Port kavart az a fránya „600-as”…

58

Az már köztudott, legalábbis a munkáltatók és az alkalmazottak, de úgy általában az adófizetők soraiban, hogy január 1-jétől kezdődően a munkaadók által eddig fizetett társadalombiztosítási hozzájárulási kötelezettségek átkerülnek a munkavállalókhoz. Erről rendelkezik többek között a múlt esztendőben megjelent, az Adótörvénykönyv számos előírását lényegesen módosító és kiegészítő 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet. Az egyébként a Hivatalos Közlöny 2017. november 10-i számában jelent meg, s annak közérdeklődésre is számot tartó egyes előírásait lapunkban is ismertettük. Tulajdonképpen egy új rendszer bevezetéséről, meghonosításáról van szó, amely a bért és bér jellegű jövedelmeket realizáló személyek, azaz adófizetők szempontjából érdembeni változást nem jelent, legalábbis a befizetések tekintetében, ugyanis a hozzájárulások visszatartásával és átutalásával kapcsolatos eljárások továbbra is a munkaadókra hárulnak. Másabb személyes jövedelmek esetében némileg másként fest a helyzet, s egyre többet hallani arról, hogy akad még tisztáznivaló…

Időzzünk el még egy pillanatig a béreknél és a bér jellegű jövedelmeknél. Kezdenénk azzal, hogy a minimálbérnek 1450 lejről 1900 lejre történő megemelése számolt azzal, hogy január 1-jétől az országos minimális bruttó bérből fizetendő a társadalombiztosítási (CAS), valamint az egészségbiztosítási (CASS) hozzájárulás. Ilyenképpen pedig a nettó bér tényleges növekedése nem haladja meg a 100 lejt, a bruttó bér mintegy 450 lejes gyarapodásával szemben. A bruttó bérek alakulása tekintetében utalnunk kell arra is, hogy egy sürgősségi kormányrendelet értelmében a munkáltatóknak a múlt hónapban kezdeményezniük kellett a kollektív munkaszerződések újratárgyalását, tekintettel a már említett 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet egyes előírásaira, valamint azon entitások esetében is kezdeményezni kellett a kollektív munkaszerződésekre vonatkozó egyeztetéseket, amelyek személyzeti állománya kevesebb, mint huszonegy.
A privát és az állami szférában foglalkoztatottak, a köztisztviselők, a közalkalmazottak és másabb személyzeti kategóriák esetében nagyvonalakban így fest, legalábbis pillanatnyilag, a bruttó bérek ügye. Egyébként annak vannak másabb vetületei, tényezői is, de azokra most nem térnénk ki, csupán azt említenénk meg, hogy a szociális hozzájárulásokra, a jövedelmi adóra és a biztosított személyek nyilvántartására vonatkozó 112-es űrlap kitöltési módozata és tartalma is megváltozott. És még egy számadat: félhivatalos értesülések szerint a múlt esztendő végén a munkaügyi felügyelőségek nyilvántartásában több mint 5 millió egyéni munkaszerződés szerepelt, annak hátterében pedig mintegy 4,7 millió alkalmazott.

Másabb jövedelmek, másabb eljárás
Ebben az országban, akárcsak szerte a világon nemcsak bérből és bér jellegű jövedelmekből élő személyek vannak. A hatályos jogszabályok értelmében adott feltételek és körülmények között majdhogynem bárki vállalkozhat, céget alapíthat, független módon fejthet ki ilyen vagy olyan tevékenységet, ugyancsak akár magánszemélyként is tehet szert megadózandó jövedelemre, például a tulajdonában lévő ingatlan(ok) bérbeadásából, szabadfoglalkozású tevékenységek űzéséből vagy éppenséggel alkotói tevékenységből származó szerzői jogdíjból. Mindezen jövedelmi források társulhatnak az alapjövedelemhez (a bérhez), amolyan mellékkeresetként, de az adott személy vagy család kizárólagos jövedelmi/bevételi forrásai is lehetnek. Nos, köztudott, hogy ezek a jövedelmek is megadózandók, és esetenként, úgy, ahogy azt az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásai megszabják, és fennáll(hat) a társadalombiztosítási, valamint egészségbiztosítási hozzájárulási kötelezettség is. Arra vonatkozóan pedig (akárcsak a jövedelemre), nyilatkozatot kell benyújtani és be kell fizetni a szóban forgó hozzájárulásokat. Az eddig hatályos jogszabályozási előírások értelmében ezeket a hozzájárulásokat is eleve vissza lehetett tartani a kifizetésnél, ilyenképpen a kifizető entitásra hárul az átutalás, már amennyiben erre lehetőséget kínáltak az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásai, illetve azon szerződés, amely megköttetett a két fél között. Amennyiben a szóban forgó, illetve az adott jövedelemből visszatartásra és átutalásra került a jövedelmi adó, valamint a társadalombiztosítási hozzájárulások, oly módon, hogy az adó például végső adóként szerepelt a szerződésben, akkor a jövedelmet realizáló személy nem volt kötelezett adónyilatkozat benyújtására, esetleg utólagosan kerül sor „elszámoltatására” (és megtörténhetett, hogy pótlólagos befizetésre kötelezték, de az is, hogy visszatérítésre lett jogosult). Egy, az Országos Adóügynökségtől származó birtokunkba került adatsor szerint 2017 második évnegyedében 470 770 olyan személyt tartottak nyilván, akik független tevékenységből (kereskedelmi vagy szabadfoglalkozású tevékenységekből) realizáltak jövedelmet, 3957 olyan személyt, aki szellemi tulajdonjogból, azaz szerzői jogdíjból ért el jövedelmet, 616 991 olyan személyt, aki javak használati jogának az átruházásából és földterületek bérbeadásából realizáltak jövedelmet, 558 olyan személyt, akik másabb forrásokból értek el jövedelmet, 74 854 személyt, akik értékpapírok átruházásából és 32 579 olyan személyt, akik szerencsejátékokból értek el jövedelmet. Tehát több mint 1,2 millió személyről, azaz potenciális adófizetőről van szó. Ugyanakkor ezeknek egy bizonyos hányada kötelezett volt és ezentúl is kötelezett lesz társadalombiztosítási, valamint egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére. Ezekről a kötelezettségekről ezentúl is „gondoskodik” a jogszabály, illetve az illetékes hatóság, nevezetesen az Országos Adóügynökség (ANAF). Kezdenénk talán azzal, hogy a már említett 112-es űrlap „hatósugarából” kikerültek mindazon személyek, akik az adott munkáltatónál nem egyéni munkaszerződés értelmében tevékenykednek, de bekerültek egy másabb rendelet hatálya alá: a Hivatalos Közlöny 2017. december 28-i számában jelent meg az ANAF elnökének ama 2017/3781-es rendelete, amely révén módosították és kiegészítették azt a 2016/587-es rendeletet, amely révén annak idején jóváhagyták azon űrlapok formanyomtatványát és tartalmát, amelyek az önmegadózás vagy a kifizetési forrásnál való visszatartás révén megállapított adókra és illetékekre vonatkoznak. Tulajdonképpen a 100-as űrlapról van szó, amely az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségekre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazza. Nos, ezentúl ennek a nyilatkozatnak a „hatósugara” kiterjed a szellemi tulajdonjogból származó jövedelem adójára, a mezőgazdasági javak bérbeadásából származó jövedelmek adójára, egy magánszemélynek egy jogi személlyel való társulása révén realizált jövedelmek adójára (megfelelően a 2015/227-es törvény, illetve a 2016/170-es törvény előírásainak). Mindezen adók esetében a szóban forgó rendeletben egyébként utalás van azok jogalapjára is.

