péntek, november 27, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Pü-pü, nem járja!

Ön mit kapott karácsonyra a szeretteitől? Könyvet? Háztartási eszközt? Társasjátékot? Kozmetikumot? Esetleg egyetlen tárgy sem volt a fa alatt, hanem mindössze a meghittség s a sokat emlegetett szeretet a családban? És a munkaadójától? Ajándékcsomagot? Ajándékutalványt? Bónuszt? Prémiumot? A cég logójával ellátott határidőnaplót, kulcstartót, sapkát? És mit szólna hozzá, ha januárban azzal szembesítették volna, hogy az ajándék (legyen az bármi a fent felsoroltak közül vagy más) igazából nem is jár önnek, mert a közszférában dolgozik, s mint ilyet, tessék visszaadni… Pedig így jártak a szentimrei polgármesteri hivatal alkalmazottai. Az ő esetükben a prefektúra ejnye-bejnyézett, s kilátásba helyezte a karácsonyi ajándékról szóló határozat megtámadását a közigazgatási bíróságon. Az önkormányzati testület pedig a pereskedés helyett a békés utat választotta: visszavonta a határozatot, és kilátásba helyezte a kiosztott ajándék visszaszerzését.
Én még emlékszem gyermekkoromból azokra az ajándékcsomagokra, amelyekkel szüleim érkeztek haza mikuláskor, karácsony előtt, általában volt benne szerencsés esetben ép narancs, rosszabb esetben fagyott vagy már romlott, csokimikulás, pufarin, minden olyasmi, aminek örül egy olyan gyermek, aki, ha keveset is, de még érte a kommunizmusbeli üres polcok világát. Nem voltak nagy dolgok, de így visszagondolva mégiscsak egy apró jele volt annak a cég és a vezetőség részéről, hogy megbecsülik az alkalmazottat, aki egész évben értük (s nyilván pénzért) dolgozott, sokszor háttérbe szorítva a családot. És igencsak elkeseredtem volna, ha vízkereszt után visszakérik a még meg nem evett, hanem gondosan őrizgetett csokoládét, cukorkát. Jobb lett volna, ha nem is adják – fogalmazódik meg bennem, hiszen a visszaszolgáltatás és az ebből fakadó csalódás sokkalta keserűbb, mint a megkapáskor érzett öröm.
Természetes, hogy a közpénzek elköltését szigorúan kell szabályozni, hiszen ha mindenki következmények nélkül hozzáférne, s kedve szerint osztogatna, gyorsan kiürülne a nagy húsosfazék, s előfordulhatna, hogy nem oda kerül az összeg, ahol a legnagyobb szükség van rá. Azonban akik létrehozták ezeket a jogszabályokat, lehet nem hallottak azokról a nemzetközi kutatásokról, amelyek kimutatták, hogy azok a cégek, akik jutalmazási és ösztönzési programokkal rendelkeznek, akár 20%-kal is növelhetik az üzleti eredményeiket, és dolgozóik teljesítménye 50%-kal magasabb lehet, mint az átgondolt jutalmazási rendszer nélkül működő vállalatoknál, például az olyan kis cégeknél, ahol a jutalom nincs beépítve a bérezésbe, hanem általában egy személy döntésétől függően, ad-hoc jelleggel adnak jutalmat.
Vagyis a jutalom nemcsak az alkalmazottaknak előnyös, hanem a munkaadónak is, hiszen az elismerés olyan plusz érzelmi töltetet adhat az ott dolgozónak, ami maradandó emlékké válva hosszú távon is motivációs hatással bírhat. Most ezt játszották el, s talán vették el mindenki kedvét a közszférától, ahol bár jutna, de nem jár…

Háromszéki Eszter

Előző cikkPapírforma
Következő cikkSzázezrek tiltakozása

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb