Pottyantós a sztrádán

219

Tavaly év végén megnyitották az észak-erdélyi autópálya újabb 13,7 km-es szakaszát, ezzel a Bukarest–Nagyszántó közötti 588 km-ből kész is lett 137 km, tehát, ha a 2004-es munkakezdetet figyelembe vesszük, 10 km/éves átlaggal bátran lehet számolni. Ha ezt a „száguldó” ütemet tartani tudjuk, laza számításaim szerint csekély 45 év múlva autópályán száguldhatunk a fővárostól Brassón, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Zilahon és Nagyváradon át a magyar határig. De nem kívánok most a honi sztrádaépítés ütemére, korrupciógyanús ügyleteire, politikai játszmáira s mit tudom én milyen vetületeire kitérni, csak eljátszadozom a gondolattal, mennyit fejlődhet ennyi idő alatt a világ…. Persze, nehéz előrevetíteni, mert nem igazán tudom elképzelni, milyen autók fognak ezen a sztrádán 45 év múlva száguldozni, vagy nem tudhatom, nem tér-e vissza, netán üzemanyaghiány miatt, a lómeghajtású szekerek divatja, s kell majd a szuper pályát ganyélé-levezető árkokkal kiegészíteni. Azt viszont tudjuk, hogy 45 évvel ezelőtt, 1974-ben egészen más világ volt: elődeink gyárakban vagy termelőszövetkezetekben dolgoztak, hosszas feliratkozási időt követően vásárolhattak Daciát, és a telefont sem kötötték be egyik napról a másikra. A falusi házakba akkoriban kezdték bevezetni a vizet, emésztőgödröket ásva a hátsó udvarokra, s különböző tartályokban, fával meleg vizet is előállítottak, de pottyantani még előszeretettel használták az udvari árnyékszéket. Ma már az udvarok egy részén díszből sincsen budi, s olyan gyorsan megbarátkoztunk a modern fürdőszoba-kultúrával, hogy a Gyimesekben is természetes, hogy az új házakban nemcsak wc-kagyló, hanem bidé is van. Saját tapasztalatból tudom, hogy tizenévvel ezelőtt még ámultam a mozgásérzékelővel ellátott vízcsapokon, amelyek ma már mindennaposak nálunkfele is, s azt is tudom, hogy a kicsi fiam nem ismerne fel egy guggolós budit, olyannyira kiment divatból még az ország déli részén is. Nos, ha valaki mégis ilyet szeretne látni, a nyárádtői sztrádaszakaszon állítólag szemügyre veheti. A hírt egy arra járó tanárnő hozta, aki az autópálya legutóbb átadott szakaszán illemhelyet keresett, benyitott, s vissza is húzta az ajtót, mert első látásra azt hitte: zuhanyzót lát. Csak egy guggolós budi volt. Feltételezem, e köré akarják kialakítani a majdani sztrádamúzeumot…

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.