Punga

573

Különösebben nem kell magyarázni Székelyföldön e szó jelentését. Vélhetően onnan az elnevezés, hogy annak idején, amikor városra szakadt atyánkfiai hazahozták az első műanyag tasakokat, akkor történt meg a szókölcsönzés. Kaptunk is érte a nyelvvédőktől és a kádári magyaroktól. Olyan volt, mint a majó. Nem értették, csúfoltak érte fene nagy nyelvőrségükben, amikor jövögettek felénk kétütemű Wartburgokon, Trabantokon, meg ezerkettes Zsigulikon, s keresték, feszt kérdezték, hogy merre van a centrum. Szóval – minekutána megtelt az Európai Unió mocsokkal, s legnagyobbrészt műanyag szatyrok maradványaival –, úgy látszik, hogy a pungának befellegzett. Állítólag a fületlennek csak. Hogy a fülesnek miért bocsátanak meg, azt nem pontosan értem. Egyébként túlzásba visszük a csomagolást. Emlékszem, hogy anno, a létezett szocializmus idején, a kenyeret csak úgy a kezünkbe nyomták. Jobb helyeken – esetleg – tenyérnyi papírdarabot téptek, s azt meghajtva adták kezünkbe a háromhatvanas félbarna felét. Ahogy romlott a rendszer, úgy csökkent a csomagolóanyag. Nyolcvankilenc végére már nem vacakoltak, s ha vettünk valamit, azt gyorsan besuvasztottuk egy-egy kockás vászonszatyorba, amelynek falán nem lehetett átlátni.
A múltkor bementem egy Bukarest melletti kisboltba ezt-azt venni, kiflit, zöldséget, gyümölcsöt, felvágottat, sajtot – uzsonnázni szerettünk volna –, s a derék kiszolgáló nagyon előzékenyen, nagyon akkurátusan mindent fehér papírba tekert, és minden kis csomagot belecsúsztatott egy-egy műanyag tasakba, s a sok kis pungát egy nagyobb fülesbe. Szabadkoztam volna, de ettől függetlenül, vagy ennek ellenére is igencsak megadta a módját. Amikor megnéztem a pénztárjegyet, bizony, ezt-azt még felszámolt csomagolóanyag-tétel gyanánt a kasszagép. Mert zsebre megy ez is. Sok kis összeg, ami elillan, s aztán mocsokká válik, még akkor is, ha öntudatom nem szelektív, nem küszöböli ki a tudatos szemetelést a különböző színű és rendeltetésű kukákba.
Európa most ébredt fel, miután megtelt hulladékkal. Európa polgára nem szobatiszta. Európa polgárának hatalmas az ökológiai lábnyoma. Látom polgártársaimat, hogy mindannyian kis kosárkákba gyűjtik majd a szupermarketek polcairól a portékát. Szép új világ jön. De mi lesz a sok eldobható pelenkával, amelyet kiskorunktól fogva szenilitásunk idejéig láthatatlanul viselünk mint civilizációs ártalmat?

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.