Kiverte a biztosítékot…
December 29-én jelent meg az ANAF elnökének egy másik rendelete, a 2017/4140-es, amely révén jóváhagyta azon űrlapok formanyomtatványát és tartalmát, amelyek a magánszemélyek társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulásainak megállapítására használatosak. Tulajdonképpen a 600-as számú űrlapról van szó, amely révén arról a jövedelemről kell nyilatkoznia annak az adófizetőnek, amelyre vonatkozóan társadalombiztosítási hozzájárulásra kötelezett, valamint a realizált jövedelmeknek a minimális értékhatárba való besorolására vonatkozóan az egészségbiztosítási hozzájárulás megállapítása végett. Ez az a nyilatkozat, amely a szakmabeliek egy részének a körében is kiverte a biztosítékot és vitákra, kifogásokra adott hangot. A magunk részéről megkerestük Dimény Hunor közgazdászt, a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció ügyvezető igazgatóját, aki szerint valóban akad még tisztáznivaló, s nemrégiben a megyei adminisztrációk számára lehetőség teremtődött, hogy észrevételeket, kérdéseket fogalmazzanak meg, s remélhetőleg rövid időn belül tisztázódni fognak a még egyelőre esetleg zavarosnak tűnő problémák. A magunk részéről ehhez azt fűznénk hozzá, hogy ajánlatos lett volna, ha a 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet megjelenését követően annak előírásaihoz hozzáidomítják az Adótörvénykönyv alkalmazási normáit jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározatot is. Mondjuk ezt annak okán, hogy minden ilyen esetben az alkalmazás módszertani normái hivatottak arra, hogy tiszta vizet öntsenek abba a pohárba. Amúgy az ANAF január 10-én ezzel a sokak által vitatott 600-as űrlappal (akárcsak a már említett 200-as űrlappal) kapcsolatosan egy közleményt adott ki, amelyben többek között az áll, hogy 210 000-re tehető országos viszonylatban azon adófizető magánszemélyek száma, akiknek január 31-ig be kell nyújtaniuk azt a fránya 600-as űrlapot. Erre azért lesz szükség, hogy meg lehessen állapítani az általuk fizetendő társadalombiztosítási, valamint egészségbiztosítási hozzájárulást, már amennyiben erre a hatályos törvényes előírások szerint kötelezettek. A közleményben azt is olvashatjuk, hogy a CAS csak azon személyek által lesz kötelező, akik független tevékenységekből együttesen (azaz összesen) a megelőző pénzügyi évben havonta olyan jövedelmeket realizáltak, amelyek meghaladták a 2018 januári országos garantált minimális bruttó bér szintjét (azaz az 1900 lejt). Ugyanakkor CASS-fizetésre akkor kötelezett egy személy, ha a megelőző pénzügyi esztendőben független tevékenységekből, javak használati jogának átruházásából, mezőgazdasági, erdő­gazdálkodási és haltenyészeti tevékenységből, jogi személlyel való társulásból, befektetésekből vagy másabb forrásokból együttesen legalább 12 országos bruttó minimális bérrel egyenlő jövedelmet realizált (azaz a 2018-as fiskális esztendőre vonatkozóan 22 800 lejt).
Nyomatékolandó az is, hogy január 1-jétől függetlenül a kifejtett tevékenységek számától és a realizált jövedelem szintjétől akkor, amikor az legalább egyenlő a minimális értékhatárral, a 25%-os CAS az adófizető által választott jövedelem kvantuma függvényében fizetendő, de annak legalább egyenlőnek kell lennie az országos minimális bruttó bér szintjével, a 10%-os CASS pedig az országos minimális bruttó bér alapján számítandó. A 600-as űrlap pedig csak azon személyek által nyújtandó be, akik a fentebb említett minimális értékszinteken realizálnak jövedelmet, illetve azok felett. Azok a magánszemélyek, akik a már említett értékszintek alatt realizálnak jövedelmeket, nem kötelezettek a nyilatkozat benyújtására, de saját belátásuk szerint dönthetnek annak benyújtásáról és a hozzájárulások fizetéséről, ilyenképpen pedig biztosítottakká válnak a társadalombiztosítási rendszerekben.

Virtuális számítás
Kezünkbe került egy olyan virtuális számítás, amelyet adószakértők végeztek el, megvillantva azt a lehetőséget, amikor is például a szerzői jogdíjak esetében nem következik be a CAS és a CASS fizetési kötelezettsége. Nos, a szóban forgó számítás szerint, ha a felek abban egyeznek meg, hogy a szerzői jogdíj havi bruttó értéke 3165 lej lesz, s ilyenképpen ez az összeg képezi a szerzői jogdíjban részesülő személy jövedelmét is, akkor kikerülhetővé válhat a társadalombiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettség. A 3165 lej esetében alkalmazandó a 40%-os jóváírási kvóta, ami 1266 lejt jelent. A CAS esetében a számítási alap a következő: 3165 lej – 1266 lej = 1899 lej, azaz az országos minimális bruttó bérnél kisebb érték, tehát nem áll fenn a CAS-fizetési kötelezettség, de nyugdíjra sem lehet majd számítani… A CASS tekintetében akkor állna fenn a fizetési kötelezettség, amint már arra utaltunk, ha a szerzői jogdíj értéke meghaladná az országos minimális bruttó bér kétszeresét, azaz 22 800 lejt. De lévén, hogy ebben a virtuális példában az csak 1899 lej, akkor éves viszonylatban nem jön ki az a 22 800 lejes értékhatár. Következésképpen nem áll fenn a szóban forgó kötelezettség, és következésképpen a 600-as nyilatkozatot sem kell benyújtani. Ami pedig a jövedelmi adót illeti: amennyiben a szerződő felek a 10%-os adókulcs alkalmazásában egyeznek meg (a bruttó jövedelemnek a 40%-os kvótával csökkentett összegére alkalmazva), akkor az végleges adónak tekintendő, azaz havi 190 lej, éves viszonylatban 2280 lej.
Amúgy a fenti virtuális számítás akár kiindulópontot is jelenthet másabb személyi jövedelmek esetében is, mármint az esetleges társadalombiztosítási hozzájárulások kvantumának a hozzávetőleges „betájolása” tekintetében. (A fentebb vázoltak nem vonatkoztathatók azon vállalkozások esetében realizált jövedelmekre, amelyek bejegyeztetésére a kereskedelmi törzskönyvi hivataloknál a 2008/44-es sürgősségi kormányrendelet előírásai alapján került sor, illetve fejtik ki tevékenységüket.)

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.