállítása” legalább 5 esztendőt vett igénybe. Mi történik most? Az alkalmazottak igen jelentős hányada (abszolút számban kifejezve több mint 1,2 millió személy) április végéig, azaz mintegy 6 hétig a kényszerszabadságolás miatt elesett az alapbére egy részétől, több mint 300 000-en pedig munkaszerződésük felbontása okán csak munkanélküli segélyben részesülnek. Továbbá bizonytalanná vált, legalábbis kereseti lehetőség szempontjából annak a közel 1,3 millió román állampolgárnak a sorsa, akik az Európát sújtó járvány miatt hazatérésre kényszerültek. Ha csak ezeket a kategóriákat említjük, akkor is több mint 2,5 millió olyan állampolgár van, akiknek nemigen lesz módjuk, legalábbis rövid időn belül nem az elmúlt 2 hónap, illetve május (s az azt követő hónapok) során elkönyvelt, elkönyvelendő jövedelemkiesés bepótlására. Arról nem is beszélve, hogy hasonló sorsra juthatnak e hónap folyamán mások is, azaz elbocsátásra vagy jövedelmük zsugorodására. Ugyanakkor okkal lehet számítani bizonyos áremelkedésekre, például egyes szolgáltatások esetében a védőfelszerelések, az óvintézkedések jelentette kiadások vagy az aszály okozta terménycsökkenések okán. Mindezt pedig nem tudja (felejtetni) az a beruházási program, amelyről a kormány beszél, és nemigen lehet számítani a lakossági fogyasztás bővülésére sem.

Konkrét javaslatok
A tanulmányt kidolgozó szociológusok szerint indokolt lenne néhány konkrét intézkedés foganatosítása. Néhányat ők maguk is megfogalmaztak: a munkanélküliségi illetmény megemelése havi 1000 lejre (a nettó minimálbér 75%-a) az elkövetkező 3-6 hónapban; a munkanélküliségi hozzájárulás visszavezetése; a közegészségügyi rendszerhez való hozzáférés általánossá tétele; az egészségbiztosítási társadalmi egyéni hozzájárulás fizetési kötelezettség visszavezetése mindazon nyugdíjasok esetében, akik havi nyugdíjának kvantuma meghaladja a 3200 lejt. A szociális gondozás terén indokoltnak vélik a szociális segély oly módon történő megemelését, hogy a havi garantált minimális jövedelem elérje az 1000 lejt, ezt ideiglenesen az elkövetkező 3 hónap viszonylatában. Ugyancsak 3 hónapos távlatban megemelnék a polgármesteri hivatalok rendelkezésére álló sürgősségi segélyalapot az állami költségvetésből történő pótlólagos átutalás révén. Ugyanakkor szerintük a BEI, a BERD, BIRD mellett sürgősen meg kellene kezdeni a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal is (FMI), valamint tanulmányozni kellene az úgynevezett szolidaritási adó bevezetésének a lehetőségét, illetve a módozatait is. Továbbá indokoltnak tartják a múlt esztendőben elfogadott új köznyugdíjtörvény hatályba léptetésének az elnapolását vagy annak hatályon kívül helyezését, a nyugdíjpont értékét pedig csak inflációarányosan emelnék meg, s hasonlóképpen járnának el a közszférai bérek tekintetében is.

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.